A fizika kalandja

A fizika kalandja

Meddig terjed a tudomány szabadsága?

2017. június 18. - 38Rocky

 

 

 Amikor egy tudományágban bizonyos törvények általánosan elfogadottá válnak rendkívül nehéz olyan eredményt elfogadtatni, amely azt részben, vagy egészben cáfolná. Sokkal könnyebb olyan közleményeket elhelyezni a szakirodalomban, amely nem ad igazán újat, hanem a jól bevált és elfogadott nyomon halad, csak azért legyen valami új is benne, akár a vizsgált anyag, akár a módszertan tekintetében. Ennek felel meg saját publikációm többsége is, melyeket részben a legnagyobb tekintélyű fizikai és kémiai folyóiratokban sikerült közölni. Most azonban belefutottam én is a fönt említett korlátba, amikor olyan eredményre jutottam, amely már sérthetett bizonyos tekintélyeket.

Van-e tömege a neutrínóknak?

Miről is volt szó? A részecskefizikának van két erősen vitatható állítása, amit a fizika irányadó kutatói mégis elfogadnak. Az egyik, hogy van-e a neutrínónak nyugalmi tömege. Az első megfigyelések szerint a neutrínó fénysebességgel halad, ezért a részecskék tulajdonságait összegző Standard Modell szerint nincs is nyugalmi tömege. A későbbi vizsgálatok azonban világossá tették, hogy a neutrínónak három különböző típusa van, amit elektron, müon  és tau neutrínónak neveznek. Ezek a részecskék minden tulajdonságban egyeznek, a spinjük ½, töltésük nulla, így csak abban térhetnek el, ha mégiscsak van tömegük. Ezt a különbséget az bizonyítja, hogy ezek a részecskék a képződésük után átalakulnak egymásba, amit neutrínó oszcillációnak neveznek. Erről már több alkalommal is írtam a blogban, legutóbb „A neutrínó kalandos története” című írásban. Végül is hogyan lehet eldönteni, hogy van, vagy nincs tömege a neutrínónak? Ebben segít a pontos sebességmérés, mert ha létezik nyugalmi tömeg, akkor a relativitáselmélet tömegnövekedési törvénye szerint a részecske sebessége nem érheti el a c értéket, azaz a fény sebességét vákuumban. Több mérést is végeztek különböző laboratóriumban, de a mérési határon belül mindig azt kapták, hogy a sebesség megegyezik c-vel. Sőt egyszer még az a hír is lábra kapott, hogy c-nél nagyobb a sebesség, de aztán ezt visszavonták, mert a mérés során technikai hibát követtek el. Tehát jelenleg ott tartunk, hogy az eddigi sebességmérések szerint a neutrínó nullatömegű részecske. Van azonban egy kibúvó, hiszen minden mérésnek van hibahatára, ezért nem cáfolható meg, hogy ezen belül mégiscsak kicsit lassabb lenne a neutrínó sebessége c-nél, amiből pedig megbecsülhetjük a tömeg lehetséges felső határát. A mérések fokozódó pontossága mellett most ott tartunk, hogy a neutrínó tömege, legalább is az elektron típusúé, nem lehet nagyobb, mint a parányi elektron tömegének milliomod része. Valljuk be, ez bizony elég gyöngécske magyarázat, de ha a jövőben még pontosabb sebességmérést végeznek, akkor is megmarad a kibúvó, hiszen a mérés akkor sem lesz végtelenül pontos. Nem lenne hát célszerű megnézni, hogy nincs-e olyan elmélet, amelyik magyarázná a neutrínó oszcillációt akkor is, ha a nyugalmi tömeg nulla? Már tettem is egy ilyen javaslatot, amely a „Hogyan oszcillálnak a nulla nyugalmi tömegű neutrínók” írásban olvasható.

Miért nem lehet megfigyelni a kvarkokat?

