Háromnegyed éve indítottam el „A fizika kalandja” című blogot. Azóta már a félszázadik bejegyzésnél tartok, ezért ideje, hogy összefoglaljam mit tartok a legfontosabbnak írásaimban. Indulásként nézzük meg, hogy mi történt a modern fizika hajnalán.

A fizika XX: századi forradalma

A XX: század fordulóján forradalmi változások következtek be a fizikában, az egyik a speciális és általános relativitáselmélet megjelenése, a másik a kvantumelv, amely az akkor felfedezett parányi fizikai objektumok mozgását értelmezte szokatlan módon. Az előbbi átírta a mechanika törvényeit nagy sebességeknél és korrigálta a gravitáció szabályait, az utóbbi új elveket vezetett be a klasszikus mechanikához képest az atom szerkezetének, az elektronok mozgásának, állapotváltozásainak leírásában.

A relativitáselmélet alkotói

A speciális relativitáselmélet [1]  legfontosabb előzménye Maxwell négy egyenlete volt, amelyben megadta az elektromágnesesség törvényeinek végső alakját, de ne felejtkezzünk el a nagyszerű elődökről sem, akik előkészítették az utat, itt csak a legfontosabbakat felsorolva: Coulomb, Gauss, Faraday és Newton. Lorentz volt, aki felismerte, hogy a Maxwell törvények olyan struktúrával rendelkeznek, amelyek új kapcsolatot teremtenek a tér és idő dimenziói között, ami olyan transzformációs törvényhez vezetett, amelyben a tér és idő koordináták viszonya megváltozott a nagysebességű mozgásokban. Minkowski ezt felismerve vezette be a téridő fogalmát. Az új elmélet általános matematikai megfogalmazását Poincaré adta meg, és Planck volt, aki megfogalmazta a tömeg és energia ekvivalenciáját. Az elmélet végső elveit Einstein fogalmazta meg, akinek nevéhez szokás kötni a relativitáselméletet, de ne feledkezzünk meg az elődökről, akik kitaposták az elmélet megszületéséhez vezető utat.

A speciális relativitáselmélet a mechanika törvényeit egyenletes sebességgel mozgó inercia rendszerekben vizsgálja, de Einstein tovább lépett, amikor gyorsuló rendszerek hatását vizsgálta meg és eljutott a gravitáció eredetének értelmezéséhez a torzult téridő fogalmán keresztül. Gravitációs egyenlete kis korrekciót hozott létre a bolygómozgás törvényében a klasszikus Newton egyenlethez képest, de nem ez adja elméletének jelentőségét, hanem a tér és idő szerkezetének forradalmian új szemlélete. Einstein nem a matematika megfogalmazásokban alkotott nagyot, ő az elvek embere volt, amely lökést adott a fizikának új utak keresésében. Az már tudományos teljesítményének megítélésében is megmutatkozott, hogy a modern fizikában többre becsülik az egyenleteket, mint a fizikai elveket, ezért számára a Nobel díjat nem a relativitáselméletért ítélték oda, hanem a fényelektromos jelenség felfedezésért.

