A fizika kalandja

A fizika kalandja

The intelligent electron

2015. augusztus 19. - 38Rocky

The intelligent electron

Stage: The hydrogen atom

Actors: The physicist and the electron

Characters: The physicist represents the views of classical physics, while the electron can gain information only from the microscopic world.

. . . . . . . . . .

Physicist: Where are you going?

Electron: I go nowhere, I just exist.

Physicist: OK, but you have to circulate somehow on your orbit around the nucleus? Like the planets around the Sun!

Electron: Why should I circulate, when I am already on my orbit? Mostly I am away from the proton at a distance of the Bohr radius [1], but I am also at the site of the nucleus, and also far from there. I am everywhere a little bit.

 Physicist: It is impossible, one can be either here, or there, one cannot be at two places at the same time.  

Electron: Maybe you are not able, but I can do. I certainly should know it pretty well! Well, you asked me a question about circulation, but what does it mean?   

Physicist: Look the sky, you can see the sunrise and the motion of Sun from the east to the west until the sunset, and in the night you can follow the revolution of stars. Of course, we know the motion of stars and planets is virtual since the Earth rotates.  But if you take into account it, you can calculate the real orbits of the planets, which are described by the laws of Kepler [2].

Electron: But how you have the ability of seeing and how you are able the track the motion of planets? 

Physicist: That is thanks to the light and its tiny elements, the photons, which arrive in an enormous number, and by organizing all consecutive pictures you can draw the orbit of motion.   

Electron: But as concerning me, a sole photon can divert from my original orbit, or even can strip from the proton where I stayed before.  But until it does not happen, I stay in the same orbit. Until no photon turns into my way, I have no chance to observe consecutive events, there is no “before” or “after” in this state, so for me the concept of time does not exist.

Physicist (doubtful): But if the time does not exist, how you can speak about speed, acceleration, momentum and even kinetic energy?  

Electron: You are only partially right. Indeed we cannot speak about speed, acceleration or momentum unless they have the zero value [3]. I am bonded to the nucleus, any non-zero momentum would remove me from the nucleus, while the acceleration would force me emitting photons and losing my energy until the attraction power of nucleus would swallow me.  In spite of  missing speed, I do posses kinetic energy!

Physicist (still doubtful): But how is it possible if you do not have non-zero speed?

Electron: Because there is something that can replace time, my existence is not related to the time, but to the probability distribution in the space.  Naturally, you can hardly comprehend how the concept of probability distribution can define my existence, like for me the concept of time is not comprehensible since in my state no consecutive events can happen. What is common in our different worlds, the role of potential and kinetic energy, which can create the orbits by converting each other. While for you the orbits are developed in the course of time, for me it is expressed in the dimension of probability.

Physicist (strongly doubtful): It means that for the electrons no time, no motion, no displacement exist at all?  Only the probability distribution exists?

Electron:  By no means! What I have told you is valid only in the bonded, stationary states. By the way, one of my electron brothers is happen to be in a cyclotron [4], where he is forced into a circular orbit by the electromagnetic field. In this orbit he has acceleration and consequently continuous photon emission. In this way he perceives consecutive events giving him the chance to develop the concept of time. His motion can persist since in the course of radiation the loss of energy is compensated or even enhanced by the synchronized electromagnetic field.

Physicist : Let us return to your micro world. How the space distribution depends on the direction?  

Electron: But what do you mean on the word of direction?  As for me such a term does not exist. You can speak about direction because you perceive a lot of photons emitted by the surroundings and you can compare the information transferred by them. But what could I compare who cannot see a single photon?

Physicist (wondering): So you cannot perceive the space at all?

Electron: Oh no, I can, since the attraction power is changing with the distance from the proton. For example, inside the nucleus the attraction power is infinitely strong. I can feel this force by communicating with the proton mediated by the virtually emitted and absorbed photons.

Physicist (pensively):  There are two points that I cannot understand. You said just before that in the stationary state there is no photon emission, the other point concerns the question that why the proton cannot swallow you in the direct contact producing infinitely strong attraction?

Electron: Indeed none of the statements can be easily understood. Let us start with the emitted photons.  They constitute no observable photons since the electronic states are not modified. It is why one can call them as virtual. They are simultaneously emitted and absorbed without changing the stationary state of electrons.