Mielőtt erre rátérnék, nézzük a másik széles körben elfogadott, de mégis vitatható hipotézist. Ez a kvarkokra, a törttöltésű elemi részecskékre vonatkozik. Addig, amíg csak az atomot felépítő elektront, protont és neutront ismertük tisztának látszott a kép. Bonyolódott a helyzet a pozitron felfedezésével, de ennek még örültünk, mert magyarázatot adott Dirac nagyszerű felfedezésének egy vitatott kérdésére, amikor megalkotta relativisztikus hullámegyenletét, amely negatív energiájú megoldásokra is vezetett. Ez lett az alapja a lyukelméletnek, amely ugyan később nem állta meg a helyét, de most nem evvel akarunk foglalkozni. Az pozitron felfedezésével csaknem egy időben került sor az első neutrínó kimutatására. Ezekre akkortájt még Nobel-díjakat is adtak. De aztán egyre-másra találtak új és újabb elemi részecskét, amire nem volt magyarázat. Ezeket két nagy csoportba lehetett osztani a spinük szerint, a félegész spinüek a barionok, az egész spinűek a mezonok. Ezek száma ma már jóval száz fölött van. De megszületett a nagyszerű elmélet, amikor két alap kvarkkal , a +2/3e töltésű up és -1/3e töltésű down kvarkból és ezek magasabb generációival és antirészecske párjukkal valamennyi bariont és mezont fel lehetett építeni. Lásd például a „Kvark színe” című írást a blogban. Bár meghökkentő volt a feltevés, hogy létezhetnek törttöltésű elemi objektumok is, de olyan jól lehetett evvel valamennyi most már összetettnek tekinthető részecskét értelmezni, ami eloszlatta a kételyeket. Ezután már természetes volt, hogy az elmélet alkotói megérdemelten nyerték el a Nobel-díjat. De itt is van egy bökkenő: ilyen törttöltésű részecskét sehogyan sem lehetett megfigyelni (lásd: „Miért nem lehet szabad kvarkokat megfigyelni". Ez fel is vetette a kérdést, vajon csak egy kitűnő rendezési elvről van szó, vagy tényleg léteznek a kvarkok, mint valódi részecskék, csak a jelenlegi kísérleti körülmények között nem tudjuk detektálni ezeket. Jött is egy magyarázat, amit „bezártsági elvnek” (confinement) neveznek, amely azt mondja ki, hogy olyan nagy erővel kapaszkodnak össze a barionokban és mezonokban a kvarkok, hogy nincs elég nagy erő, ami a kötéseket felhasítaná. Evvel az elvvel is gond van, mert a nukleonok (proton és neutron) energiáját több mint százszor meghaladó ütközési kísérletekben, ahol mindig óriási számú részecske jön létre, nem lehetett látni törttöltésű objektumokat. Hasonló a helyzet a kozmikus sugárzásban, ahol még ennél jóval nagyobb energiájú részecskék is érkeznek. Mit jelent ez? Azt, hogy a kötési energia a bezártsági elv szerint nagyságrenddel kellene meghaladja bármely megfigyelt elemi objektumét beleértve a kvarkoknak tulajdonított renormált tömeget is. Itt is felvetődik a kérdés, hogy nem kellene olyan elméleten gondolkozni, amelyik természetes módon magyarázná a kvarkok megfigyelhetetlenségét? (Lásd: „Miért nem lehet szabad kvarkokat megfigyelni?”)

Egy új elmélet születése

Az ilyen elméletek általában nem úgy születnek, hogy valaki elhatározza ennek kidolgozását, hanem ha teljesen máshonnan indul el és szinte véletlenül jut el a felismeréshez. Ez történt velem is. Érdekelt a dolog, hogy Dirac relativisztikus hullámegyenlete nem terjeszthető-e ki a többi elemi részecskére a törttöltésű kvarkokra és a töltés nélküli neutrínókra. Megpróbáltam Dirac eredeti gondolatából kiindulni, mégpedig az energia relativisztikus kovariancia kifejezéséből (ez egy négyzetes összefüggés az energia különböző összetevői között, lásd pl. „Még egyszer a Dirac egyenletről” és „A Dirac egyenlettől az általános fermion egyenletig”). Dirac zseniális ötlete volt, hogy a négyzetgyökvonást négy lineáris egyenletre bontotta fel négydimenziós mátrixok (spinorok) segítségével. Ennek a felbontásnak köszönhetjük a spin fogalmának megszületését, ami az elemi részecskék legalapvetőbb tulajdonsága, hiszen még a töltéssel és tömeggel nem rendelkező részecskék is rendelkeznek spinnel. A másik következmény az energia előjelének kétértékűsége lett. A spin és az energia két előjelének fellépése arra vezethető vissza, hogy a kovariancia formulában négyzetes kifejezések vannak, és így a pozitív és negatív értékek egyaránt kielégítik az összefüggést. Ez az összefüggés azonban egy harmadik kettősséget is rejteget, ezért számomra indokoltnak tűnt, hogy kibővítsen Dirac ötletét és a felbontást nyolcdimenziós spinorokkal végezzem el. Ez úgy volt lehetséges, ha a tömeg és töltés fogalmát általánosítom, amely ettől fogva nem egy szimpla konstans volt, hanem egy kétdimenziós mátrix, ami kifejezhető a Pauli mátrixok segítségével. Ezáltal a tömeg és töltés hasonló tulajdonságot vett fel, mint a spin. A kvantummechanikában a fizikai mennyiségeket, az energiát, impulzust és impulzusmomentumot operátorok alkotják, viszont azáltal, hogy a tömeget és töltést is mátrixok, azaz operátorok képviselik, egy olyan formalizmushoz jutunk, amelyben már minden egyes fizikai mennyiség operátor lett. Ily módon egy teljes, konzekvens kvantummechanikához lehetett jutni. Ebben a formalizmusban már közös alapra lehetett helyezni a Standard Modell összes valóban eleminek tekintett fermionját: az elektron-pozitron párt, a neutrínót és a kvarkokat is, amelyeket egyetlen új kvantumszám különböztet meg. Ebben a töltést és a tömeget a megfelelő operátorok várhatóértéke képviseli, amit az általánosított Dirac egyenlet –  amit fermion egyenletnek neveztem el –  határoz meg.

