@Zoltán Császár: Kedves Császár Zoltán!
Avval kezdem, amivel egyetértek: nem a matematikai formalizmus a lényeg, hanem az a fizikai valóság, aminek leírásához használjuk. Ezt már több írásomban is kifejtettem. Természetesen előfordul olykor, hogy a matematika lendíti tovább a fizikai világ megértését. Erre szép példája a Dirac egyenlet, amely felvetette a világ kettősségét, amely anyagól és antianyagból áll. Dirac eredményét építem tovább, amikor az elektronokat, kvarkokat és neutrínókat is a relativitáselmélet négyzetes szerkezetű energia formulájával hozom összefüggésbe. Ennek semmi köze sincs a neutronokhoz, a három kvarkból felépülő részecskékhez, még kevésbé a neutron csillagokhoz, vagy a pulzárokhoz. Ha ezzel akarsz foglalkozni, akkor a négy kölcsönhatás kapcsolatából, azaz a gravitációs, ez elektromágneses, valamint az atommagokban működő erős és gyenge kölcsönhatás viszonyát kell taglalni. Elég lenne ehhez a középiskolai matematikai és fizikai tudás? Erősen kétlem, hogy a kölcsönhatások kvantumfizikája ilyen alapon megfogalmazható lenne, de ha tévednék, akkor gratulálok! Úgy tűnik, hogy gondjaid lehetnek a kvantummechanika megértésével, ezért nem érted, hogy az elektron és az atommag miért nem egyesül az atomokban. Horger Antalhoz semmi közöm keresztnevünk egyezésén kívül. Bár több hazai és külföldi egyetem professzora voltam, de egynek sem voltam a ’fura ura’. Egyébként bár Horger alul értékelte J. A. képességeit, de saját szakmájának kiválósága volt. Csak annyit tanácsolhatok, hogy több szerénységet saját ötleteid étékelésében és mások megítélésében! Abból indulj ki, hogy ugyan nem a matematika formalizmusa a legfontosabb a fizikában, de mégis nélkülözhetetlen.
Üdv kedves Antal!
Keressük meg a megfigyelés tekintetében Dr. Kiss László akadémikus urat, biztos vagyok benne, hogy könyvtárnyi adata van a kettős-csillagrendszerekről, ugyanis a link szerint kutatta is. Nem is ártana e forradalomba bevonni, azonkívül, hogy szerintem jelentős szerepe lesz ez elmélet megfigyelési megalapozásában is, és mint hátvédet a tudománytalanság vádjaihoz (sajnos nem tudom a fizikusi státusodat. Illene utánanézni? Bizonyára, de ne feledd, a kommunikáció az, ami előrevisz, a bizonyosság csak utána jön.) sci.u-szeged.hu/karunkrol/eletpalyak/dr-kiss-laszlo
Szia 38Rocky!
Formalizmusról beszélsz (a négyzetgyök kétértékűsége) és a plussz matematikai tagok bevonásával oldanád meg a problémát. Én azonban azt javaslom, hogy a fizikát keressük benne, ahogy Dirac tette, azaz tegyünk ezekből olyan állításokat, amiket kisérletileg is le lehet ellenőrizni. Több út is kinálkozik, egyik a relativitás elmélet Lorentz kontrakciója, miszerint egy előjeleiben nevetségesen figylmen kívül hagyott négyzekgyök jel, ami azt mondatja velem, hogy mikor valami hozzám képest mozog akkor van idődilatáció, de van negatív előjelű is, és az ugyan mi lehet? Pont ugyanaz a kérdés mint az energiaképletben. A megfigyelési javaslatom, amiben veled érintőlegesen részt is vennék, hogy mint tudott, a neutroncsillagok nem egy nagy atommagok, hanem neutronok, azaz fermionok egyvelege, ha igaz az, amit állítasz másik cikkedben "Dirac eredeti gondolatát továbbfejlesztve 8-dimenziós spinorok bevezetésével a töltést, tömeget és impulzust is 2x2 dimenziós mátrixokkal reprezentáljuk, ami olyan a relativisztikus hullámegyenlethez vezet, amelyik alkalmas valamennyi fermion elektromágneses kölcsönhatásainak leírására." akkor az összes neutroncsillagnak pulzárnak kell lennie, azaz meg kell oldania azt, amit a Bohr féle atommagmodell megoldana, azaz eredően elektromágneses sugárzás várható. Az összes neutroncsillag pulzár-e kérdés megválaszolására van ötletem, ugyanúgy, mint ahhoz, hogy ide jöttem okoskodni Neked, de lássuk be, Te is ezt teszed a hitbéli tudománnyal felkent fizikusokhoz képest. Le is írom azt ötletem, de elébb egy fontos dolgot tisztáznék, miszerint mind a matekot, mind a fizikát középiskolai fokon mívelem, de az már engedtessék meg nekem, hogy Én is tökön rúgjam a benned létező Horger Antalt kedves Rockenbauer Antal és a fizika elsősorban megfigyelés, modell, jóslás és kisérlet szükséges egyvelege, úgyhogy valószínű, hogy az összes kérdéses csillagunk pulzár egyben, de a kisérlet hol van ebből a fermionkőlevesből. Erre is van titkos receptem, amit később, ha az előzetes megfigyelési számításaink bejönnek. A megfigyelés pontosítható, ha azt vesszük, hogy a pulzár a nyalábjával (valószínűleg) egy körív mentén fog végigsöpörni, e nyaláb valamilyen (jól feltételezhetően) körszöggel sugárzódik, akkor azt is ki tudjuk számolni, hogy mekkora csillaggömbfelületre nem sugároz. A sugároz és nem sugároz aránypárjának egyeznie kell a kettősrendszerekebne észlelt neutroncsillagok és pulzárok aránypárjával. Minden további feltételezés csak finomítás a számokon, mert például mondjuk (soha nincs ilyen) a másik csillag mindig a felénk lövelő útjában áll a röntgengammalézerünknek. Kísérleti javaslat alapja: miért lehet az, hogy a katódsugárcső röngen tartományban elektromágnesen sugároz, az elméleted, megfigyelésfeltevés, Bohr szerint a neutronmag így sugároz, feltehető, hogy a felgyorsított elektronok legyőzik a magerőket(?) (atekintetben, hogy miért is nem hull össze a negatív elektron a vonzott pozitív protonnal), ráadásul így kisebb energiával mint egy magfizikai protonbesugárzásnál, tehát abban kell dűlőre jutni, hogy a belső elektronpályák vagy az elektronnal bombázott neutronosabb atommag sugároz. Mondjuk csak héliumot tenni abba a katódsugárcsőbe, ha megbolondul a Geiger-számláló, akkor erős gyanunk van arra, hogy lehet tovább menni, ha két csúcsa van a röntgenemmisszió spektrumának akkor, pályaelektron jelenséggel, ha egy akkor Dirac és Fermi és utódai csodálatos elmék, ha három, vagy több, akkor menjünk el kapálni az is fizikusi (ja bocs fizikai) munka.
Üdv:
Császár Zoltán
csaszizoltan@gmail.com
„Az euklideszi geometriában a gömb térfogata 4R3π/3, míg a felület 4R2π, a görbületi geometriában ez úgy változik meg, hogy ott a térfogatot a sugár és a felület szorzatának harmadával tesszük egyenlővé. Emiatt a gravitációs vonzásnak megfelelő felületcsökkenés redukálni fogja a térfogatot, a tömegsűrűség pedig ennek arányában növekedni fog. Amikor közeledünk a fekete lyuk szinguláris geometriája felé, fokozatosan nagyobb lesz a tömegsűrűség, ami ezáltal elősegíti a fekete lyuk kialakulását. Fekete lyukakban pedig a téridő szingularitása annak felel meg, hogy ott az anyagsűrűség végtelenül nagy lesz.”
Ezt úgy kell érteni, hogy a tömegsűrűség növekedése, térfogatcsökkenéssel jár együtt? Más megfogalmazásban, a tömeg egy kritikus sűrűség elérésével eliminálja a térfogatot, vagyis a téridő szingularitása nem más, mint a lokális eltűnése. A helyét átveszi a tömeg, vagyis a koncentrált energia. Ha az energia egy térfogatnélküli pontban koncentrálódik, az azt jelenti, hogy ott végtelen nagy az anyagsűrűség. De ha nincs térfogat, vagyis hely, akkor ott hogyan lehet valami végtelenül sűrű? Vagy a végtelenszámú kiterjedés nélküli pont, nem igényel helyet magának? Akár egy pontban is elfér?