A kvantumfizika megalkotói

A fizika másik forradalmi átalakulása a kvantumelvhez köthető, amit Planck mondott ki, hogy értelmezni lehessen a feketetest sugárzásának törvényét. Ez a démokritoszi atomelv megjelenése volt a fény, az elektromágneses sugárzás értelmezésében. A fényt sem lehet bármeddig kisebb intenzitású sugárzásra bontani, mert eljutunk a fény „atomjához”, a fotonhoz, ami tovább már nem bontható. A kvantumugrás fogalma jelent meg az atomszínképek diszkrét vonalainak értelmezésében, amikor megállapították, hogy az atom elektronjai ugrásszerűen változtatják meg energiájukat. Az első atommodellt még Bohr alkotta meg, aki az elektronmozgást még bolygómozgásként képzelte el és bevezette a stacionárius állapot fogalmát, hogy értelmezze, miért nem sugároz az elektron fényt gyorsuló mozgása során.  A diszkrét változások matematikai értelmezése új módszer bevezetését tette szükségessé, amit aztán Schrödinger és Heisenberg adott meg. Kiinduló elvük az volt, hogy a fizikai mennyiségeket hatásuk alapján kell leírni, ami vagy megtartja, vagy megváltoztatja az elektron állapotát [1, 2,3].. Matematikailag ez azt jelenti, hogy operátorokat használunk, amit függvénnyel szorozva vagy megtartja azt változatlan alakban, vagy más függvénybe viszi át. Ezt két módon valósították meg, Schrödinger differenciál operátorokat vezetett be, míg Heisenberg mátrixokkal reprezentálta a fizikai mennyiségeket. Később kimutatták, hogy a két módszer egyenértékű, és ma a kvantummechanika aszerint választ a két eljárás közül, hogy a konkrét feladat megoldása melyik eljárással kényelmesebb. Ezek az egyenletek még nem tükrözték a speciális relativitáselmélet szabályait, amit aztán Dirac oldott meg, amikor a relativitáselmélet energiaformuláját úgy írta át operátorokkal, ami összhangban volt a szokásos matematikai eljárás követelményeivel [4,5]. Dirac később még továbblépett, amikor megalkotta a kvantumos elektrodinamikát, ahol a Maxwell egyenletek is operátoros formát öltenek, és amelyben egyenrangú szerepet kapnak az elektronok és fotonok, amiket képződő és eltűnő oszcillátorok írnak le. További tudósok is meghatározó szerepet játszottak az elmélet kidolgozásában, mint a kizárási elvet kimondó Pauli, vagy a részecskék statisztikáját leíró Fermi, a részecskék korpuszkuláris és hullámtermészetét összekapcsoló de Broglie és Compton. A felsoroltak Európa különböző nemzeteit képviselték, voltak köztük németek, franciák, angolok, oroszok és olaszok is.

Mesterek és zsenik a fizikában

Talán csak elfogultságomat tükrözi, talán csak ez eltelt közel száz év növeli naggyá múlt század elejének tudósait, de bennük a fizika lángelméit tisztelem, akik döntő hatással voltak a modern fizikára, míg napjainkban inkább csak kiváló mesteremberek művelik a fizika tudományát. A II. világháború előtt még Európa diktálta a fizika fejlődését, a korszakalkotó publikációk is német, angol, orosz, francia, olasz nyelven születtek, ma már azonban mindenütt az USA dominál és alig jelennek meg az angolon kívül más nyelven jelentős publikációk. Ma már a szent „impakt faktor” és a hivatkozások száma határozza meg a tudományos rangot, ezért a magyar nyelvű tudományos publikálás végnapjait éli. Nem kivétel ez alól a blog írója sem, de talán valamit segít, hogy a bejegyzések magyar nyelven felkerülnek fel az internetre. (A szerző publikációinak 700 fölötti impaktja és a ráérkező 3500 hivatkozás elég bizonyíték arra, hogy a tudományos publikáció és értékelés gyakorlatának kritikáját nem a tudományos sikertelenség váltja ki belőlem.)

A kvantumelv diadala a fizikában

A XX. század eleje két fontos tudományos paradigmát vezetett be, az egyik a görbült téridő fogalma, a másik a kvantumelv. A fizikai közgondolkozásban a görbült tér jelentősége a perifériára szorult, száműzték a kozmosz világába, jelentőségét ugyan az ősrobbanás elmélete felismeri [6], fontos a szerepe a csillagok keletkezésében, a szupernóva robbanásokban, a fekete lyukak kialakulásában, de a mikrovilág fizikájában nem kapott lapot. Ennek oka, hogy a gravitáció gyenge az erős és az elektromágneses kölcsönhatáshoz képest, hatása a mikro folyamatokban elhanyagolható. Annál inkább előtérbe kerül a kvantumelv, a modern fizika a mikrovilág jelenségeit kvantumosan írja le, ezt az elvet sikeresen terjesztette ki az elemi objektumokat összekötő és átalakító erős illetve gyenge kölcsönhatás leírására is. Megtorpant azonban, amikor a gravitációt is kvantumokkal akarta leírni, minden erőfeszítés kudarcba fulladt [7]. Ezek lettek napjaink „örökmozgót építő” próbálkozásai. Korábbi évszázadok tanúsága, hogy amikor oly sok erőfeszítés sem tudta megalkotni az örökmozgót, eljött a nagy felismerés pillanata: már pedig örökmozgó nem létezik. Ez lett az alapja a termodinamika tudományának. Talán ma már eljött az idő, hogy felismerjük: a gravitáció nem kvantumos jelenség! Ennek okát már több írásban kifejtettem [8,9], amelynek lényege, hogy a gravitáció nem vezethető vissza fénysebességű forgásokra. Ha a gravitáció nem kvantumos, akkor másképp kell tekinteni a folytonosság és a diszkrét változás hierarchiájára. Nem igaz, hogy a mikrovilágban a kvantumelv kizárólagos. Paradigmaváltásra van szükség! Az a legalsó szint, ami a részecskék belsejébe vezet már folytonos világ, ennek keretében jön létre a fénysebességű forgás, ami a kvantum megszületéséhez vezet. Ez a kvantum viszont eltörpül a makro-világ léptékeihez lépest, és így makroszkopikus törvények már folytonosak lesznek. Hármasléptékű tehát a fizikai világ: ahogy a méretek növekszenek – egy részecske belsejéből elindulva  –  a folytonos átmegy kvantumosba, majd ezután a kvantumos ismét folytonossá válik. Ha így tekintünk a kvantummechanika törvényeire, akkor megszabadulunk a valószínűség és a determinizmus között feszülő dilemmáktól is. A mikrovilágról a kvantumos foton hozza az információt, ezért csak kvantumokban látjuk ezt a világot, a részecskék „sorsát” megszabó sajátforgások fázisa rejtve marad előttünk és emiatt csak a mikrofolyamatok bekövetkezési valószínűsége állapítható meg [2,10,11,12, 13, 14,15,16, 33].