Az új egyenlet meglepő következményei

A meglepetés akkor ért, amikor az új egyenlet következményeit vizsgáltam a neutrínók és a kvarkok esetén. A neutrínóknál a tömeg és töltés várhatóértéke nulla, a relativisztikus sebességfüggés ezt a várható értéket növeli meg a tömeg esetében. De ha ez nulla, akkor nincs akadálya, hogy a neutrínó fénysebességgel haladjon. Ugyanakkor a tömeg spinor jellege avval jár, hogy a nem-diagonális elemek nem lesznek nullák és így különbséget tehetünk a háromféle neutrínó között. Tehát választ kapunk arra is, hogyan oszcillálhat egymás között a három neutrínó típus.

De mi a helyzet a kvarkokkal? A kvarkok törttöltése is mint várhatóérték adódik ki, amely azonban különbözik a töltés operátor sajátértékétől, ami csak +e és –e lehet. De mit mond ki a kvantummechanika? A mikro-objektum állapotát a hullámfüggvény határozza meg, amely bizonyos fizikai mennyiségek számára több lehetséges értéket tesz lehetővé, megadva azok valószínűségét is. A neutrínót úgy foghatjuk fel, mint a részecske olyan kvantummechanikai állapotát, ahol a két sajátérték valószínűsége megegyezik és így a várhatóérték nulla lesz. Kvarkoknál pedig azért alakul ki törttöltés, mert a +e és –e töltésállapotok súlya eltérő lesz. De ha végrehajtjuk a mérést, akkor csupán a sajátértékek egyike valósulhat meg. Ezt hívja a szakirodalom a hullámfüggvény redukciójának. Ez azt jelenti, hogy a részecskék detektálása során kizárólag olyan részecskét láthatunk, ahol vagy –e, vagy +e a töltés. Más szóval a törttöltésű kvark egy mérés előtti kvantummechanikai állapot, és nem ténylegesen detektálható részecske. Ily módon a kvantummechanika alapelve világos választ ad arra, hogy a kvarkok miért nem figyelhetők meg.

Kísérlet az eredmények publikálására

 Ha viszont két ilyen alapvető és sokszorosan alátámasztott kísérleti tényre jó választ ad az elmélet, akkor joggal bízhatunk az elmélet helyességében. Ez a részecskefizika szempontjából rendkívül fontos eredmény. Ilyenkor a kutatóban felébred a kétely: lehet, hogy valahol hibádzik az elgondolása, hiba lehet a logikában, vagy a matematikai eljárásban? Ennek legjobb próbája, ha a tudományterület legjobb kutatói ellenőrzik az elmélet és a következtetések helyességét. Erre sor kerül, mielőtt az eredmény publikálásra kerül. Ez a vizsgálat különösen szigorú a legjelentősebb folyóiratoknál. Erre a célra a fizika legtekintélyesebb folyóiratát (Physical Review Letters, PRL) választottam, már csak azért is, mert ebben a folyóiratban is jelentek meg korábban közleményeim. A benyújtás után először a szerkesztőség foglal állást, hogy érdemesnek tartja-e a munkát publikálásra, és ha igen, akkor kiküldi szakmai bírálatra. Az én publikációm nem jutott el erre a második fázisra, de nem azért, mert szakmai hibát találtak volna benne, hanem mert az eredményeket nem tartották elég jelentősnek ahhoz, hogy a PRL közölje. Arra hivatkoztak, hogy az újabban tovább emelt fontossági kritériumoknak nem felel meg az írás, szakmailag viszont nem kritizálták, sőt javasolták, hogy küldjem el a kéziratot egy erre specializált folyóiratnak. Én az elutasítást nem fogadtam el, mert az eredmények alapvető fontosságúnak tartom a részecskefizika továbbfejlődése érdekében. Ezt megírtam a szerkesztőnek, aki tett egy korrekt javaslatot  – érdemes ezért a nevét is megemlíteni: Dr. Stojan Rebic – aki javasolta, nyújtsak be fellebbezést a „Divisional Associate Editor” (DAE) testületéhez. A fellebbezést be is nyújtottam, amelyben rámutattam, hogy tévedés történt az előzetes elbírálás során, mert az eredmények jelentősége egyértelműen bizonyítja, hogy a kéziratnak a PRL-nél van a helye. Kértem ezért, hogy küldjék ki a kéziratot szakmai bírálatra. Hosszú ideig nem jött válasz, majd kétszeri sürgetés után csaknem két hónap elteltével jött az újabb elutasítás. De ismét szó sem volt szakmai kifogásról, ezúttal nem tértek ki arra sem, hogy ne lenne igazán fontos az eredmény.  Mit is írt a bírálatot elkészítő DAE szerkesztő?  Indulásként megjegyezte, hogy ő miben hisz: egyrészt abban, hogy a neutrínók lassabban mozognak mint a fény, másrészt abban, hogy a kvarkok bezártságát az erős kölcsönhatás okozza. Más szóval azt fejtette ki, hogy ő a mai elfogadott részecskefizikai koncepciókban hisz. A következő mondatban viszont elismerte, hogy nem tudja megítélni a beküldött kézirat szakmai helyességét és javasolja a kézirat speciális folyóirathoz küldését. Ez a vélemény annyira meghökkentő egy tekintélyes szerkesztőség tekintélyes tagjától, hogy érdemes az eredeti angol szöveget itt változtatás nélkül leírni:

The author proposes a generalization of the Dirac equation that leads to the possibility of neutrinos traveling at the speed of light and explains quark confinement. I believe the neutrinos don't travel at the speed of light due to their non-zero mass and quark confinement has to do with properties of the strong interaction. Since my confusion may be due to some technicality that I don't understand properly I would suggest the author to send his work to a more specialized journal, where his work could be better appreciated.

  1. E.M. Wagner

Divisional Associate Editor

Physical Review Letters

 

A közlés elutasításának oka

Az alsóbb szintű szerkesztőség erre a véleményre alapozva utasította el végül a kéziratot. Tehát fontosabb, hogy mit hisz az önmagát inkompetensnek nevező bíráló, mint bármely tudományos szakmai érv?   Néhány századdal a Galilei-per után is kísért még az inkvizíció szelleme?

Az elutasítás valódi okát csak sejthetem. A nagy tekintélyű tudósok véleményével szemben hogyan jelentethetnének meg egy közleményt, amely avval szembemegy? Itt tart hát a fizikai véleményalkotás szabadsága napjainkban!

A blog további írásai a megfelelő linkekkel megtalálható a „Paradigmaváltás a fizikában” című bejegyzésben.

A bejegyzés trackback címe:

https://afizikakalandja.blog.hu/api/trackback/id/tr4312603219

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

MaxVal BircaMan alszerkesztőhelyettes · http://www.bircahang.org 2017.06.18. 15:47:57

A tudomány paradigmák mentén fejlődik, s a tekintély mindig a legfontosabb tényező.

Amikor először állítptta egy tudós, hogy nem a Föld a világ központja, az egész akkori tudomány ellene fotrdult.

38Rocky 2017.06.18. 16:22:49

@MaxVal BircaMan HJCD: Én is erre utaltam Galilei kapcsán.

Béláim! Rátoltuk! 2017.06.18. 16:55:11

Hja, és a szerzőnek, tényleg teljes tisztelettel, üzenem: és mégis mozog!

wmiki · http://kigondoltam.blog.hu/2014/07/20/stephen_hawking_538 2017.06.18. 16:57:39

Tudomány: folyamatos hazugságok sorozata.
Az éppen aktuálisban pedig tilos kételkedni.
Inkább hasonlít egy diktatúrára, mint valamiféle szabadsággal rendelkező rendszerre.

wmiki · http://kigondoltam.blog.hu/2014/07/20/stephen_hawking_538 2017.06.18. 16:59:42

"Tehát fontosabb, hogy mit hisz az önmagát inkompetensnek nevező bíráló, mint bármely tudományos szakmai érv? "
Mivel a tudomány eleve HITre épül (hiszen a saját alapfogalmaival, építőkockáaival sincsen tisztában), ezért igen. A tudomány a legfontosabb az erős hit.
Mint egy szektában.

mcc 2017.06.18. 17:00:04

Mi a motivációd a publikálással kapcsolatban, és miért ragaszkodsz az általános (nagyon magas impakt faktorú) folyóirathoz? Szükséged van az impakt faktorra és a hivatkozásokra?
A szakma véleményére hivatkozol, a szakma kritikája az arXiv-on nem elég? Beküldés előtt nem sikerült helyi komoly embereknek megmutatni?
Nem értettem, miért nem jó a speciális folyóirat, ha akkora durr, úgyis elterjed a híre. Ha a speciális elfogadja és preprinting eljut, megintcsak arXiv és teleszórhatod vele a tudományos hírfolyamokat kezdve a Nature-től.

_Epikurosz_ 2017.06.18. 17:07:36

Mit magyaráz meg még a modelled a strong interactionból? Mennyire iktatja ki a szükségességét? Valamint: Arxiv, és ezt a cikket is azonnal fordítsd le angolra most. Valamint emlékezz, hogy miért hívjuk Hilbert- térnek... Cselekedj, az idő drága!

wmiki · http://kigondoltam.blog.hu/2014/07/20/stephen_hawking_538 2017.06.18. 17:18:18

@_Epikurosz_: (pfff... ez itt a gond:
A tudományban modelleket magyaráznak meg, modellekkel...
ennyi erővel Andersen meséit is magoltathatnák cáfolhatatlan tényként az iskolákban...)