Nos ... Vezérlés és robot technológia terén van alap mérnöki végzettségem, de végeztem más szakirányokban is és autodidakta módon belemerültem a pszichológiába, memetikába, logikába és a tudomány filozófiába is.
Nem a konkrét netes naplóbejegyzés tartalmáról írnék tehát, csak ahhoz lazán kapcsolódó témáról.
1. Az emberi elme képes nem csak mások, de önmaga becsapására is.
2. A matematika csak azzal számol, ami számításba van véve.
3. Az ősrobbanás elmélet hibás!!! Van esély rá, hogy a sötét luk elmélet sem úgy van pontosan.
4. "Loeb szerint ájult tisztelet övezi az olyan fogalmakat mint a szuperszimmetria, a húrelmélet, a Hawking-sugárzás, az anti-de Sitter/konformációs mezőelmélet (AdS/CFT) és a multiverzum (végtelenül sok párhuzamos univerzum), anélkül, hogy ezeket akár parányi kísérleti bizonyíték is alátámasztaná. Loeb hivatkozik is egy tudományos konferenciára, ahol prominens fizikusok jelentették ki: „ezek az elméletek bizonyára helyesek kísérleti tapasztalatok hiányában is, hiszen fizikusok ezrei hisznek benne, és az nehezen képzelhető el, hogy kiváló matematikai képességgel rendelkező tudósok egész közössége tévedésben lenne”. Tehát az asztofizika átment némileg vallásba.
Világnézet Netes N
A felhozott kritikai megjegyzésekkel nagyrészt egyetértek.
1. Az önkritika hiánya valóban gyakran tetten érhető a tudományban.
2. A matematika lehetővé teszi a fizikai elvek kvantitatív megfogalmazását, de azt nem helyettesítheti. Hibás fizikai elvet nem lehet elegáns matematikai formalizmussal igazolni. Alapvetően a fizikai elvek harmóniájára kell törekedni.
3. Az ősrobbanás elméletében sok a vitatható elem, inkább egy gondolati kísérletnek kell felfogni. Viszont a túl kategorikus elutasítást nem tartom jobbnak a vakhitnél. A sötét anyag, sötét energia feltételezésével magam is vitatkoznék és ezért felállítottam egy alternatív magyarázatot. A „sötét luk” említése hibás, mert összemossa a fekete lyuk és a sötét anyag fogalmát. A fekete lyuk létezését viszont elég sok csillagászati adat, valamint a LIGO kísérletek is alátámasztják.
4. A jelenlegi elméleti fizika valóban spekulatív irányba ment el. Jó lenne, ha az elméleti fizikusok nagyobb kritikával fogadnák a túlburjánzó hipotéziseket.
@SZESZEGO: Amikor az ember idegen területre téved, meg kell küzdeni a megértés kínjaival. Az ember szavakat olvas, vagy hall, amit megpróbál feltölteni tartalommal. Mennyire találunk rá a helyes fogalmakra, segít, vagy zavar, ha az új diszciplína hasonló szavakat használ, mint amit megszoktunk? Nehéz előre eldönteni! Olykor előre visz egy jó analógia, olykor félreértést okozhat. A kérdés, hogy egyes szavak mennyire adekvátan tükrözik a szóban forgó diszciplína alapjait. Ez egy hosszú út, nehéz küzdelem.
A világ persze egységes, de nem mindig egységesek gondolkodási struktúráink. A mozgás alanyát és tárgyát is lehet másként értelmezni, akkor is, ha látszólag azonos szavakat használunk. A megértésre törekvés csak irány és nem megérkezés. A lényeg az előbbre jutás, annak bemutatása, hogy bizonyos szavak, fogalmak átvétele mennyivel tette érthetőbbé mondandónkat, mennyivel hatolt mélyebbre tudásunk. Ennek a különbségnek a felmutatása lenne a legfontosabb.
A válaszom a felvetett kérdésre – mi a tér és az idő a társadalomtudományban – az volt, hogy a fizika fogalmaival tud a társadalomtudomány élni, kiindulva abból, hogy nincs két világ, tehát e fogalmak a társadalomban is alkalmazhatóak.
Mivel tény, hogy a évszázadok során a gyorsan fejlődő természettudományok élesen leváltak a társadalomtudományokról, a társadalomtudományok legfeljebb segédtudományként tudják felvetni a lét két alapfogalmát, a teret és az időt, tekintve a fizika évszázados kidolgozottságát e tekintetben.
A válaszom a felvetett kérdésre – mi a tér és idő a társadalomtudományban – az volt, hogy a fizika fogalmaival tud a társadalomtudomány élni, kiindulva abból, hogy nincs két világ, tehát alkalmazható.
A gondolkodás menete a társadalomtudományokban sem lehet egyszerűbb, mint a fizika esetében. Newton mozgás törvényei úgy indították útjára a fizika szédületes fejlődését, hogy Newton számos leegyszerűsítéssel élt. Mégpedig éppen az anyag, a mozgás, a tér és az idő kölcsönhatásának a kérdésében. Newton nagyon bölcsen éppen a leegyszerűsítés erejével élt, például az abszolút vonatkoztatási rendszer (tér és idő) feltételezésével. Ezen túl azt a kérdést, hogy mi mozog – mivel mélyen vallásos volt - nem a mai materializmus alapján értelmezte – (mi szerint az anyag az, ami mozog). Annyit mondott, hogy van, ami mozog (teremtett létből eredendően). Ami mozog, annak tömege és impulzusa van (következésképpen mozog). A kérdés tehát nem az volt számára, hogy mi mozog, hanem miért változik állandóan a mozgás.
Bár még ma is sokan úgy látják értelmesnek a kérdésfelvetést, hogy mi az, ami mozog, a korábbi tanulmányaid körüli viták éppen arról folynak, hogyan lehetséges, hogy te a mozgásból látod levezethetőnek az anyagot (ami mozog).
Mivel az emberi világban eleve minden relativisztikus (lásd a különféle pénzek egymáshoz viszonyított értékét és a kényszeres abszolút vonatkoztatási rendszer hiányának problémáját – sőt drámai történéseit), már eleve az is kérdés, hogy mi az, ami mozog. (Arra a kérdés, hogy mi a pénz, bár naponta használjuk, nincs megközelítő válasz sem, hiszen még a funkciói is drámai meglepetéseket okoznak).
A társadalomtudományban pedig még nincs meg az az alapozás sem, amit Newton adott a jó kérdésfelvetéshez. Ezért láttam úgy, hogy a népesség demográfiai korfái alapján bemutathatok egy, a feltételezésem szerint jó kérdésfelvetést. Arra lettem figyelmes, hogy a világon bárhol és bármikor a demográfiai korfák piramis alakúak, vagyis törvényszerűség jelenik meg a demográfiai szerkezet piramis alakjában (kiemelem a kérdésedre, hogy a geometriájában). Bár a világon a több milliárd ember mindegyike véletlenszerű eseménynek tekinti a születéseket és a halálokat – mégis a véletlenek összerendeződnek egy kor szerinti piramis alakba. Tehát kialakul egy szuperpozíció. Annak megfelelő időzítésekkel, hullámmozgásokkal, ritmusokkal. Másképpen ez nem is lenne lehetséges. Ezt érzékeltettem. A népesség piramis tehát olyan geometria (tér), ami tér és idő közötti transzformációkkal jöhet csak létre.
Megértem, hogy egy blog nem elégséges ahhoz, hogy egy társadalomtudós a társadalmi mozgás kérdésében számíthasson a jóval magasabb absztrakciós szintek világába emelkedettek empátiájával. Így felvetéseid mutatják, hogy értetlenül hagyott, hogy a mi mozog kérdését demográfiai szak kérdés boncolgatásával indítottam. Így nem világlott ki, hogy a demográfiai piramis értelmezéséhez szükségem volt a tér és idő megfelelő kezelésére is. Míg az Newtonnál az abszolút tér és idő lehetett, addig a demográfiai mozgásnál magától adódik, hogy a demográfiai piramisok rendje kizárja a tér és idő abszolút voltát.