Physicist (debating): But what is the meaning by speaking about something that cannot alter the state of electrons?

Electron: It has a meaning, since these photons build up the electromagnetic field. But this field is not static, it fluctuates around the equilibrium. This phenomenon is the vacuum polarization. 

Physicist (doubtful): I have to admit that I still cannot understand it!

Electron: Then I continue. A magnetic field can force us to precess [5] and we can choose between two senses of rotation yielding two energy levels. The difference of energy is proportional to the magnetic field and there is a constant, which tells us how large is the separation.  According to the relativistic quantum mechanics, this constant should be equal to 2, but the actual value is somewhat larger (2.0023…). This small deviation is caused by the vacuum polarization [6].

Physicist (pensively): I still cannot understand whether your explanation only refers to a mathematical procedure for reproducing a constant or these virtual photons do exist. But proceed further, why the infinitely strong attraction cannot swallow you in the nucleus?  

Electron (proudly):  Can I say, that is because we love freedom? The narrower is the cage where we are jammed the stronger we are bombing the walls! This phenomenon is called in science as the uncertainty relation [7]. In the narrow space you know precisely the position, but then the momentum becomes very uncertain.

Physicist (strongly doubtful): You said before that in bonded state no momentum exists!

Electron: Indeed, the average of momentum is zero and we cannot speak about the speed and momentum at a particular place inside the atom. But still exists something, what we can call as the standard deviation of momentum [8]. This standard deviation is increased in the narrow space, which is actually the square of momentum since its average value is zero. If you divide the square of momentum by the double of mass, you obtain the kinetic energy. Furthermore this kinetic energy increases in the vicinity of nucleus by a larger extent than the potential energy, which allows us for occupying an orbit that contains the site of nucleus without the risk to be swallowed

Physicist: When you speak about orbits in the atom, how you can differentiate them?

Electron: In a particular orbit I can occupy a certain position with a well defined probability, in certain orbits I can occupy even the site of nucleus, but in other orbits it is not possible.  There are separated regions of the orbits where the borders form forbidden zones for me.

Physicist (interrupting): Then how can you transfer through these zones?

Electron (reprimanding): I have already told you that I am everywhere, where I can be, I do not need transfer anywhere.

Physicist (wondering): So you are cut into pieces?

Electron (smiling): Definitely, not. I am an elementary particle, one and indivisible. You could not find in the whole universe any physical object with mass and charge, which have smaller mass than me. The existence of separated zones means that I can be simultaneously present in different regions of the space.  My orbit is organized by the probability distribution. But let us speak now about the orbits of planets. How can you distinguish them, how can you classify them?

Physicist: Of course, we can speak about not only the planets, but also about comets and artificial satellites circulating around the Sun or the Earth. The orbits can be characterized by their average distance from the Sun, as well as, the ratio of farthest and closest positions, this ration can be extremely large for the comets. The larger is the distance from the center the longer time is needed for a complete revolution, but what is interesting that this rule is the same for any objects if their mass is small compared to the Sun.   

Electron: No time dependence is defined in my atomic orbital, but there is a probability distribution, where the spatial dimension depends on the mass even though my mass is much smaller than that of the nucleus.  If my mass were twice larger, then my average distance from the nucleus would be twice smaller [9]. Why it is not so for the planets?

Physicist: What is matter, the ratio of the attraction power compared to the mass, and the gravitational force is proportional to the mass [10]

Electron: Now I realize why the situation is different, since in my case the attraction power of nucleus does not depend on the mass. I have, however, a further question: I guess planets can have only well defined distances from the Sun [11], and thus the respective energy can change  jump like.

Physicist: (not comprehending): Why you assume jumps, the planetary orbits can have any radius and any energy!

Electron (pensively): When I was still a free electron and approached the proton, the increasing attraction power accelerated me, which made me emit photons. All photons changed my angular momentum by the amount of the ℏ Planck constant. As a consequence when I landed on the atomic orbit my angular momentum was a multiple of ℏ.  When later I emitted or absorbed photons, always the angular momentum is changed by the same amount.  In the course of these events the number of maxima in the probability distribution was also changed, which is termed as the principal quantum number. Basically it determines the energy level of the orbits [12]. I wonder why it is not so for the planetary motion, perhaps it is caused by the different nature of gravitational force?  