38Rocky 2017.06.18. 17:36:24

@mcc: Természetesen most az következik, amit te is javasolsz, de előszőr végig akartam játszani a meccset!

38Rocky 2017.06.18. 17:38:56

@_Epikurosz_: Neked is azt válaszolom, mint mcc-nek. Most következik az újabb forduló.

_Epikurosz_ 2017.06.18. 17:40:11

@wmiki: Nem magyarázná, hanem helyettesítené, ha jól értem. Pont így fejlődik a tudomány. És itt az igazi kérdés, hogy a mérési eredményeket jobban magyarázza-e, mint amit le akar cserélni. Nem a semmibe mondogat elméleteket, hanem hatalmas mennyiségű jól megtervezett kísérlet adataihoz hasonlítja az elméletét, statisztikával.

_Epikurosz_ 2017.06.18. 17:42:10

@38Rocky: Én szurkolok Neked! Ha majd lesz időd, válaszolsz a kérdésemre is? Nem kell azonnal!

38Rocky 2017.06.18. 17:53:27

@_Epikurosz_: Az nem elég kísérleti tény, hogy valamennyi mérés a neutrínó sebességre megegyezett a fénysebességgel? (átlagban még nagyobb is volt a hibahatárokon belül). Óriási mennyiségű adat áll rendelkezésre az LHC és más ütközési kísérletben, de törttöltésű részecskét soha sem találtak. Ez is kemény bizonyíték!

38Rocky 2017.06.18. 18:13:22

@_Epikurosz_: Az erős és a gyenge kölcsönhatás nem szerepel az általam felírt relativisztikus hullámegyenletben, csak az elektromágneses kölcsönhatás. De az előző kettőre és a színkvantumszámra nincs is szükség a szabad kvarkok esetén, ezeket csak a barionokban és mezonokban kötött kvarkokra kell figyelembe venni. Mivel az a kérdés, hogy létezhet-e kvark nem kötött állapotban, így elegendő a kvantummechanika szokásos formalizmusára hivatkozni. Kötött állapotban épp az erős kölcsönhatás hozza létre azt a részecske állapotot, amely olyan hullámfüggvényre vezet, amelyben a töltés-spinorok keverik a +e és –e töltésfüggvényeket és behozzák a színkvantumszámot.. Magától értetődően mindig a Hilbert-féle függvényterekben kell gondolkozni.

_Epikurosz_ 2017.06.18. 18:16:36

@38Rocky: Jaj, ne haragudj én azt wmikinek magyaráztam, köztudomású, hogy le kell egyszerűsíteni neki.
Ami a strong interactiont illeti, csak arra gondoltam, amit a matematikusok triviális következménynek is mondanak, bár igazad van, írtad, hogy teljes kvantummechanikát hoztál létre, de arra gondoltam, hogy mechanikus továbbgondolások pontszerű ellenőrzésével esetleg le lehetne lőni még néhány poént, vagy illusztrálni, milyen tutin is működik a rendszer, ahogy Harsányi is tette a Games with Incomplete Informationban. Kicsit eladni a dolgot. (ez most jutott eszembe) Kezdek nagypofájú lenni, bocsánat. Nem vagyok fizikus, ezt muszáj kijelentenem (azt hiszem, látszik is). A kérdés arra vonatkozott volna, hogy mindaz a hatás amit a strong interaction lefed, azt az új modell lefedi-e. Mert a poszt két esetet említ, ahol lefedi, én meg nem tudom, van-e több eset.

_Epikurosz_ 2017.06.18. 18:30:10

@38Rocky: Hmmm.. Az erős kölcsönhatásnak logikailag - matematikailag mennyire része a quark confinement? Ha jól értem, ennek az integritását támadod azzal, hogy a jelenséget axiómákkal elégségesen magyarázod.
Amit az előbb leírtál, annak igencsak utána kell néznem, ha meg akarom érteni.