E néhány sorral is csak azt kívántam bemutatni, hogy indokolatlannak látom azt a kritikát, hogy csupán „szavak szintjén” alkalmaznám a fizika fogalmait. A fogalmi tisztázásokban éppen, hogy számítanék a segítő kritikára.
@SZESZEGO: Egy társadalmi kérdéssel foglalkozó komment megjelenése egy fizikusi portálon azt a szándékot tükrözi, hogy valamilyen társadalmi kérdésre hívja fel a figyelmet fizikai hasonlatok alkalmazásával. Ez akkor működik jól, ha világosan látni lehet a két diszciplína fogalmi rendszerének kapcsolódását. Ennek érdekében tettem fel a magam kérdéseit a definíciók tisztázására.
Az új komment az általam kérdezett definíciók megadása helyett visszadobja a labdát és visszakérdez. Ez nem baj, de nem segíti elő, hogy a társadalmi kérdésekben járatlan fizikus megértse a másik terület gondolkodási módját. Fel nem merült bennem a gondolat, hogy az emberi létre ne lenne alkalmazható a fizika téridő fogalma, kérdésem arra irányul, hogy mi a hasonlóság és mi a különbség a két esetben. Amit például nem értettem, hogy a társadalomtudós miért beszél a népességi ábrán „tér” pontokról, vagy mit kell érteni a népesség geometriáján? Mi ez a tér, hogyan viszonyul a fizikai térhez? Fizikában az időfogalom alapszinten periodikus mozgások létezését tételezi fel (ingamozgás, a Föld forgása, keringése, kristályok rezgése, elektromágneses hullámok stb), ami lehetőséget ad egyéb mozgások skálázására, az egység megválasztására. Magasabb szinten az idő és tér kapcsolatát vizsgálja transzformációkkal a speciális és általános relativitáselmélet. A tér és idő összefonódását, a transzformációkat, hogyan lehet hasznosítani a társadalomtudományban, erre lettem volna kíváncsi. Előre viszi-e a társadalmi kérdések tisztázását egyes fizikai fogalmak átvétele, mi az a többlet, ami így elérhető? Ennek pontos kifejtése segítené elő a megértést a két különböző terület között. Mert hiába veszünk át egyes szavakat, ha azt nem tudjuk valódi fogalmi tartalommal feltölteni.
Köszönöm a választ és a jogos kérdésfelvetéseket. Tovább gondolásra serkentenek.
A fizika által alkalmazott téridő fogalom univerzális. Az ember ennek az univerzumnak a része. Ebből következően én élek a visszakérdezés jogával: miért nem alkalmazható az emberi létre a fizika téridő fogalma? Az esemény miért nem lehet emberi esemény a téridőben? A relativisztikus megfigyelő miért nem lehet az ember?
A fizika alkalmazza az idő fogalmát. Mi az idő definíciója a fizikában? Az általam ismert leginkább elfogadott definíció: az idő nem létezik, az csupán segédfogalom a fizikában. Ebből számomra az derül ki, hogy a fizika fogalomrendszerében az idő – bár alapvető fogalom – még sok bizonytalanságot tartalmaz. Ez a filozófiai és fizikai közötti összefüggések kérdéskörét veti fel számomra.
A népességre csupán alkalmaztam a fizika téridő fogalmát. A népesség esetében a megfigyelő Magyarország területét (három dimenziós) adott időben (1950), vagyis az idődimenzióban szemléli. Az esemény a népesség. Ezzel szembe lehet vetni a végességet, de a végesség egy folytonosságon belüli végesség. A népesség területi és időbeli eseményei folytonosak. A megfigyelő nézőpontja véges, és ezáltal az is, amit lát.
Az emberi univerzumban az egység az ember, illetve annak kvantumos összefonódásai (népesség, család stb.) Az univerzum alatt azt értettem, hogy az ember maga is makrovilág, amely belső és külső kölcsönhatásokban létező egység. Lásd például a család esetében a család a megfigyelő, az definiálja az ember mibenlétét (szülő, gyerek stb.) a családban.
Mindezzel csak azt emelem ki most, hogy az emberi univerzumban sincs abszolút vonatkoztatási pont. (Ez számomra fontos lételméleti -filozófiai – kérdéseket vet fel.)
Teljesen egyetértek azzal, hogy a makró állapot szoros összefüggésben van az entrópiával. Ugyanígy a mikró állapot a bizonytalanság elvével. A pénzelméletemben ezt fejtem ki mostani munkámban.
Ami a makró és mikró állapotok és az információ gazdagság kérdéskörét illeti, én az információ vesztésre (mennyiségre) helyeztem a hangsúlyt a két állapotot összevetve. Ez azonban valóban információ minőségi kérdés (is). Az információ minőségét a megfigyelő vonatkoztatási pontja definiálja. Lásd a család (makró) által definiált családtag az egyén szempontjából számos információ vesztéssel jár.
Az élet ezért „színház”, vagyis művészet. Nem megoldásra váló egyenlet.
@SZESZEGO: A fizika és a társadalomtudományok összekapcsolását magam is fontosnak tartom, és ebben sokat segít egyes fogalmak kölcsönös átvétele. Ez az út akkor lesz járható, ha jól ki van kövezve. Ez alatt a fogalmirendszer összehangolását értem.
Jó kiindulópont a kvantumosság és a kölcsönhatási elmélet átvétele a populációs dinamika területén. Ennek megértést segítené, a népességi tér és idő fogalomra lenne egy pontos definíció. További kérdés a makro és mikro fogalmak kapcsolata a fizikában és a társadalomban. A fizikai gondolkodás alapja az egységgel való összehasonlítás, ezeket az egységeket kell kijelölni a társadalomban is, hogy követhető legyen a két terület analógiája. Példa rá a tér és idő tartományának és tartamának problematikája.
A makro és mikro állapotok dinamikája fontos a fizikában is, amikor keressük a mezőelméletek atomisztikus forrását, felépítését is. Ebben fontos a szerepe a töltés és tömeg definíciójának. Ennek analógiáját lehet keresni a társadalom és az egyén kapcsolatrendszerében.
Jó lenne egy definíció a népesség geometriájának meghatározásához is.
Minden analógia, minden hasonlat azonban csak egy segítség, hogy gondolatainkat érthetővé tegyük, tisztában kell lenni ezek korlátaival is. A fizikában az atom, vagy a részecske önmagában még nem „univerzum”, szemben az emberrel, ahogy az a kommentben is ki van fejtve. A hasonlóság és az eltérés ismerete egyaránt fontos, hogy szót értsen egymással a fizika és a társadalomtudomány.
Érdekes szembesítés az információ és a tartam kérdése. Milyen információ vész el a makro állapotban? Itt talán utalni lehetne makro állapotban az entrópiára, mikro állapotban a fizika bizonytalansági elvére is. A hullám és részecske modellek viszonyában, magam nem az információ vesztés mértékéről, hanem az információ minőségi különbségéről beszélnék.
Egységes az univerzumunk. Én abban az emberi univerzumot vizsgálom. A társadalmi kölcsönhatás kvantumosságának a bemutatására a népesség alakulására térek ki. Az anyag kettős mivolta az emberi világban is feltárható.
A kölcsönhatások két elméletét (hullám és részecske) alkalmazom egy népességi makró állapotra: ez legyen egy demográfiai piramis, mondjuk Magyarországon, 1950-ben.
A fenti ábra bal és jobb oldala sajátos tér- és idő dinamikát mutat be.
A bal oldal a Magyarországon 1950-ben megszámlált népességet ábrázolja 5 éves korcsoport megoszlásban. Az ábrában adott a tér”pont”, és adott az idő”pont” is. De csak első megközelítésben látunk pontokat, nyilvánvaló, hogy a korfában szereplő emberek azok, akik 1950-ben még élnek, és akik 1950-ben már megszülettek. Azok, akik úton vannak, már nem láthatók vagy már kiléptek, nem láthatóak. Múlt és jövő is belefoglaltatik virtuálisan az ábrába.