Physicist (deeply thinking): It is a good question! We are still not sure if there are quanta in the gravitation. Since this interaction is rather weak, we can investigate this phenomenon only for objects possessing large mass, but in this case the angular momentum is also rather large making difficult to observe elementary jumps. But returning back to the microscopic objects, then the quantum nature of photons is responsible for the jump like changes in the energy?

Electron: You are right, the photons can select among the energy levels, where the allowed transitions can take place.

Additional topics in the blog, see: "Paradigmaváltás a fizikában"

 

  1. The dimension of atomic orbits is determined by the Bohr radius, which can be given by the Planck constant as well as the mass and charge of the electron:
  2. According to the second law of Kepler, the third power of average distance from the Sun is proportional to the square of the revolution period.
  3. The momentum is defined by an imaginary operator, but any physical quantity should have real values. The latter condition is satisfied when the expectation value is computed by an integral extended to the whole size of the physical object. In the stationary states the momentum is imaginary in any point except the center; contrary to it the square is real. In bonded state the expectation value of momentum is zero, thus the square of momentum represents the standard deviation, which is proportional to the kinetic energy.
  4. The cyclotron can accelerate the electron on a circular orbit.
  5. The precession is a secondary rotation. An example is the precession of the Earth with the period 25 800 year, when the inclination of the rotation axis is turning around. The rotations can be either left- or right-handed.
  6. The theory of quantum electrodynamics is the advanced level of quantum theory, when the interaction and the interacting particles are handled under a common principle. This theory assumes continuous emission and absorption of the virtual photons mediating the electromagnetic interactions. This phenomenon creates a fluctuation of the fields termed as the vacuum polarization.
  7. According to the uncertainty relations one can never determine with infinite precision both the position and the momentum of a physical object. The product of errors should be at least as large as the Planck constant. Similarly the life time of any quantum mechanical state limits the precision of energy measurement.
  8. See footnote 2.
  9. See the first footnote, where the expression of the Bohr radius indicates the inverse proportionality with the mass.
  10. The gravitational force g.m.M/R*2 is counterbalanced by the centrifugal force  m.v*2/R .
  11. The characteristic radius of the atomic orbits can be given as a product of n principal quantum number and the Bohr radius:  Rn = n.rB
  12. The energy of atomic orbits can be given by the characteristic radius:

A bejegyzés trackback címe:

https://afizikakalandja.blog.hu/api/trackback/id/tr967719036

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Mező Tamás 2015.08.20. 21:32:24

Ez a kettős viselkedés úgy van tárgyalva a fizikában, mintha egyszerre csak az egyik vagy a másik lenne. Néha időban és térben mozog sebességgel és lendülettel, néha pedig csak statisztikai értelemben létezik, és kitölti a róla szóló információink hiányát. Kell hogy legyen egy kapocs, ami által a két viselkedés mindig fennállhat. Azaz jó lenne az elektront mélyebben megismerve, kiemelni a statisztikai hókusz-pókuszból, és azt mondani, hogy bizony mégis magyarázható klasszikus fizika felől a viselkedése. Azaz mégis determinisztikus, csak épp nagyon gyors és nagyon apró, és persze a fázisa is bele játszik abba a bizonytalanságba, hogy miért esetleges egyetlen elektron helyét és sebességét ismerni. "Isten nem kockajátékos." A fizika viszont -- úgy látom -- kerülőutakat választ, és önnön legfontosabb kérdéseire már nem akar válaszokat találni, inkább statisztikai eredményeket gyárt.