38Rocky 2017.06.18. 21:27:30

@_Epikurosz_: A kvarkokat összekötő erő az erős kölcsönhatás. Az erő és az energia a fizikában összekapcsolódik. Matematikailag ez azt jelenti, hogy az erő a potenciális energia gradiense. A gradiens a térkoordináták szerinti differenciálást jelent, amikor egy skaláris mennyiségből (ez az energia) egy vektort (ez az erő) hozunk létre. Ha a vonzóerő nagy, akkor a potenciális energia is nagy, amelynek előjele negatív a vonzó jelleg miatt. A kettő viszonyát a nukleonok sugara alapján lehet becsülni. A kötött állapot tömegdeficitet hoz létre, ami szintén jellemzi a potenciális energia nagyságát. Erre példa, hogy az atommagok tömege kisebb, mint az őt alkotó protonok és neutronok tömegének összege. A kvarkoknál mégsem ez a helyzet, ott az un. renormált tömegek összege kisebb, mint a belőlük felépülő barionoké és mezonoké. Ennek oka a kvarkok kinetikus energiája lehet, amely túlkompenzálja a kötési energiát. Arról nincs információ, hogyan lehet külön megadni a negatív potenciális és a pozitív kinetikus energiát, ez némi kibúvót ad a bezártság elméletében hívőknek, de fontos tény, hogy még a legnagyobb tömegű barionok sajátenergiája is sokkal kisebb az ütközési kísérletekben alkalmazott energiánál. Nem tudom, hogy ez a magyarázat segített-e valamit, vagy inkább összezavart.

_Epikurosz_ 2017.10.05. 19:27:20

@38Rocky: Ez bizony összezavart. De ez nem akkora baj, hogy most nyavalyogjak miatta. Inkább azt mondd meg, hogy hol tart az ügy. ArXiv linked van hozzá? (Szurkolótábor hullámzik, pompomlányok táncolnak közben.)

38Rocky 2017.10.06. 08:06:51

@_Epikurosz_: A történet azóta folytatódott és jelenleg a harmadik szakaszában van. A PRL arra hivatkozva nem közölte kéziratomat, hogy válasszak szakfolyóiratot, ahol szakmailag képesek elbírálni állításaimat. Ezután választottam egy olyan folyóiratot (Physics Letter B), amelyik kifejezetten az általam tárgyalt elméleti témákra specializálódott. Azóta kétszer elutasította a szerkesztő a közlést. Az első elutasításra közel két hónapig kellett várni és indoklásul a bíráló véleményére hivatkozott a szerkesztő, aki három rövid mondatban fejtette ki álláspontját, mely szerint a koncepció hibás, mert kvarkok és neutrínók esetén az erős és gyenge kölcsönhatás nélkül értelmetlen ezekről a részecskékről bármit mondani. A névtelen bíráló véleményével csak az volt a baj, hogy amikor a szabad kvarkok létezéséről beszélünk, akkor a kvark már nincs erős kölcsönhatásban, már pedig én azt vizsgálom, hogy miért nem lehet szabad – tehát erős kölcsönhatásban nem lévő – kvarkokat megfigyelni. A neutrínók esetén pedig az oszcillációs jelenség a képződés és az eltűnés (észlelés) KÖZÖTT történik, amikor nincs gyenge kölcsönhatás. Ezért az a feltételezés, hogy mégis csak lenne a neutrínóknak tömege pont a gyenge kölcsönhatásmentes állapotra vonatkozik, én pedig épp ezt cáfolom a cikkben. Ezt megírtam a szerkesztőnek, amiért visszavonta eredeti döntését és elküldte bírálatra az anyagot egy másik bírálónak. Ez a bíráló is hat hét után egy hasonló rövid véleményben ismételte meg az első bíráló álláspontját. Ezután a szerkesztő már két negatív véleményre hivatkozva utasította el a közlést. Én ekkor sem adtam fel, hanem újólag leírtam, hogy mind a két bíráló tévedett és valódi hibát nem talált a kéziratban. A szerkesztő (a CERN munkatársa és a LHC kísérletek résztvevője) érdemére írható, hogy adott egy harmadik lehetőséget is, de kérte, hogy az alkalmazott matematikát részletesebben fejtsem ki. Ennek oka az lehetett, hogy egy kevésbé ismert matematika eljárást alkalmaztam, amikor a nyolcdimenziós spinorokat a mátrixok direkt szorzataira bontottam fel. Ez ugyan bevett eljárás a matematikai csoportok mátrix reprezentációjában, de nyilván nem mindenki otthonos a matematikának evvel az ágával. Ezután újraküldtem a kéziratot, melyben egyrészt nagyon nyomatékosan és több helyen leírtam, miért vonatkozik az elméletem olyan részecskékre, amelyekre nem hat az erős és a gyenge kölcsönhatás és mellékeltem a részletes matematikai kifejtést is. Azóta ismét várom a folytatást!
Ami at ArXiv közlést illeti. Korábban egy másik témában (EPR paradoxon) feltettem egy dolgozatot, amire három nappal később kaptam a moderátortól egy dörgedelmes levelet. Ebben értesített, hogy törölte az anyagot és kijelentette, hogy mielőtt az ArXivra tenném fel, előbb publikáljam egy szakmai folyóiratban és ne merjek még egyszer valamit náluk feltenni, mert akkor örökre kitilt az ArXiv használatától. Nesze neked publikációs szabadság!