A tér- és időpontok már a kijelölés által tartalmaznak tartományt is. A tartományon (mennyiségi jellemzők) túl a példámban a térnek és az időnek is tartama van. A tartam az, aminek a tere- és aminek az ideje éppen „fut”.
A mondandom ezzel az, hogy a tér és idő – mint ismert - nem keret. Az összefüggés éppen fordított. A tartam az, ami a terét és az idejét kijelöli.
A tartam továbbá más a makró állapotokban, mint a mikróban.
A népesség ábrám makró állapotot mutat be (a korszerkezet szerinti makró állapotot). Az mikró állapotokból áll össze. A mikró állapotok nem vezethetők le a makró állapotból, mert a mikró állapotok a maguk „szempontjából” maguk is makró állapotok, sajátjuk a tér- és idő tartamaik. Az 1975-ben születetteknek az időtartama nyilvánvalóan sokkal több, mint az 1975-ben születetteknek. Más tehát az idejük dinamikája is, lévén eseményekről van szó. Az eseményeknek története van, tehát saját múltja, jelenje és jövője van. Az esemény egy hullámtartományon belüli, akkor is, ha egy időpontra van vetítve. Az emberek a demográfiai piramisban a részecskék. akiket az adott pozíciójukban információ szegényen kezelünk.
Az egyének a demográfiai piramisban nemzedékeknek is a tagjai. A nemzedékek egymásba fonódóan egymást követik, amikor az egyik nemzedék már lefelé tart a pályáján, a másik nemzedék éppen felfelé tör. Az egymást követő nemzedékeknek hullámmozgása jön létre, mely hullámok szuperponálódnak. Egészen másképpen nézne ki a népesség piramisunk, ha az nem az 5 évenkénti korcsoportokat mutatná, hanem a nemzedékek egymásutánjainak a váltását rajzolná ki egy ábrában. Ez esetben a hullámmozgás másfajta népesség állapotokat rajzolna ki.
A népességnek több geometriája is van. Ez nem csupán szemléleti kérdés, mert mindegyik geometria a népesség valóságát ábrázolná, más- és más tulajdonságai szerint. A népesség geometria egyfelől hullámmozgásokból és azok adott kvantumok (korcsoportok, generációk, gyermek vállalás időzítése stb.) szerinti szuperpozícióiból rajzolódik ki. A mikró állapotok más szempontból maguk is makró állapotok. Adott népesség jellemzők szerinti csoportok, kvantumok. Ezen kvantumok között továbbá összefonódások vannak, tehát a népesség valójában kvantumosan viselkedik
Az emberi univerzumban a kölcsönhatás szükségszerűen kvantumos (az ember társulásos létéből következően). A fizikai kölcsönhatással szemben az alapvető különbséget én a kölcsönhatás közvetítésében látom. Az nyilvánvaló, hogy a közvetítő az emberi univerzumban nem a fény. Az is nyilvánvaló, hogy minden egyes ember egy élő univerzum. Ha ez így van, hogyan lehetséges, hogy – mint a népesség ábránkból is látható – a születéseknek és elhalálozásoknak szabályszerű (vagy a szabályhoz képest eltérő) rendje van. (a II. vh. utáni népesség veszteséget meglepően gyorsan helyreállították a nemzetek, lásd a bébiboomok nemzedékét).
Ezek után az a kérdés, hogy a makró állapotok törvényszerűségeit az emberi cselekvések hogyan képesek követni? Ehhez az emberi- közösségi közvetítő rendszerek kérdésének teljesen új területére kellene lépnem. Itt csak azt jelzem, hogy a pénz egy ilyen rendkívül talányos közvetítő eszköz.
A kölcsönhatás és közvetítés kérdésében én azt kívántam hangsúlyozni, hogy a tér- és az idő a társadalmakban tartományokra és tartamokra vonatkozik. A térnek és az időnek ezért van egy – az emberi univerzum ilyen - harmadik dimenziója: ez pedig a tartam. Minél jobban közelítünk nagyobb makró állapotok felé, annál több információt veszítünk el a tartamokat illetően. Minél inkább szűkítem az információt, annál kevésbé jelenik meg a tartam a tér- és időelméletekben. A tartam tarthat a végtelenhez, de megítélésem szerint nem lehet nulla.
Ebből következik, hogy az anyag hullám és részecske természete egy és ugyanarról szól, csak az információ vesztés mértéke más. Minél kevesebb az információ, annál inkább mutatható ki a hullám természet. Minél több az információ, annál inkább jelenik meg a részecske „magában”. Az emberi univerzum nekem ezt sugallja.
@gregor man: „Tehát nincs létezés /mozgásban lévő/ Anyag, Tér és Idő nélkül, de a Tér és Idő nem fizikai entitás, csak az anyag „létezés-indikátora”! Ellenben ha a Tér Valami akkor kell legyen tulajdonsága, szerkezete. Mérete? Sűrűsége? /hisz tágul/
Akkor kvantáltnak kéne lennie nem folytonosnak. /Ekkor a Semmi, mint olyan nem is létezne!/
Pedig szerintem, a Valami nem létezhet Semmi nélkül! A Semmi pedig Valami nélkül!
„Szóval szerinted az Üres Tér (és az Idő) az fizikailag létező Valami, vagy csak az egymás-mellettiség és egymás-utániság matematikai koordináta rendszere, mely csak a mozgó anyag által nyer értelmet?”
Véleményem szerint, a Tér és az Idő fogalmait nevezhetjük a létezés indikátorainak. Azonban a Téridő, mint „egyesült entitás”, már fizikai létező, mivel dinamikája energiája azzá teszi. Mivel végtelen energiával, tömeggel, sebességgel nem lehet valós dolgokat detektálni, diszkrét elemekből állónak tekinthető a téridő. Mint már jeleztem, végtelen darabszámból álló halmazt el lehet gondolni, csak a részeit megszámolni problémás.
@38Rocky: „De mi van akkor, ha egy tömeg nélküli valami, például a foton c sebességgel halad? Akkor már lesz energiája és ehhez az E=mc2 szabály szerint akár rendelhetnénk tömeget is, de ez nem kötelező, mert a tömeg létezése azt is feltételezi, hogy ez a tömeg van valahol „nyugalomban”. Szorozzuk meg az X számot 1/X-szel, az eredmény „1” lesz. Tartson X végtelenhez, akkor 1/X nullához fog tartani. Ebben az értelemben rendeljünk 1/X nulla határértékű tömeget a térhez, akkor a c sebességű forgás már létrehozhat véges tömeget.
A távolság nullára csökkenése is hasonlóan magyarázható. Legyen 1/X a határértékben nulla sugár, akkor eljuthatunk a véges méretű sugárhoz, ha a forgási sebesség
c.”
Az inflációst „tértágulás” jóval a fénysebességet meghaladó volt. Honnan kapta a kezdősebességet? Abból a nagy nyomásból, ami a robbanás előtt végtelen nagy volt. Mikortól beszélhetünk fénysebességről, ha előtte még nagyobb sebesség is létezett? Továbbra is úgy gondolom laikus módon, hogy a nulla, mint a semmi nem létező. Azonban egy fizikailag szélsőértéknek, a nullához tartónak megfeleltethető, a gyakorlati mérés híján. (nagyon kicsi, de létezik) Úgy látom, hogy a c konstans kitüntetett szerephez jut az elméletedben. Ha matematikailag korrekt eredményekkel szolgál, már nem küldhető a „zöldségboltba”.
Oké. akkor a Térnek és az Időnek az ősrobbanás a "születésnapja". A hőhalálkor pedig "eltemetjük". :)
Akkor tehát a Tér mint Valami /fizikai entitás/ egy folytonosan növekvő gömb, ami volt labdaméretű is, manapság pedig c-vel nő a sugara?
Könyvek születtek arról, hogy az első 3 másodpercben mi történt az anyaggal, és mintha mindenki elsiklana afelett, hogy a Térrel mi történik, ha folytonosan tágul, higul.
Ha aTér fizikailag létezik, akkor igencsak furcsa Valami, ami mintha semmit sem változna az ősrobbanás óta pedig hatalmasra nőtt aaaa .....miben is?
Nekem ez sehogyse áll össze, még akkor sem, ha Einstein mondja.