38Rocky 2015.08.21. 10:07:35

@Mező Tamás:
A valószínűségnek két arca van. Az egyik megmutatkozik a stacionárius (kötött) állapotban. Ekkor a pályában az idő átalakul térbeli eloszlássá, amit a valószínűség jellemez. Az idő azonban nem teljesen tűnik el, csak „kivonul” a térből. A kvantummechanika ezt úgy fejez, hogy az állapotfüggvényt két részre bontja, az egyik csak a térbeli eloszlást mutatja, ami szorzódik a másikkal, egy időben periodikus függvénnyel, amelynek FÁZISA az időben körbe jár akárcsak az óra mutatója. De ezt az órát csak akkor lehet leolvasni, amikor egy foton elnyelődik, vagy kibocsátásra kerül. Ekkor azonban már „történt” valami, azaz az idő újra belép az elektron életébe. Az előtte lévő időszak látens ideje azonban nem múlik el nyomtalanul, ez határozza meg a fázist. Ez a fázis méltatlanul kevés figyelmet kap, csak a fény interferencia jelenségeinél beszélünk róla, pedig szerepet játszik a részecskék (nem csak az elektron, hanem atomok, sőt kisebb molekuláknál is) a hullámtermészet megvalósulásában.
A kvantummechanika alaposan félreértett interpretációja szerint az elemi folyamatok nem determinisztikusak a véletlen megjelenése miatt. Itt lép be a valószínűség második arca, amelyik meghatározza, hogy mennyire valószínű egy esemény bekövetkezése. Amikor például egy foton az üveg felületére megérkezik 96 százalék az esély, hogy áthalad rajta és négy, hogy visszaverődik. De hogyan dönti el egy kiválasztott foton, hogy melyik utat válassza? A válasz, amelyik visszahelyezi jogaiba a determinizmust: a fázis, a fázis valószínűségi eloszlása! Ugyanis nem csak a foton rendelkezik hullámtermészettel, hanem valamennyi részecske is, és emiatt valamennyi részecskénél szerepet játszik a fázis. Úgy is mondhatjuk, hogy az elektron kötött állapotában nem csak a háromdimenziós térben rendelkezik eloszlással, hanem a fázis terében is. A kétféle eloszlás alapja azonban más: az első esetben az idő nem-létezéséből fakad, míg a másodikban az információ hiányából. A fázist ugyanis nem tudjuk, nem tudhatjuk a kötött állapotban, hiszen a tudás megszerzése a fotonok által történik, amelyik átviszi a stacionárius állapotot egy másikba, vagy akár a kötött állapotot megszüntetve szabad pályára helyezi az elektront. Az információ hiányában nem tehetünk mást, mint feltételezzük valamennyi fázis egyforma valószínűségét. Viszont amikor a foton megérkezik az üveglapra és az elektronok sokaságával találkozik, mégiscsak van valamilyen jól definiált fázisa, úgyszintén van valamennyi elektronnak! Az üveglapon a fázisok összehasonlításra kerülnek, és ha van egyezés, akkor a foton visszaverődik, ha nem akkor továbbhalad. Így helyre áll a determinizmus, ami nem jelenti persze azt, hogy világunkat minden ízében a determinizmus uralná, csupán azt, hogy az objektív véletlen megjelenését – legalábbis szerintem – valahol másutt kell keresni!

Mező Tamás 2015.08.22. 21:09:13

@38Rocky: Így már sokkal részletgazdagabb a kép. A valószínűség mint a részecske egyetlen leírása tehát visszaszorult néhány olyan esetre, mint például a kötött állapot. Azonban ez is boncolgathatónak tűnik. Az idő nemlétezése az elektron szempontjából tűnik igaznak. A kölcsönhatásaiban mégiscsak "belép" az időbe, tehát az időben létező külső szemlélő csak nem látja azt, ami valójában a magában létező elektronnal történik. Közben annak megmarad a perdülete, fázisa, azaz úgy viselkedik, mint egy magára hagyott pörgettyű a sötétben. Nem látjuk, de "ott pörög valahol", ám amikor neki koccan valaminek, tudomást szerezhetünk róla. Ám a koccanáskor irányt vált, mégpedig -- a kvantumfizikai dogma szerint -- nem tudjuk merre. Lehetséges-e elméletileg, figyelembe véve ezt a hasonlatot, hogy az irányváltásra utaló ismerethez jussunk a kibocsátott fotont megfigyelve, vagy ez mindig csak a statisztikai tudatlanság sötétjébe zuhint vissza bennünket?