Minden fizikai erő alapja a téridő görbülete [17,18, 19, 20]

A természet legmélyebb világa a folytonosságra épül. A tér és idő nem szakad szét kvantumokra. A fénysebességű forgások extrém torzulást hoznak létre, amikor elvész két dimenzió és létrejönnek a nullafelületű részecskék. De a görbületek tovafutása a részecskék sugarán kívüli tartományba folytonos, és ez érvényes a felületre is, amelyik nulla a felszínen, majd folytonosan növekszik kifelé, amíg eléri az euklideszi geometria által megszabott értéket. Így jön létre legbelül a részecskét egyben tartó erős gravitáció, majd kvarkok esetén a részecske határán egy keskeny tartományban az erős kölcsönhatás, majd attól távolodva a szokásos gravitáció..Elektronok esetén a részecske határon való folytonos átmenetet a kvantumelektrodinamika által bevezetett vákuumingadozás hozza létre. A paradigmaváltás azt jelenti, hogy nem a kvantumokból kell magyarázni a gravitációt, hanem megfordul a kép: minden fizikai erőhatás szülője a tér geometriájának torzulása. Ez vonatkozik az elektromágneses és a gyenge kölcsönhatásra is, mert a kölcsönhatások közvetítő részecskéit is az erős gravitáció alkotja meg [21, 22, 23,24, 25, 26, 30]..

Bekövetkezik-e az új paradigmaváltás?

Vajon mekkora az esély arra, hogy a paradigmaváltás bekövetkezik a fizikai gondolkozásban? Jelenleg nem túl sok. Épp a fizikusok részéről nincs hajlam, hogy kilépjenek megszokott gondolkodási kereteikből. Azt mondják, mi szükség van új elvek megfogalmazására, hiszen csak az a fontos, hogy kísérleteinket jól írják le matematikai egyenleteink, ami ezen túl van az már nem a fizikusok dolga! Kopernikuszra és Galileire hivatkozva kérdezem, vajon mi a fontosabb, hogy a Föld, a Hold és a bolygók pályáját ki tudjuk számítani, vagy az hogy a Föld forog a Nap körül? Elég, ha mindent kiszámítunk és ne akarjuk megérteni, hogy milyen is fizikai világunk?

Milyen megoldatlan kérdésekre válaszol a fénysebességű forgások elve?

A blog több bejegyzésben ismertetett fénysebességű forgás modellel számos olyan kérdésre lehet válaszolni, amit vagy nem válaszol meg kielégítően a modern fizika, vagy a kérdést egyáltalán fel sem veti. Nem tartom kielégitőnek az olyan magyarázatokat, amely csak valamilyen egyenletre hivatkozik, anélkül, hogy az egyenlet fizikai tartalma tisztázva lenne. Csak néhányat sorolok fel a tisztázásra váró kérdések közül, ahol a fénysebességű mozgás hipotézise jó kiindulási pontot ad:

