A James Webb űrteleszkóp legújabb vizsgálatai, ami a korai galaxisok szerkezetét kutatja, azt találta, hogy a jelenleg általánosan elfogadott. Lambda-CDM elmélet várakozásával szemben, ezek a csillagalakzatok is lényegében azonos struktúrával rendelkeznek, mint a „maiak”, vagyis azok a galaxisok, melyek távolsága kisebb tőlünk, mint egymilliárd fényév. A jelenleg elfogadott kozmológiában a „lambda” a tér tágulását írja le, a CDM pedig hideg sötét anyagot jelent. A mai kozmológia, ezzel a sötét anyaggal pótolja ki a csillagászatilag megfigyelhető, azaz a fényességgel arányos látható anyag gravitációs hatását, vagyis ez tartja egyben a galaxisokat, vonzó erejével nem engedi elszabadulni a nagy sebességgel keringő csillagokat. De hogyan és mint kerül a galaxisokba ez a láthatatlan anyag, aminek csak gravitációs ereje van, de fényt nem bocsár ki és nem nyel el, merül fel a kérdés, és ez hogyan befolyásolja a galaxisok szerkezetét? A lambda-CDM koncepció szerint ez egy evolúciós folyamat, aminek működése a kezdetek, vagyis az ősrobbanás után, még nem alakult ki, ezért a korai galaxisok szerkezete nem hasonlíthat a mai csillagzatokra.
Az INDEX cikkében („Az alternatív elméletnek szerzett pontot a James Webb”, https://index.hu/techtud/2025/01/01/jwst-galaxisok-kozmologia-fizika-sotet-anyag-modositott-newtoni-dinamika-mond-gravitacio/) ismerteti az űrtávcső által szerzett váratlan eredményt, és rámutat, hogy ez ellentmond a mai kozmológiának. Arra is rámutat, hogy ezáltal előtérbe kerül a jelenleg lesajnált Mordehal Milgrom által kidolgozott alternatíva, amely belenyúl a newtoni dinamika alapkérdésébe (MOND elmélet: Modified Newtonian Dynamics), olyan gravitációs vonzást feltételezve, amely nagy távolságokban lassabban csökken, mint ami Newton, Kepler és Einstein gravitációs elméletének megfelel. A Scolar Kiadó által frissen megjelentetett mű (Rockenbauer Antal: A kozmosz rejtélyei. Létezik-e sötét anyag és sötét energia?) túllép a MOND elméleten is, amelyben Bolyai és Lobacsevszkij hiperbolikus geometriája alapján olyan koncepció jelenik meg, amely nagy távolságokban, ami már a galaxisok sok millió fényéves távolságának felel meg, a gravitációs vonzás átmegy antigravitációs taszításba, és a százmilliárdnyi galaktika összesített préshatása tartja egyben Tejutunkat és a többi galaktikát, és okozza egyúttal az univerzum általános tágulását. Ennek az elképzelésnek pontosan megfelel a James Webb űrteleszkóp által feltárt ősi galaktikák szerkezete. Az űrteleszkóp megfigyelései még sok meglepetést tartogathatnak számunkra, és elvezethetnek a jelenlegi kozmológia gyökeres megújításához is.