38Rocky 2015.08.23. 08:13:53

A komment a teljesen normális gondolkodást tükrözi, amelynek alapja a makroszkopikus világban alkotott fogalomrendszer. A sötétben forgó pörgettyű példája nagyon szellemes. Ezen keresztül is bemutatható a mikro és makro világok eltérő szerkezete. A pörgettyű széle az időben körbejár, a mozgást nem befolyásolja, hogy látjuk-e vagy sem. A villanyt bármikor bekapcsolhatjuk, és ettől nem változik meg a pörgettyű állapota. Az atomi pályán lévő elektronhoz küldhetünk egy fotont és a foton „képessége” fogja meghatározni, hogy ezáltal milyen információhoz jutunk. Ha rövid a hullámhossz pontos adatot kapunk a helyre, ha hosszú akkor az impulzust ismerhetjük meg pontosan. Második fotont már hiába küldünk, mert ez már az elektronnak egy megváltozott állapotáról ad híradást. Minden foton egy „koccanást” okoz. Az információ ráadásul nem közvetlenül a fotonnal való reakció előtti állapotról ad hírt, hanem arról hogy milyen KÉT ÁLLAPOT KÖZÖTT történt egy ugrás. Csak az ugrást „láthatjuk” az előzetes állapotot nem. Lehet, hogy az elektron csak a másodperc egy parányi részéig volt az előző állapotban, de lehetett ott évmilliókig. Erről a megelőző állapotról nem tudhatunk semmit. Ez a „nem-történés” állapota, ebben a szakaszban nincs értelme időről beszélni. Idő akkor van, amikor történik valami.
A belső óra azonban „körbejár”, de nem a háromdimenziós térben, hanem a fázisban. Ez a fázis kap szerepet, ha megtörténik a foton és az elektron kölcsönhatása, ez a kulcsa a mikro folyamat determinizmusának. A makroszkopikus mozgásban a tér és az idő elválaszthatatlan, a fizikai objektumok térbeli helyzete és ideje közötti kapcsolat maga a mozgás. Az elektron számára csak akkor van idő, ha kibocsát vagy elnyel egy fotont, a két esemény között nincs értelme időről beszélni. Persze mi mégis beszélünk róla, mert nem tudunk elszakadni a makro világban megalkotott fogalmainktól. A kvantummechanika praktikus elmélet, mert hidat teremt a két fogalmi világ között és válaszol, amire lehet, de nem foglalkozik olyan kérdésekkel, amelyekre válasz nem adható. Ez nem hibája az elméletnek, hanem erénye. Megmondja, hogy hol az ismeret határa ameddig eljuthatunk.

SZESZEGO 2015.08.25. 23:29:28

@38Rocky:
Lehet, hogy fizikusok számára érdektelen az én meg nem értésem. Meggyőződésem azonban, hogy a tudományok között fontos lenne hidat verni. Végülis a társadalom is mozgás, ott is van pörgettyű. van generátor, van vonzás, taszítás, ütközés, koccanás, ahogy fentebb írod.
Tehát biztosan olyan naív lehet a kérdésem, mint egy egyetemi osztálytársamé, aki a matematikát is képes volt magolni, és a végtelen sorokat tanulva vizsga előtt azt mondta, hogy ő már mindent ért a végtelen sorokról, csak azt nem, hogy miért van a sorok végén a pont,pont,pont.
Én vállalom, hogy ilyen buta kérdéseket tegyek fel, mert az állításokat sem értem. Ha a elektron a hidrogénban kötött állapotban van, akkor az az állítás, hogy nincs idő, miért szükséges feltételezés? És fordítva is kérdezek? Mi az, hogy egyetlen elektron? Egyetlen elektron nekem olyan, mintha egyetlen embert bombázvak keresném helyét és idejét? Egyetlen embernek nincs se helye se ideje, mert helyét és idejét a generációk adják. Ha pedig egyetlen emberemet egy másik emberrel próbálom meg látnik akkor máris megváltozik az egyetlen emberem, mert máris kapcsolatban van a másikkal. Egy ember nincs, az ember ugyanis kapcsolat, viszony. Ezt mondják az őskori vallások. Nekem ez érthetőbb, mint ahogy nekem úgy tűnik, a részecskék világában is a viszony - ami amint vizsgáljuk, meg is változik - a meghatározó.
Mindenesetre, ha ennek kapcsán számomra érthetőbben leírjátok a kvantummechanikát, akkor az nekem nagyon fontos lesz. Meggyőződésem, hogy a fizikai világ csodás építményét meg kellene nyitni a többi tudomány számára is.