• A spin, azaz a részecskék impulzusnyomatéka hogyan jön létre, ha nem beszélünk forgásról? [1, 8, 10, 17, 27, 28, 32, 33]
• Miért azonos a foton impulzusnyomatéka bármekkora is legyen energiája és frekvenciája? [1,8, 10, 17, 33]
• Miért éppen fele a fermionok impulzusnyomatéka a fotonokénak, miért azonos valamennyi fermion esetén bármekkora is a tömeg? [1, 8, 10]
• A pontszerű elektronnak hogyan lehet impulzus- és mágneses nyomatéka, ha nincs sugara? [1, 8, 10, 20, 27, 32]
• Miért pontosan egyenlő az elemi töltések nagysága minden megfigyelhető elemi részecske esetén? [1,8, 10,  17]
• A nulla nyugalmi tömegű foton esetén hogyan érvényesül a tömeg-energia ekvivalencia törvény? [1,8, 10, 17, 20, 32, 33 ]
• Mi magyarázza, hogy a foton élettartama végtelen, viszont a gyengekölcsönhatás részecskéié rendkívül rövid? [17, 21, 28, 32]
• Miért rövidtávú az erős és a gyenge kölcsönhatás? [17, 21, 23, 32, 62]
• Miért jön létre paritássértés a gyenge kölcsönhatásban és miért nem a többi kölcsönhatásban? [22]
• Miért létezik anyag és antianyag? [1, 10, 29, 63]
• Miért sugárzik szét az anyag, ha antianyaggal találkozik? [10, 17, 18, 23, 29]
• Milyen mechanizmus teszi lehetővé, hogy az univerzumban az anyag domináljon az antianyag felett? [1, 18, 63]
• Miért nem lehet megfigyelni törttöltésű szabad kvarkokat? [21, 25, 29, 32, 35, 38]
• Hogyan magyarázzuk a neutrínó oszcillációt, ha a részecskék fénysebességgel haladnak, tehát nincs nyugalmi tömegük? [17, 25, 26, 29, 32, 37, 62]
• Miért nem ugorhat az elektron negatív energiájú állapotba? [25, 29]
• Hogyan egyeztethető össze a valószínűség a determinizmussal a mikrovilágban? [11, 12, 14, 15, 16, 31, 35, 64]

Megoldatlan kérdések és a természet kényes egyensúlyai

Természetesen sok olyan kérdés van, amire nem tudom a választ. Nem tudom, hogy miért éppen akkorák a különböző kölcsönhatások erőségi arányai, mint amekkorák; vagy mi határozza meg az egyes részecskék tömegének arányát. Ezért csak annyit mondhatok, hogy ezek a téridő szerkezeti paraméterei és rezonanciái [8]. Az viszont nyilvánvaló, hogy az arányok rendkívül fontosak. Legyen egy parányi eltérés a gravitáció törvényében és az univerzum vagy hamar szétrepül, vagy önmagába zuhan; elég egy parányi eltérés az erős, a gyenge és a gravitáció viszonyában és a csillagok vagy be sem gyulladnak, vagy hamar szétrobbannak szupernóvaként; elég egy kis eltérés az erős, a gyenge és az elektromágneses kölcsönhatás arányában és vagy nem jönnek létre a nehéz elemek, vagy hatalmas túlsúlyba kerülnek; legyen csak parányival kisebb, vagy nagyobb az elektron tömege, vagy parányival gyengébb vagy erősebb az elektromágneses erő, és a molekulák könnyebben szétesnek, vagy túlságosan stabilisak lesznek és nem alakulnak át, ami lehetetlenné tenné a biológia folyamatok  alapját képező kémiai reakciók sokaságát. Egész létezésünk, életünk a természeti állandók arányához kötött.[34]

Záró gondolat

A különböző bejegyzésekben bemutatom, hogy valamennyi kérdésre kézenfekvő választ ad a fénysebességű modell. Ez talán elég ok lehet arra, hogy az elgondolást komolyan lehessen venni. Persze tévedhetek, de ha így van, örömmel venném, ha konkrét cáfolatokat kapnék, ha bemutatnák, hogy van jobb magyarázat is a felvetett kérdésekre annál, amit én adok. Ilyen kritikát még nem kaptam, csak olyanokat, ha van nekem már egy „tisztességes” foglalkozásom (egy anyagvizsgáló módszer), akkor miért foglalkozok „ilyesmikkel”? Hát azért, mert szerintem a fizika lényege nem a számítás, nem a matematikai egyenlet, hanem a törekvés, hogy megértsük a fizikai világ  – a valóság – természetét. Ha nem is sikerül elfogadtatni fizikai kalandozásom eredményeit a hivatalos tudomány meghatározó köreivel, akkor is ismételhetem Galilei legendás szavait: „eppur si muove”, mert a spin akkor is forog!