@gregor man: Ha a térben nincs részecske, vagyis üres, akkor az tényleg nem „valami”, azaz semmi. Valamivé attól válik, hogy létezik benne részecske, például Higgs bozon és ami létrejön a bozon bomlásakor. A tér és a részecske létezése egymást feltételezi, mert tér nélkül részecskékről sem beszélhetünk. Einstein szerint a térnek van szerkezete, mégpedig görbült a tömeg hatása miatt. Higgs szerint viszont van szimmetriája, ami „törhet”. Aminek pedig már van valamije, az már maga is valami.
@csimbe: A relativitáselmélet tömegnövekedési törvénye szerint, ha egy tömeggel rendelkező test elérné a fénysebességet, akkor annak tömege végtelen lenne. Ez felel meg annak, hogy egy test csak lassabban mozoghat c-nél. De mi van akkor, ha egy tömeg nélküli valami, például a foton c sebességgel halad? Akkor már lesz energiája és ehhez az E=mc2 szabály szerint akár rendelhetnénk tömeget is, de ez nem kötelező, mert a tömeg létezése azt is feltételezi, hogy ez a tömeg van valahol „nyugalomban”. Szorozzuk meg az X számot 1/X-szel, az eredmény „1” lesz. Tartson X végtelenhez, akkor 1/X nullához fog tartani. Ebben az értelemben rendeljünk 1/X nulla határértékű tömeget a térhez, akkor a c sebességű forgás már létrehozhat véges tömeget.
A távolság nullára csökkenése is hasonlóan magyarázható. Legyen 1/X a határértékben nulla sugár, akkor eljuthatunk a véges méretű sugárhoz, ha a forgási sebesség
c.
U.I. Azóta az eredeti bejegyzést lényegesen kibővítettem.
Görbülni, tágulni képes Valami, vagy a teljesen tulajdonságmentes Semmi?
Egyszer azt írtad: „Nem valami forog, hanem a /fénysebességű/ forgás maga a Valami*!”
Ezzel Te kimondtad, hogy a Tér nem fizikai entitás, csak a forgás által válik valamivé!
Én is elmélkedtem már erről régebben:
Létezés nincs folytonos változás nélkül.
Változás nincs megkülönböztetés nélkül.
Megkülönböztetés nincs felosztottság/megszakítottság azaz „kvantált sokság” nélkül.
Megszakítottság „sokság” nincs elkülönültség nélkül.
Elkülönülni csak mozgás által tud a fizikailag létező Valami /kvantált anyag/, a csak matematikailag értelmezhető Semmi /az üres Tér, és az entrópia által meghatározott irányú Idő/ folytonos és végtelen, koordináta rendszerében.
Tehát nincs létezés /mozgásban lévő/ Anyag, Tér és Idő nélkül, de a Tér és Idő nem fizikai entitás, csak az anyag „létezés-indikátora”!
Ha a Tér (és az Idő) maga a Semmi, akkor nincs probléma a kezdettel és véggel, vagy a végtelennel, hisz akkor mint koordináta rendszer mindig továbbgondolható a végtelen felé. Az ősrobbanás által létrejövő és azóta növekvő „Tér- gömb” is elég abszurd. Mi van a határán kívül? És persze az idő sem akkor jött létre, csupán csak akkortól nyer értelmet, mint a változás folytonosságának mutatója, aminek a sebessége lassulhat is. /nagy gravitáció/
Ellenben ha a Tér Valami akkor kell legyen tulajdonsága, szerkezete. Mérete? Sűrűsége? /hisz tágul/
Akkor kvantáltnak kéne lennie nem folytonosnak. /Ekkor a Semmi, mint olyan nem is létezne!/
Pedig szerintem, a Valami nem létezhet Semmi nélkül! A Semmi pedig Valami nélkül!
A szimetriatörésre is jó magyarázat, hogy a Semmi /Üres Tér/ 1 állapotú, míg a Valami végtelen állapotú. Ezért van inkább a Valami, mint az Abszolut Semmi!
Persze ettől még lehet használni a „Téridő”, „Térgörbület” matematikai leírásait, ha ezzel jól magyarázhatók a fizikai világ dolgai gravitáció, stb.
Szóval szerinted az Üres Tér (és az Idő) az fizikailag létező Valami, vagy csak az egymás-mellettiség és egymás-utániság matematikai koordináta rendszere, mely csak a mozgó anyag által nyer értelmet?
@38Rocky: Nekem sokat segítettek az írásaid abban, hogy megismerjem az Általános relativitáselméletet. No, nem a matekját, hanem az eszmei mondanivalóját. Azzal azonban nehezen birkózik meg a szavannai agyam, hogy „ezen a határon a relativitáselmélet szerint a távolság nullára, a tömeg végtelenre nő.” Ha valamilyen fizikai létezőnek van határa, az nem lehet nulla, vagy semmi. A „tömeg” végtelenségét, úgymint darabszámot el tudom képzelni, mivel lehetetlen megszámolni. Azonban azt, hogy egy végtelen nagy tömeggel rendelkező objektum (Fekete lyuk) létezik, már nem. :-)
@csimbe: A keletkezés, a teremtés, borotva élen táncoló logika a tudomány és a hit határmezsgyéjén. Ebben a hit előnyben van, mert nincs szüksége, hogy mindent megmagyarázzon. A Higgs elmélet is ebbe ütközik bele, amit provokatív módon próbáltam bemutatni, amikor a semmiből valami keletkezéséről írtam. Ebben a kérdésben elkerülhetetlen a fikció. Célom a gondolkodásra való ösztönzés. Ha ez valakinél sikerült már írásom nem volt felesleges.
A fénysebesség úgy kerül elő, hogy ezen a határon a relativitáselmélet szerint a távolság nullára, a tömeg végtelenre nő. De van egy határeset, amikor az eredetileg nulla tömeg épp ezáltal ölt fel megfogható tömeget.
A fizika kalandja
A fizika kalandja
Utolsó kommentek:
38Antal38 2024.04.06. 18:44:02
Avval kezdem, amivel egyetértek: nem a matematikai formalizmus a lényeg, hanem az a fizikai valóság, aminek leírásához használjuk. Ezt már több írásomban is kifejtettem. Természetesen előfordul olykor, hogy a matematika lendíti tovább a fizikai világ megértését. Erre szép példája a Dirac egyenlet, amely felvetette a világ kettősségét, amely anyagól és antianyagból áll. Dirac eredményét építem tovább, amikor az elektronokat, kvarkokat és neutrínókat is a relativitáselmélet négyzetes szerkezetű energia formulájával hozom összefüggésbe. Ennek semmi köze sincs a neutronokhoz, a három kvarkból felépülő részecskékhez, még kevésbé a neutron csillagokhoz, vagy a pulzárokhoz. Ha ezzel akarsz foglalkozni, akkor a négy kölcsönhatás kapcsolatából, azaz a gravitációs, ez elektromágneses, valamint az atommagokban működő erős és gyenge kölcsönhatás viszonyát kell taglalni. Elég lenne ehhez a középiskolai matematikai és fizikai tudás? Erősen kétlem, hogy a kölcsönhatások kvantumfizikája ilyen alapon megfogalmazható lenne, de ha tévednék, akkor gratulálok! Úgy tűnik, hogy gondjaid lehetnek a kvantummechanika megértésével, ezért nem érted, hogy az elektron és az atommag miért nem egyesül az atomokban. Horger Antalhoz semmi közöm keresztnevünk egyezésén kívül. Bár több hazai és külföldi egyetem professzora voltam, de egynek sem voltam a ’fura ura’. Egyébként bár Horger alul értékelte J. A. képességeit, de saját szakmájának kiválósága volt. Csak annyit tanácsolhatok, hogy több szerénységet saját ötleteid étékelésében és mások megítélésében! Abból indulj ki, hogy ugyan nem a matematika formalizmusa a legfontosabb a fizikában, de mégis nélkülözhetetlen.