_Epikurosz_ 2017.10.14. 21:59:51

@38Rocky: Az hihető, hogy a matematikát magyarázni kell, főleg, ha pont az benne az új. Most még inkább azt gondolom, hogy 2-3 szájbarágós számolásos példa pszichológiailag segíthetne a bírálóknak.
Az megvan, hogy ez a rendszer hogyan esik össze az erős / gyenge kölcsönhatás újra megjelenése esetén? Biztos érted, olyasmire gondolok, mint hogy a komplex számoknak bizonyos egyenletmegoldásokban a végén a valós részét kell nézni. Mindegy, csak ötletelek, de nem tudnám megérteni. Ettől függetlenül szívesen olvaslak, noha eléggé falra hányt borsó érzés lehet magyaráznod.

Nem tudtam, hogy az ArXiv ennyire izé lett. Biztos felment a memória ára... :( Mondjuk az is igaz, hogy sima kis egyetemi szerver volt ez valaha, nem tudom, mennyibe kerül a fenntartása. Meg nekem jó dolgom van: olvasni járok oda, ha kíváncsi vagyok, publikálni még nem próbáltam. Továbbra is szurkolok, meg megnézem az új ArXiv szabályzatot, mert bosszant a dolog.

_Epikurosz_ 2017.10.15. 08:24:39

@38Rocky: Egyébként az EPR paradoxonos megjelent valahol? Az Endorsement Processből kimaradtál? Esetleg, ha megjelent, akkor utólag az ArXivon is lehet rá kérni Endorsementet, és így jó pontokat gyűjtögetni. Legalábbis ahogy leírták, abból ez is következik.
arxiv.org/help/endorsement

38roki 2017.10.29. 13:29:10

@_Epikurosz_: Ahogy a másik kommentnél írtam, kínai utam alatt nem tudtam még válaszolni a megjegyzésre. Az endorsment akcióban nem vettem részt, talán ez hiba volt és hozzájárult az anyag törléséhez, bár egy korábbi írásom továbbra is fent van az ArXivon. Az EPR paradoxon értelmezésére vonatkozó cikket egy helyre elküldtem, ahol érdemi bírálat nélkül elhárították magukról a közlést. Azóta nem volt energiám a további küzdelemre, megelégedtem avval, hogy egy másik archiváló rendszerre felkerült. Ezután inkább a Dirac egyenlet általánosítására írt cikkem publikálására törekedtem, amiről már írtam is egy bejegyzést. A Physics Letters számára is rágós falat lehet az írásom, mert a részletes matematikai leírás ellenére sem adtak még választ már jó hónap után, úgy látszik sem lenyelni, sem kiköpni tudják azokat az érveket, amivel magyarázom, hogyan lehet nullatömegű neutrínók között is oszcilláció, és miért nincs mód arra, hogy kísérletileg olyan részecskéket (kvarkokat) detektáljanak, ahol a töltés törtszámú lenne.

gregor man 2018.07.26. 22:09:15

"a részletes matematikai leírás ellenére sem adtak még választ "

Van valami fejlemény? Valaki válaszolt, vagy még mindíg nem sikerült megjelentetni?

Wez9 2018.07.27. 10:39:33

Szia Antal! Engem is érdekel a jelenlegi helyzet, kérlek írd meg, hogy áll a dolog!
Egy felvetésem is lenne. Köztudott tény, hogy kvarkot még nem "látott emberi szem" mérések közben. Mi van, ha azért nem mernek foglalkozni a felvetéseiddel, mert az oda vezetne, hogy nincs is kvark, azaz a proton és a neutron szintén elemi részecske, a többi mért jelenséget nem építi fel más mint forgások kitérített válasza a térnek. Persze lehet nevet adni a forgások által felvehető variációknak, de ezeket külön részecskéknek tekinteni elég fura már számomra (ha megengedem, hogy a forgások elméletén keresztül értelmezzem a dolgokat). Az ütköztetőkben megerőszakoljuk a stabil részecskéket, amik valahogy válaszolnak kínjukban, erre ráhúzunk egy olyan elméletet, ami további részecskékhez vezetett. A forgásokból az következhet, hogy csak néhány stabil állapot van, amiket nagy energiákkal ki lehet billenteni, amire olyan "tértorzulásokat" okozunk, amiket a mérés során más részecskeként értelmezünk, holott egy és ugyanaz okozza a tapasztalt visszajelzést. Szóval szerintem nincsenek kvarkok (sőt talán a bozonok is csak átmeneti térrezonanciák) és ettől pár ember a földön ódszkodik. Ezért nem kapsz választ tőlük... (persze fenntartom a jogot, hogy tévedek! :) )