A blog vonatkozó bejegyzései elérhetők a linkre való kattintással, vagy megtalálhatók az Archivumban  hónaponkénti bontásban:

1. Az egységes fizikai világkép (2015, december)
2. Út a kvantummechanika megértéséhez (2015, augusztus)
3. Miért diszkrétek az energianívók kötött állapotban ? (1-5) (2015, augusztus)
4. Fénysebességű forgások és a relativitáselmélet (2015, július)
5. A Dirac-egyenlettől az általános fermion egyenletig (2015, július)
6. Az ősrobbanás és a teremtésmítoszok (2) (2015, november)
7. A modern fizika dilemmái (2015, július)
8. A tér szerkezete és az elemi részecskék mint rezonanciák (2016, január)
9. A tömeg és töltés kettős arculata (2016, január)
10. A kvantumelv határai a fizikában (2016, január)
11. A kvantum logikája (2016, január)
12. A kvantumvilág rejtélyei (1-4) (2016, január)
13. Határozatlansági relációk a kvantummechanikában (2015, augusztus)
14. EPR paradoxon (2015, július)
15. Determinizmus és kvantummechanika: a szabadság szintjei a fizikában (2015, május)
16. Az intelligens elektron (2015, augusztus)
17. A részecskefizika nyitott kérdései (1-2)  (2015, július)
18. Térgörbület és gravitáció forgó rendszerekben  (2015, július)
19. Téridő-részecske  (2015, július)
20. Miért relativisztikusak a fizikai törvények (2015, november)
21. A kvark színe (2016, január)
22. A gyenge kölcsönhatás kiválasztási szabályai és a CPT tükrözés (2015, október)
23. Az elektrogyenge kölcsönhatás és az elemi részecskék átalakulása (1-2) (2015, július)
24. Barangolás a kvarkok és elemi részecskék világában  (2015, október)
25. Nyomozás a sötét anyag után (2015, szeptember)
26. A véges és végtelen az Univerzumban  (2015, október)
27. Az elektron anomális mágneses momentuma (2015, augusztus)
28. Mi a fény (2015, július)
29. Még egyszer a Dirac egyenletről (2016, február)
30. A görbült téridő víziója és a gravitációs hullámok (2016, február)
31. Einstein igazsága és tévedései: Gravitációs hullámok és az EPR paradoxon       (I:  2016, február, II: március)

32. Az elemi részecskék mozgásformái (2016, március)

33. Foton: a mikrovilág postása és szabályozója (2016, március)

34. Hit, tudomány és képünk a világról (2016, április)
35. Fizikai fogalmaink kialakulása és kiteljesedése (2016, április)
36. Szántó Imre: Az élet transzcendenciája (2016, április)
37. Hogyan oszcillálnak a nulla nyugalmi tömegű neutrínók? (2016, június)
38. Miért nem lehet szabad kvarkokat megfigyelni? (2016, június)
39. Csillagközi utazás az Alfa Centaurira (2016, június)
40. Hogyan látogathatjuk meg a legközelebbi csillagokat? (2016 június)
41. Miért kék az ég? Mindennapi fényjelenségek fizikai magyarázata (2016 július)
42. Írjunk magyarul tudományos közleményeket! (2016 július)
43. A fény és anyag kettős természete: hullámok és részecskék (2016 augusztus)
44. A második Föld meghódításának esélye és kockázata (2016, augusztus)
45. Mi a forrása a nyugalmi energiának? (2016, szeptember)
46. Az Univerzum korszakváltásai (2016, szeptember)
47. Hogyan hozhatunk létre teleportálást a kvantummechanika szerint? (2016, szeptember)
48. Dr. Balogh Sándor: Einstein tér/mező kérdésének megoldása c. könyve (2016, október)
49. A valódi és az elképzelt fizikai világ konfliktusa (2016, október)
50. A rejtett paraméterekés a kvantummechanika (2016, október)
51. A gravitáció és az elektromágneses kölcsömhatás párhuzamos története (2016, november)
52. A fizikai világ két arca: A látható és a láthatatlan (2016, november)
53. Rugalmas ütközés: egy lehetséges magyarázat az űrben száguldó nagyenergiájú elektronokra (2016, November)
54. A villám kialakulása (2016, november)
55. Szimmetria jelenségek a mindennapokban és a modern fizikában (2016 november)
56. Hogyan változik a súlyunk utazáskor (2016 december)
57. Rezgések, hullámok és rezonanciák (2016, december)
58. Az a titokzatos alagúteffektus (2016, december)
59. Az elektromágneses sugárzás ezer arca (2017, január)
60. Fontos epizódok a gondolkodás és a fogalmak fejlődéstörténetéből (2017. február)
61. Fekete lyukak a klasszikus gravitációelméletben (2017, március)
62. Látogatás az elemi részecskék szerelőműhelyében: gyengekölcsönhatás (2017, április)
63. Miért dominál az anyag az antianyag felett? (2017, május)

