Isten játszott s az ÜRESSÉGBEN GONDOLATBAN elvetett

végtelen sok SEMMI-pontot, látszólagos űr-magszemet.

A sok semmi nagy óceánt, végtelen tartályt alkotott,

minden nyugodt volt, egyhangú, hiszen semmi sem változott.

Isten képzelete perdült: „Legyenek SEMMI-FORGÁSOK!”

S a mindent kitöltő semmibe elmélet-szikrát dobott.

FOTON lett a sok semmi-pont, amely FORGOTT és SZÁGULDOTT,

mindenütt az ürességben csodálatos FÉNY áradott.

„Sebességed legyen nagy, c”, szólt az Úr, „hogy messze haladj!

S ha már forogsz, perdülj c-vel, egyenes spirálként szaladj!”

A foton egy cső-tartomány, melynek nyitott a két vége,

hengerpalást szimmetria, geometriából nézve.

Mivel c fix, így a foton nyugalomban nem is lehet, 

frekvencia-tartománya széles skálát átölelhet.

Forgása REZGŐ VÁLTOZÁS, ezért IDŐ keletkezett,

és az idő semmittevőn, észrevétlen settenkedett.

A fény egyenesen rohant és LENDÜLETET generált,

az Úr tudta, ez IMPULZUS, megtörte már a létmagányt.

A perdülő semmi-pontnak megjelent a PERDÜLETE,

IMPULZUSMOMENTUMA lett, szakzsargonban kifejezve.

A fotonban ISTEN-ERŐ bújik meg, azt hozza-viszi,

tömege, bár VIRTUÁLIS, RÁHATÁSÁT mégis teszi.

A foton egy család tagja, a családi neve BOZON,

de további részletekkel az elmédet nem borzolom.

Isten tudta, mi történik, hogyha a fényt hasznosítja,

felszabadul a sugárban megtestesült ENERGIA.

A lendület és perdület soha nem enyészhet kárba,

AZ ENERGIA MEGMARAD, TÜKÖR ISTEN HATALMÁRA.

Céltalanul kószált a FÉNY, nem volt, ami befogadja,

arra gondolt a Teremtő: „Kell valami a tartályba.

Talán egy lomha állandó, nem csupán a fenti három,”

szólt magában a teremtő, „a TÖMEGET feltalálom!”

A forgás pompásan bevált, Isten persze ezt jól tudta,

úgy döntött hát, hogy a semmit helyben KÉTSZER MEGFORGATJA!

A dupla piruett égi, ősi TÖMEG-implikátor,

a semmi-pont kettősforgás nem más: TÖMEG-generátor.

Az ELEKTRON ettől lett hát gömbtérbe zárt struktúra,

hasonlít egy nem létező, dupla-pörgettyű-fotonra.

Az elektront VALÓS tömeg és ENERGIA jellemzi,

ehhez, fordítva eljárva, pörgést lehet rendelni.

E pörgés gigászi sodra az elektront széjjel-vetné,

ha TERÉNEK GÖRBÜLETE ezen sodrást nem fékezné.

Mit is teremtett így Isten? Hisz ez a GRAVITÁCIÓ!

Így ér össze NEWTON, s EINSTEIN, ebben lakik a RÁCIÓ.

Színdarabhoz kész volt a szín, de hiányzott a „rendező”,

Isten vonzáshálót képzelt, ebben gyűlt az égi ERŐ.

Mert a tömeghez erő kell, hogy legyen, ami megtartja,

avagy éppen elmozdítja, ha az Úr úgy szándékolja.  

FÉNY-IDŐ, GÖRBE TÉR, TÖMEG: „Kell még egynéhány szereplő!

Egypár ERŐ, KÖLCSÖNHATÁS, közösséget megteremtő.”

Isten ötlete a teret ERŐK TERÉVÉ formálta,

az erőtér szövedéke a görbe teret átjárta,

Több kölcsönhatás jött létre, nem csak a gravitáció,

elektromágneses, gyenge, erős: négy fő kreáció,

Az ERŐK feladata az, hogy ANYAGOT képezzenek,

önrezgésű részecskékből térgömböket rezgessenek.

Az elektron pindurka lett és rendkívül mozgékony,

jobb volt pórázon tartani, hogy ne ugrabugrálhasson.

Teremtett az Úr KVARKOKAT, s hozzá GLUON ragasztót,

ezekből épített nagyobb, helyben duplán pörgő-forgót.

PROTONBÓL és NEUTRONBÓL létrejött az ATOM MAGJA,

NUKLEON lett közös nevük, csaknem elkészült a munka.

A MATÉRIA GÖMBREZGÉS, A SEMMIPONT KETTŐS-PÖRGÉS,

AZ ANYAG BEL-VIBRÁLÁSA MAGA AZ ISTENI ZENGÉS.

Az atommag lomha lajhár, szárnyal, száguld az elektron,

társtalan bolyonganának, ha nem lenne a VONZALOM,

Ezért az Úr kitalálta az örök atom-szerelmet,

az atommag és elektron kölcsönösen enyeleghet.

A vonzalom szívvel töltött, TÖLTÉS ebből kerekedett,

óriás mag csöpp elektron töltésvonzással köttetett.

A mag töltése pozitív, az elektroné negatív,

szimmetrikus tulajdonság, egyforma mértékű, natív.

Mag adja az anyag zömét, az elektron lepel, felhő,

a mag-anyag aurája, összekapcsoló kísérő,

Melynek helye nem mérhető, mert olyasmi, mint a lélek,

de hogy ott van, megmutatja, ilyen a mikro-természet.

A sok FÉNYIDŐ s TÖMEGPONT kölcsönös szerelmet vallott,

nászörvényük szakadatlan nemzette a TÖMEG gócot.

Gócok sarja TÉR-IDŐBEN szerte terebélyesedett,

és ez által milliárdnyi ANYAG-HALMAZ megszületett.

A tér-időben az anyag olyannyira örvendezett,

hogy családfát alapított, ELEMEKBEN teljesedett.

ELEM-TÖRZSEK sokasodtak, táblarendjük növekedett,

egymásra kölcsön-hatottak, ELEM-RENDSZER keletkezett.

A történet itt nem állt meg, mert a törzsek elvegyültek,

végtelen sok nemzetséget szültek és VEGYÜLETEKET.

Elemek és vegyületek forgolódtak, örvénylettek,

CSILLAGOKBA szövetkeztek, GALAXISBA rendeződtek.

Galaxisok spiráljából VILÁGMINDENSÉGGÉ lettek,

Isten is elcsodálkozott, GONDOLATA mit teremtett!

Áll a nagy ház, melyben Isten kívül és belül is lakik,

szelleme mindent átölel, magára nem hagyott semmit.

Bármely elmélet egy modell, ismeretlenség-kutatás,

az isteni fürkészése, való-igazság-feltárás.

Antal világa szép tézis, amely azt is szemlélteti,

hogyan tud a Mindenható gondolata teremteni.

Lohonyai Miklós Mihály

Szentendre, 2021 január

A vers Dr. Rockenbauer Antal fizikaprofesszor

kettősforgás-elméletének ihletéséből született

A blog további bejegyzései: Paradigmaváltás a fizikában