Bejegyzés: Még egyszer a Dirac egyenletről
Zoltán Császár 2024.04.01. 11:41:54
Keressük meg a megfigyelés tekintetében Dr. Kiss László akadémikus urat, biztos vagyok benne, hogy könyvtárnyi adata van a kettős-csillagrendszerekről, ugyanis a link szerint kutatta is. Nem is ártana e forradalomba bevonni, azonkívül, hogy szerintem jelentős szerepe lesz ez elmélet megfigyelési megalapozásában is, és mint hátvédet a tudománytalanság vádjaihoz (sajnos nem tudom a fizikusi státusodat. Illene utánanézni? Bizonyára, de ne feledd, a kommunikáció az, ami előrevisz, a bizonyosság csak utána jön.)
sci.u-szeged.hu/karunkrol/eletpalyak/dr-kiss-laszlo
Üdv:
Csaszi.
Bejegyzés: Még egyszer a Dirac egyenletről
Zoltán Császár 2024.04.01. 11:21:35
Formalizmusról beszélsz (a négyzetgyök kétértékűsége) és a plussz matematikai tagok bevonásával oldanád meg a problémát. Én azonban azt javaslom, hogy a fizikát keressük benne, ahogy Dirac tette, azaz tegyünk ezekből olyan állításokat, amiket kisérletileg is le lehet ellenőrizni. Több út is kinálkozik, egyik a relativitás elmélet Lorentz kontrakciója, miszerint egy előjeleiben nevetségesen figylmen kívül hagyott négyzekgyök jel, ami azt mondatja velem, hogy mikor valami hozzám képest mozog akkor van idődilatáció, de van negatív előjelű is, és az ugyan mi lehet? Pont ugyanaz a kérdés mint az energiaképletben. A megfigyelési javaslatom, amiben veled érintőlegesen részt is vennék, hogy mint tudott, a neutroncsillagok nem egy nagy atommagok, hanem neutronok, azaz fermionok egyvelege, ha igaz az, amit állítasz másik cikkedben "Dirac eredeti gondolatát továbbfejlesztve 8-dimenziós spinorok bevezetésével a töltést, tömeget és impulzust is 2x2 dimenziós mátrixokkal reprezentáljuk, ami olyan a relativisztikus hullámegyenlethez vezet, amelyik alkalmas valamennyi fermion elektromágneses kölcsönhatásainak leírására." akkor az összes neutroncsillagnak pulzárnak kell lennie, azaz meg kell oldania azt, amit a Bohr féle atommagmodell megoldana, azaz eredően elektromágneses sugárzás várható. Az összes neutroncsillag pulzár-e kérdés megválaszolására van ötletem, ugyanúgy, mint ahhoz, hogy ide jöttem okoskodni Neked, de lássuk be, Te is ezt teszed a hitbéli tudománnyal felkent fizikusokhoz képest. Le is írom azt ötletem, de elébb egy fontos dolgot tisztáznék, miszerint mind a matekot, mind a fizikát középiskolai fokon mívelem, de az már engedtessék meg nekem, hogy Én is tökön rúgjam a benned létező Horger Antalt kedves Rockenbauer Antal és a fizika elsősorban megfigyelés, modell, jóslás és kisérlet szükséges egyvelege, úgyhogy valószínű, hogy az összes kérdéses csillagunk pulzár egyben, de a kisérlet hol van ebből a fermionkőlevesből. Erre is van titkos receptem, amit később, ha az előzetes megfigyelési számításaink bejönnek. A megfigyelés pontosítható, ha azt vesszük, hogy a pulzár a nyalábjával (valószínűleg) egy körív mentén fog végigsöpörni, e nyaláb valamilyen (jól feltételezhetően) körszöggel sugárzódik, akkor azt is ki tudjuk számolni, hogy mekkora csillaggömbfelületre nem sugároz. A sugároz és nem sugároz aránypárjának egyeznie kell a kettősrendszerekebne észlelt neutroncsillagok és pulzárok aránypárjával. Minden további feltételezés csak finomítás a számokon, mert például mondjuk (soha nincs ilyen) a másik csillag mindig a felénk lövelő útjában áll a röntgengammalézerünknek. Kísérleti javaslat alapja: miért lehet az, hogy a katódsugárcső röngen tartományban elektromágnesen sugároz, az elméleted, megfigyelésfeltevés, Bohr szerint a neutronmag így sugároz, feltehető, hogy a felgyorsított elektronok legyőzik a magerőket(?) (atekintetben, hogy miért is nem hull össze a negatív elektron a vonzott pozitív protonnal), ráadásul így kisebb energiával mint egy magfizikai protonbesugárzásnál, tehát abban kell dűlőre jutni, hogy a belső elektronpályák vagy az elektronnal bombázott neutronosabb atommag sugároz. Mondjuk csak héliumot tenni abba a katódsugárcsőbe, ha megbolondul a Geiger-számláló, akkor erős gyanunk van arra, hogy lehet tovább menni, ha két csúcsa van a röntgenemmisszió spektrumának akkor, pályaelektron jelenséggel, ha egy akkor Dirac és Fermi és utódai csodálatos elmék, ha három, vagy több, akkor menjünk el kapálni az is fizikusi (ja bocs fizikai) munka.
Üdv:
Császár Zoltán
csaszizoltan@gmail.com
Bejegyzés: Még egyszer a Dirac egyenletről
csimbe 2024.03.03. 19:13:12
Ezt úgy kell érteni, hogy a tömegsűrűség növekedése, térfogatcsökkenéssel jár együtt? Más megfogalmazásban, a tömeg egy kritikus sűrűség elérésével eliminálja a térfogatot, vagyis a téridő szingularitása nem más, mint a lokális eltűnése. A helyét átveszi a tömeg, vagyis a koncentrált energia. Ha az energia egy térfogatnélküli pontban koncentrálódik, az azt jelenti, hogy ott végtelen nagy az anyagsűrűség. De ha nincs térfogat, vagyis hely, akkor ott hogyan lehet valami végtelenül sűrű? Vagy a végtelenszámú kiterjedés nélküli pont, nem igényel helyet magának? Akár egy pontban is elfér?
Bejegyzés: Fekete lyukak és a Hawking sugárzás
38Rocky 2024.02.05. 16:36:23
Szerző: Világnézet Netes Napló
Komment: (link)
Nos ... Vezérlés és robot technológia terén van alap mérnöki végzettségem, de végeztem más szakirányokban is és autodidakta módon belemerültem a pszichológiába, memetikába, logikába és a tudomány filozófiába is.
Nem a konkrét netes naplóbejegyzés tartalmáról írnék tehát, csak ahhoz lazán kapcsolódó témáról.
1. Az emberi elme képes nem csak mások, de önmaga becsapására is.
2. A matematika csak azzal számol, ami számításba van véve.
3. Az ősrobbanás elmélet hibás!!! Van esély rá, hogy a sötét luk elmélet sem úgy van pontosan.
4. "Loeb szerint ájult tisztelet övezi az olyan fogalmakat mint a szuperszimmetria, a húrelmélet, a Hawking-sugárzás, az anti-de Sitter/konformációs mezőelmélet (AdS/CFT) és a multiverzum (végtelenül sok párhuzamos univerzum), anélkül, hogy ezeket akár parányi kísérleti bizonyíték is alátámasztaná. Loeb hivatkozik is egy tudományos konferenciára, ahol prominens fizikusok jelentették ki: „ezek az elméletek bizonyára helyesek kísérleti tapasztalatok hiányában is, hiszen fizikusok ezrei hisznek benne, és az nehezen képzelhető el, hogy kiváló matematikai képességgel rendelkező tudósok egész közössége tévedésben lenne”. Tehát az asztofizika átment némileg vallásba.
Világnézet Netes N
A felhozott kritikai megjegyzésekkel nagyrészt egyetértek.
1. Az önkritika hiánya valóban gyakran tetten érhető a tudományban.
2. A matematika lehetővé teszi a fizikai elvek kvantitatív megfogalmazását, de azt nem helyettesítheti. Hibás fizikai elvet nem lehet elegáns matematikai formalizmussal igazolni. Alapvetően a fizikai elvek harmóniájára kell törekedni.
3. Az ősrobbanás elméletében sok a vitatható elem, inkább egy gondolati kísérletnek kell felfogni. Viszont a túl kategorikus elutasítást nem tartom jobbnak a vakhitnél. A sötét anyag, sötét energia feltételezésével magam is vitatkoznék és ezért felállítottam egy alternatív magyarázatot. A „sötét luk” említése hibás, mert összemossa a fekete lyuk és a sötét anyag fogalmát. A fekete lyuk létezését viszont elég sok csillagászati adat, valamint a LIGO kísérletek is alátámasztják.