38Rocky 2015.08.26. 16:48:00

Válasz SZESZEGÓ-nek

A modern tudomány két jellemző trendje az egyre szűkebb specializálódás és a tudományok közötti határterületek megjelenése, ami folytonos átmenetet jelent a matematika, fizika, kémia és biológia között, de a közgazdaságban is divatba jöttek a fizikai analógiára épülő elméletek és a néha már öncélúvá váló matematikai modellek alkalmazása. A határterületek ma már külön diszciplínák lettek, mint a matematikai fizika, a fizikai kémia, a kémiai fizika, a biofizika, biokémia, a kvantumkémia és még sorolhatnám. Ami viszont problémát jelenti, hogy a határterületek megjelenése nem abban az irányban hat, hogy kialakulna valamilyen egységes tudományos felfogás, ami összekötné a különböző területeket, hanem egyre inkább minden kutatás önmagába zárkózva keresi az előrehaladást. Az általam indított blog segítségével kívánok szembeszállni evvel a tendenciával.
Miért jelenti a kötött állapot az idő hiányát? Ez természetesen csak a mikro állapotokra érvényes, hiszen a bolygók is kötött állapotban vannak a nap körül. A makro világgal folytonos kapcsolatban lehetünk az állandóan érkező fotonok által, de az elektronnal történő minden kapcsolatfelvétel megváltoztatja az állapotot. Így csak az ugrásokról kapunk felvilágosítást, de arról nem, hogy mi történik két ugrás között. A történés hiánya pedig nem más, mint az idő hiánya!
Nagyon fontos felvetés, hogy miért csak egyetlen elektronról beszélek, és mi van az „intelligens” elektronok „társadalmával”. A makro- és mikrovilág eltérő fogalomrendszerét a hidrogén atom elektronjával mutattam be, de valóban fontos kérdés, hogyan viszonyulnak az elektronok egymáshoz a különböző atomokban és molekulákban? A szén atomban hat, az oxigénben nyolc elektron van, de a periódus rendszer végén levő atomokban már közel száz elektron zsúfolódik össze. Molekulák esetén a szám jóval nagyobb lehet, a tízezer atomot tartalmazó fehérjemolekulákban már százezer elektron is lehet. A kvantummechanika két főszabályt állít fel az elektronrendszerekre, az egyik, hogy nem lehet két elektron azonos állapotban, a másik szerint két elektron felcserélhető az energia megváltozása nélkül. Egy futball hasonlattal tehetem világosabbá a törvényeket. Tizenegy játékos alkot egy csapatot, de minden poszton csak egyetlen játékos lehet, így nem lehet a csapatban egyszerre két kapus, vagy két középcsatár. Ennek felel meg a molekula elektron felépítése is, de itt a kapus és a középcsatár „személye” felcserélhető, anélkül hogy ez a csapat teljesítményén bármit megváltoztatna. Persze az elektronok nem gólokra játszanak, de nekik is megvan a sajátos szerepük, ami talán a rodeóra hasonlít. Ők kovácsolják egybe a molekulát a kémiai kötések által és vigyáznak a molekula egységére, nem engedik szétszakadni az állandó rezgések és ütközések során. Az elektronok saját „identitásokat” rendelik alá a közös célnak, hogy a molekula identitása, egysége megmaradjon és ebben minden egyes elektron szerepe egyformán fontos.
Az a törvény, hogy két elektron kvantummechanikai állapotának különbözni kell, azáltal valósul meg, hogy vagy eltér térbeli valószínűségi eloszlásuk szerkezete, vagy eltér perdületük iránya, amelyik bal- vagy jobb-sodrású lehet. Ez utóbbi tulajdonságnak köszönhető, hogy képesek az elektronok az atomokat molekulává összekötni. E nélkül az univerzum csak egymást taszító atommagokból állna és nem jöhetne létre csodálatos világunk. A két perdületi irány egyenlő energiájú párokba rendezi az elektronokat és egy-egy pár energiája úgy lehet a legalacsonyabb, ha a pálya két atom között jön létre. Ezt úgy lehet szemléltetni, hogy az elektronok „szabadságra” vágynak és keresik azt a tágas pályát, ahol még elég közel maradnak az atommagok vonzó hatásához. A kémiai kötés stabilitásában fontos szerepe van annak is, hogy a kötött, stacionárius állapotok energiája nem folytonosan, hanem ugrásokban változik, mert így elég nagy lehet a kötések által biztosított energianyereség, hogy a molekula a rezgések és ütközések ellenére is egyben maradjon.
süti beállítások módosítása