38Rocky 2018.07.27. 15:39:42

@Wez9: A történet ugyanúgy folytatódott, ahogy elkezdődött. Második próbálkozásra kiválasztottam egy másik elit folyóiratot (Phys, Rev. B), ahol a szerkesztő befogadta és kiküldte bírálatra.
Mielőtt erről írnék röviden a cikk lényegéről. Ugyanonnan indultam ki mint Dirac, csak én a relativitás kovariancia elvéből a négyzetgyökvonást nem 4, hanem 8 dimenziós spinorokkal végeztem el. Ennek előnye, hogy ezáltal kaptam egy új kétdimenziós teret, amelyben a tömeg és a töltés a spinhez hasonlóan mátrix (tehát operátor) alakú lett. Az egyes részecskék állapotát egy részecske kvantumszám írja le, amely n = 0, 1, 2, 3 értékeket vehet fel, konkrétan a neutrínót n = 0, a d és u kvarkot n = 1 és 2, az elektron-pozitron párt n = 3 adja meg. Ebben a formalizmusban a neutrínó tömegének és töltésének várható értéke nulla, a kvarkok törttöltése is várható értékként értelmezhető. Eddig ez csak egy matematikai játék lenne, amivel egyetlen egyenletbe lehet összefoglalni a Standard Modell valamennyi elemi fermionjának elektromágneses kölcsönhatásait, viszont a formalizmusból két olyan következtetést is le lehet vonni, ami „kényes” kérdéseket érint. A neutrínók esetén egyszerű magyarázatot lehet kapni arra, hogyan lehet három különböző neutrínó, amelynek nulla a tömege (várható értéke). A neutrínó ugyanis impulzus sajátállapotban van, azaz különbözhetnek impulzus értékei. A kvarkoknál pedig sem a tömeg, sem a töltés operátor nem diagonális (a törttöltésű várható érték nem-diagonális mátrixnál jön létre), ezért amikor elektromágneses térben (erős kölcsönhatás nélkül) tömeget, vagy töltést mérünk, akkor a részecske tömeg, illetve töltés sajátállapotba kerül, ami az operátorok diagonalizálását jelenti. Ebből az következik, hogy az erős kölcsönhatás nélküli állapotban nem jöhet létre törttöltés, azaz „szabad kvark” nem létezik. Ez azt is magyarázza, hogy a kvarkhoz miért csak „renormalizált” tömeget lehet rendelni.
Most térek rá a PRB bírálóinak tevékenységére. Már vagy jó négy hónap telt el a beadás óta, amikor reklamálásom után jött egy néhány soros „bírálat”. E-szerint a cikk „koncepcionálisan” hibás, de hogy ezt mire alapozza a bíráló, arról egy szó sem esett. Erre reklamáltam, hogy miért csak egyetlen bírálói véleményre utasítják el a közleményt. A szerkesztő korrekt volt, mert erre elküldte az írást másik bírálónak. Ennek válaszára már jó félévet kellett várni és reklamálások után jött végre az előzővel pontosan egyező rövid bírálat, amelyik koncepcionális hibára utalt minden konkrétum nélkül. Ő még egy „fenyegetést” is hozzátett, mely szerint a cikket egyetlen komolyan vehető folyóirat sem fogja közölni. Tehát ha az ember belenyúl egy kényes témába, olyat állítva, ami eltér a jelenleg elfogadott irányadó állásponttól, akkor objektív bírálatra nem számíthat. Ha publikálni akarsz, akkor maradj az előírt keretek között. Erre a magam tevékenységem is példa, amíg ilyen cikkeket írok, addig publikálják, ezért jelent már meg 300 közleményem, amire sűrűn hivatkoznak is (4000 fölötti idézet, H-37 H-faktor). De ez a tevékenységem is csak szemrehányást hozott: Könyvemmel, amit a Scolar kiadott, úgy mondd, félrevezetem a szegény diákokat, mert tudományos reputációm miatt még elhiszik, amiket írok. Azt is a szememre hányták, hogy a kiadás előtt miért nem cenzúráztattam (referáltattam) a könyvet az akadémia illetékeseivel. A fenti tapasztalatok alapján gondolom, ez érthető.
A kvarkok és hadronok kapcsolata. Felfogásom szerint a kvark a hadronok közös „mintázata”, amit az erős kölcsönhatás hoz létre. A protont nem lehet valódi elemi részecskének tekinteni a szórás kísérletek szerint. Amíg az elektron hatáskeresztmetszete a Bhabha szórásban nulla, a proton és neutron esetén véges. A fénysebességű kettős forgás nulla felületnek felel meg, ezért a proton összetett struktúra, de ennek elemei (mintázatai) nem bonthatók ki az összetett struktúra keretei közül.

Wez9 2018.07.28. 12:02:19

@38Rocky: Sajnálom, hogy nem sikerült előrébb jutni. Sajnos a mai világunkban a tekitélyelv és az összefonódó érdekek dominálnak. Ezt nem lehet egy elmélettel felborítani, akkor sem, ha jó az elmélet. Az idő talán megoldja a problémát, de a tapasztalatok szerint ez az idő hosszabb, mint egy emberöltő. Azért sok szerencsét és kitartást kívánok a további publikálásaidhoz!
süti beállítások módosítása