4. A jelenlegi elméleti fizika valóban spekulatív irányba ment el. Jó lenne, ha az elméleti fizikusok nagyobb kritikával fogadnák a túlburjánzó hipotéziseket.
Bejegyzés: Kölcsönhatási modellek és az anyag kettős természete
38Rocky 2024.01.05. 11:04:15
A világ persze egységes, de nem mindig egységesek gondolkodási struktúráink. A mozgás alanyát és tárgyát is lehet másként értelmezni, akkor is, ha látszólag azonos szavakat használunk. A megértésre törekvés csak irány és nem megérkezés. A lényeg az előbbre jutás, annak bemutatása, hogy bizonyos szavak, fogalmak átvétele mennyivel tette érthetőbbé mondandónkat, mennyivel hatolt mélyebbre tudásunk. Ennek a különbségnek a felmutatása lenne a legfontosabb.
Bejegyzés: Kölcsönhatási modellek és az anyag kettős természete
SZESZEGO 2024.01.04. 23:35:51
Mivel tény, hogy a évszázadok során a gyorsan fejlődő természettudományok élesen leváltak a társadalomtudományokról, a társadalomtudományok legfeljebb segédtudományként tudják felvetni a lét két alapfogalmát, a teret és az időt, tekintve a fizika évszázados kidolgozottságát e tekintetben.
A válaszom a felvetett kérdésre – mi a tér és idő a társadalomtudományban – az volt, hogy a fizika fogalmaival tud a társadalomtudomány élni, kiindulva abból, hogy nincs két világ, tehát alkalmazható.
A gondolkodás menete a társadalomtudományokban sem lehet egyszerűbb, mint a fizika esetében. Newton mozgás törvényei úgy indították útjára a fizika szédületes fejlődését, hogy Newton számos leegyszerűsítéssel élt. Mégpedig éppen az anyag, a mozgás, a tér és az idő kölcsönhatásának a kérdésében. Newton nagyon bölcsen éppen a leegyszerűsítés erejével élt, például az abszolút vonatkoztatási rendszer (tér és idő) feltételezésével. Ezen túl azt a kérdést, hogy mi mozog – mivel mélyen vallásos volt - nem a mai materializmus alapján értelmezte – (mi szerint az anyag az, ami mozog). Annyit mondott, hogy van, ami mozog (teremtett létből eredendően). Ami mozog, annak tömege és impulzusa van (következésképpen mozog). A kérdés tehát nem az volt számára, hogy mi mozog, hanem miért változik állandóan a mozgás.
Bár még ma is sokan úgy látják értelmesnek a kérdésfelvetést, hogy mi az, ami mozog, a korábbi tanulmányaid körüli viták éppen arról folynak, hogyan lehetséges, hogy te a mozgásból látod levezethetőnek az anyagot (ami mozog).
Mivel az emberi világban eleve minden relativisztikus (lásd a különféle pénzek egymáshoz viszonyított értékét és a kényszeres abszolút vonatkoztatási rendszer hiányának problémáját – sőt drámai történéseit), már eleve az is kérdés, hogy mi az, ami mozog. (Arra a kérdés, hogy mi a pénz, bár naponta használjuk, nincs megközelítő válasz sem, hiszen még a funkciói is drámai meglepetéseket okoznak).
A társadalomtudományban pedig még nincs meg az az alapozás sem, amit Newton adott a jó kérdésfelvetéshez. Ezért láttam úgy, hogy a népesség demográfiai korfái alapján bemutathatok egy, a feltételezésem szerint jó kérdésfelvetést. Arra lettem figyelmes, hogy a világon bárhol és bármikor a demográfiai korfák piramis alakúak, vagyis törvényszerűség jelenik meg a demográfiai szerkezet piramis alakjában (kiemelem a kérdésedre, hogy a geometriájában). Bár a világon a több milliárd ember mindegyike véletlenszerű eseménynek tekinti a születéseket és a halálokat – mégis a véletlenek összerendeződnek egy kor szerinti piramis alakba. Tehát kialakul egy szuperpozíció. Annak megfelelő időzítésekkel, hullámmozgásokkal, ritmusokkal. Másképpen ez nem is lenne lehetséges. Ezt érzékeltettem. A népesség piramis tehát olyan geometria (tér), ami tér és idő közötti transzformációkkal jöhet csak létre.
Megértem, hogy egy blog nem elégséges ahhoz, hogy egy társadalomtudós a társadalmi mozgás kérdésében számíthasson a jóval magasabb absztrakciós szintek világába emelkedettek empátiájával. Így felvetéseid mutatják, hogy értetlenül hagyott, hogy a mi mozog kérdését demográfiai szak kérdés boncolgatásával indítottam. Így nem világlott ki, hogy a demográfiai piramis értelmezéséhez szükségem volt a tér és idő megfelelő kezelésére is. Míg az Newtonnál az abszolút tér és idő lehetett, addig a demográfiai mozgásnál magától adódik, hogy a demográfiai piramisok rendje kizárja a tér és idő abszolút voltát.
E néhány sorral is csak azt kívántam bemutatni, hogy indokolatlannak látom azt a kritikát, hogy csupán „szavak szintjén” alkalmaznám a fizika fogalmait. A fogalmi tisztázásokban éppen, hogy számítanék a segítő kritikára.
Bejegyzés: Kölcsönhatási modellek és az anyag kettős természete
38Rocky 2024.01.03. 11:55:50
Az új komment az általam kérdezett definíciók megadása helyett visszadobja a labdát és visszakérdez. Ez nem baj, de nem segíti elő, hogy a társadalmi kérdésekben járatlan fizikus megértse a másik terület gondolkodási módját. Fel nem merült bennem a gondolat, hogy az emberi létre ne lenne alkalmazható a fizika téridő fogalma, kérdésem arra irányul, hogy mi a hasonlóság és mi a különbség a két esetben. Amit például nem értettem, hogy a társadalomtudós miért beszél a népességi ábrán „tér” pontokról, vagy mit kell érteni a népesség geometriáján? Mi ez a tér, hogyan viszonyul a fizikai térhez? Fizikában az időfogalom alapszinten periodikus mozgások létezését tételezi fel (ingamozgás, a Föld forgása, keringése, kristályok rezgése, elektromágneses hullámok stb), ami lehetőséget ad egyéb mozgások skálázására, az egység megválasztására. Magasabb szinten az idő és tér kapcsolatát vizsgálja transzformációkkal a speciális és általános relativitáselmélet. A tér és idő összefonódását, a transzformációkat, hogyan lehet hasznosítani a társadalomtudományban, erre lettem volna kíváncsi. Előre viszi-e a társadalmi kérdések tisztázását egyes fizikai fogalmak átvétele, mi az a többlet, ami így elérhető? Ennek pontos kifejtése segítené elő a megértést a két különböző terület között. Mert hiába veszünk át egyes szavakat, ha azt nem tudjuk valódi fogalmi tartalommal feltölteni.
Bejegyzés: Kölcsönhatási modellek és az anyag kettős természete
SZESZEGO 2024.01.02. 18:13:46
A fizika által alkalmazott téridő fogalom univerzális. Az ember ennek az univerzumnak a része. Ebből következően én élek a visszakérdezés jogával: miért nem alkalmazható az emberi létre a fizika téridő fogalma? Az esemény miért nem lehet emberi esemény a téridőben? A relativisztikus megfigyelő miért nem lehet az ember?
A fizika alkalmazza az idő fogalmát. Mi az idő definíciója a fizikában? Az általam ismert leginkább elfogadott definíció: az idő nem létezik, az csupán segédfogalom a fizikában. Ebből számomra az derül ki, hogy a fizika fogalomrendszerében az idő – bár alapvető fogalom – még sok bizonytalanságot tartalmaz. Ez a filozófiai és fizikai közötti összefüggések kérdéskörét veti fel számomra.