64. A józanész kudarca a modern fizikában (2017, május)

65. Meddig terjed a tudomány szabadsága? (2017, június)
66. Utazás a Föld középpontja felé (2017, június)

67. Volt-e valójában ősrobbanás, vagy a fény sebessége lassul?  (2017, július)

68. Mitől lesz érdekes egy tudományos blog? (2017, július)
69. A Nagy Reccs: összeroppanhat-e az univerzum? (2017, augusztus)
70. Miért vallott kudarcot a fizikusok álma, hogy megalkossák a négy alapvető erő egyesített elméletét (toE) ?
71. Fizika: a világ kulturális öröksége
72. Hogyan gondolkozik az elektron?
73. Hogyan gondolkozik a foton?
74. Mi a foton, részecske vagy hullám?
75. Hogyan igazodhatunk el a mikrovilág útvesztőiben I, II? 
76. Folytonos-e a fizikai világ, vagy kvantumok építik fel? 
77. Kockajátékos-e az Isten?
78. Miért a fémekből lehet jó tükröt készíteni?
79. A valószínűségtől a bizonyosságig
80. A szakértelemig - és tovább
81. Mi a foton: részecske vagy hullám? Egyik se!
82. A kvantumvilág egyik rejtélye: miért hullámtermészetű az anyag?
83. Nemes Ilona: Gondolatjáték a bizonyítás témájában
84. Hogyan kering és pörög az elektron az atomokban?
85. A fizika célja: az állandóság megtalálása a változásban
86. Megfordítható-e az idő iránya?
87. Újabb hírek a Higgs-bozonról
88. Az entrópia szerepe az élet kialakulásában

89. A modern fizika kalandja a virtuális világban

90. Polariton: amikor a fény és az anyag elválaszthatatlanul összefonódik
91. Hogyan hozott létre forradalmat a kémiában egy magyar tudós: Oláh György útja a Nobel-díjhoz
92. Barangolás a valóság és az elképzelt világ határvidékén

93. Szarka László székfoglalójának margójára

94. Elektronok tánca és a kémiai kötés

95. Milyen önarcképet rajzol a foton magáról, amikor a valóságot tükrözi?

96. Hogyan mozognak az elektronok olyan pályákon, ahol nem is mozoghatnának?

97. Az univerzum tágulási és összehúzódási ciklusai

98. A Higgs bozon kérdőjelei
99. Óriások a házban
100. Pillantás az elemi részecskék belsejébe: a kvarkok és gluonok különös világa
101. A pontszerű elektron legendájától a fénysebességű forgásokig
102. A rejtélyes gyenge kölcsönhatás
103. A fénysebességű forgás koncepciója, I. II. és III. rész
104. Ikerparadoxon: A látszat valósága
105. Fizikai alternatívák és matematikai fetisizmus
106. Útikalauz a fizikához: Newtontól Higgsig
107. TV riport kozmológiai kérdésekről
108. Új elmélet  az univerzum keletkezéséről: A Big Bounce
109. A relativitáselmélet leggyakoribb félreértései
110. Specializált szaktudományok és a fizika nagy összefüggései
111. A fizika tér-, idő- és anyagfelfogásának fordulópontjai
112. Mitől lesz a fizika élő tudomány?

113. Az erő- és energiatörvény a látszat és valóság fénytörésében

114. Látszat által elfedett valódi változások a relativitáselméletben

115. Az anyag hullám és részecsketulajdonságainak egyesítése

116. Lohonyai: TEREMTÉSFIZIKA
117. Miben különböznek az elemi részecskék egy kollektív rendszerben, és ez miért vezet szupravezetéshez?

118. A korábbi bejegyzéseket foglalja össze „A fizikai valóság keresése a matematikai formulák mögött”

119. (2015, szeptember) 

     Angol nyelvű bejegyzések:
120. The origin of covariance in the special relativity
121. The intelligent electron
122. The screw model for quantum electrodnamics