A népességre csupán alkalmaztam a fizika téridő fogalmát. A népesség esetében a megfigyelő Magyarország területét (három dimenziós) adott időben (1950), vagyis az idődimenzióban szemléli. Az esemény a népesség. Ezzel szembe lehet vetni a végességet, de a végesség egy folytonosságon belüli végesség. A népesség területi és időbeli eseményei folytonosak. A megfigyelő nézőpontja véges, és ezáltal az is, amit lát.
Az emberi univerzumban az egység az ember, illetve annak kvantumos összefonódásai (népesség, család stb.) Az univerzum alatt azt értettem, hogy az ember maga is makrovilág, amely belső és külső kölcsönhatásokban létező egység. Lásd például a család esetében a család a megfigyelő, az definiálja az ember mibenlétét (szülő, gyerek stb.) a családban.
Mindezzel csak azt emelem ki most, hogy az emberi univerzumban sincs abszolút vonatkoztatási pont. (Ez számomra fontos lételméleti -filozófiai – kérdéseket vet fel.)
Teljesen egyetértek azzal, hogy a makró állapot szoros összefüggésben van az entrópiával. Ugyanígy a mikró állapot a bizonytalanság elvével. A pénzelméletemben ezt fejtem ki mostani munkámban.
Ami a makró és mikró állapotok és az információ gazdagság kérdéskörét illeti, én az információ vesztésre (mennyiségre) helyeztem a hangsúlyt a két állapotot összevetve. Ez azonban valóban információ minőségi kérdés (is). Az információ minőségét a megfigyelő vonatkoztatási pontja definiálja. Lásd a család (makró) által definiált családtag az egyén szempontjából számos információ vesztéssel jár.
Az élet ezért „színház”, vagyis művészet. Nem megoldásra váló egyenlet.
Bejegyzés: Kölcsönhatási modellek és az anyag kettős természete
38Rocky 2024.01.02. 09:33:26
Jó kiindulópont a kvantumosság és a kölcsönhatási elmélet átvétele a populációs dinamika területén. Ennek megértést segítené, a népességi tér és idő fogalomra lenne egy pontos definíció. További kérdés a makro és mikro fogalmak kapcsolata a fizikában és a társadalomban. A fizikai gondolkodás alapja az egységgel való összehasonlítás, ezeket az egységeket kell kijelölni a társadalomban is, hogy követhető legyen a két terület analógiája. Példa rá a tér és idő tartományának és tartamának problematikája.
A makro és mikro állapotok dinamikája fontos a fizikában is, amikor keressük a mezőelméletek atomisztikus forrását, felépítését is. Ebben fontos a szerepe a töltés és tömeg definíciójának. Ennek analógiáját lehet keresni a társadalom és az egyén kapcsolatrendszerében.
Jó lenne egy definíció a népesség geometriájának meghatározásához is.
Minden analógia, minden hasonlat azonban csak egy segítség, hogy gondolatainkat érthetővé tegyük, tisztában kell lenni ezek korlátaival is. A fizikában az atom, vagy a részecske önmagában még nem „univerzum”, szemben az emberrel, ahogy az a kommentben is ki van fejtve. A hasonlóság és az eltérés ismerete egyaránt fontos, hogy szót értsen egymással a fizika és a társadalomtudomány.
Érdekes szembesítés az információ és a tartam kérdése. Milyen információ vész el a makro állapotban? Itt talán utalni lehetne makro állapotban az entrópiára, mikro állapotban a fizika bizonytalansági elvére is. A hullám és részecske modellek viszonyában, magam nem az információ vesztés mértékéről, hanem az információ minőségi különbségéről beszélnék.
Bejegyzés: Kölcsönhatási modellek és az anyag kettős természete
SZESZEGO 2024.01.02. 00:01:32
A kölcsönhatások két elméletét (hullám és részecske) alkalmazom egy népességi makró állapotra: ez legyen egy demográfiai piramis, mondjuk Magyarországon, 1950-ben.
www.populationpyramid.net/hungary/1950/
A fenti ábra bal és jobb oldala sajátos tér- és idő dinamikát mutat be.
A bal oldal a Magyarországon 1950-ben megszámlált népességet ábrázolja 5 éves korcsoport megoszlásban. Az ábrában adott a tér”pont”, és adott az idő”pont” is. De csak első megközelítésben látunk pontokat, nyilvánvaló, hogy a korfában szereplő emberek azok, akik 1950-ben még élnek, és akik 1950-ben már megszülettek. Azok, akik úton vannak, már nem láthatók vagy már kiléptek, nem láthatóak. Múlt és jövő is belefoglaltatik virtuálisan az ábrába.
A tér- és időpontok már a kijelölés által tartalmaznak tartományt is. A tartományon (mennyiségi jellemzők) túl a példámban a térnek és az időnek is tartama van. A tartam az, aminek a tere- és aminek az ideje éppen „fut”.
A mondandom ezzel az, hogy a tér és idő – mint ismert - nem keret. Az összefüggés éppen fordított. A tartam az, ami a terét és az idejét kijelöli.
A tartam továbbá más a makró állapotokban, mint a mikróban.
A népesség ábrám makró állapotot mutat be (a korszerkezet szerinti makró állapotot). Az mikró állapotokból áll össze. A mikró állapotok nem vezethetők le a makró állapotból, mert a mikró állapotok a maguk „szempontjából” maguk is makró állapotok, sajátjuk a tér- és idő tartamaik. Az 1975-ben születetteknek az időtartama nyilvánvalóan sokkal több, mint az 1975-ben születetteknek. Más tehát az idejük dinamikája is, lévén eseményekről van szó. Az eseményeknek története van, tehát saját múltja, jelenje és jövője van. Az esemény egy hullámtartományon belüli, akkor is, ha egy időpontra van vetítve. Az emberek a demográfiai piramisban a részecskék. akiket az adott pozíciójukban információ szegényen kezelünk.
Az egyének a demográfiai piramisban nemzedékeknek is a tagjai. A nemzedékek egymásba fonódóan egymást követik, amikor az egyik nemzedék már lefelé tart a pályáján, a másik nemzedék éppen felfelé tör. Az egymást követő nemzedékeknek hullámmozgása jön létre, mely hullámok szuperponálódnak. Egészen másképpen nézne ki a népesség piramisunk, ha az nem az 5 évenkénti korcsoportokat mutatná, hanem a nemzedékek egymásutánjainak a váltását rajzolná ki egy ábrában. Ez esetben a hullámmozgás másfajta népesség állapotokat rajzolna ki.
A népességnek több geometriája is van. Ez nem csupán szemléleti kérdés, mert mindegyik geometria a népesség valóságát ábrázolná, más- és más tulajdonságai szerint. A népesség geometria egyfelől hullámmozgásokból és azok adott kvantumok (korcsoportok, generációk, gyermek vállalás időzítése stb.) szerinti szuperpozícióiból rajzolódik ki. A mikró állapotok más szempontból maguk is makró állapotok. Adott népesség jellemzők szerinti csoportok, kvantumok. Ezen kvantumok között továbbá összefonódások vannak, tehát a népesség valójában kvantumosan viselkedik
Az emberi univerzumban a kölcsönhatás szükségszerűen kvantumos (az ember társulásos létéből következően). A fizikai kölcsönhatással szemben az alapvető különbséget én a kölcsönhatás közvetítésében látom. Az nyilvánvaló, hogy a közvetítő az emberi univerzumban nem a fény. Az is nyilvánvaló, hogy minden egyes ember egy élő univerzum. Ha ez így van, hogyan lehetséges, hogy – mint a népesség ábránkból is látható – a születéseknek és elhalálozásoknak szabályszerű (vagy a szabályhoz képest eltérő) rendje van. (a II. vh. utáni népesség veszteséget meglepően gyorsan helyreállították a nemzetek, lásd a bébiboomok nemzedékét).
Ezek után az a kérdés, hogy a makró állapotok törvényszerűségeit az emberi cselekvések hogyan képesek követni? Ehhez az emberi- közösségi közvetítő rendszerek kérdésének teljesen új területére kellene lépnem. Itt csak azt jelzem, hogy a pénz egy ilyen rendkívül talányos közvetítő eszköz.
A kölcsönhatás és közvetítés kérdésében én azt kívántam hangsúlyozni, hogy a tér- és az idő a társadalmakban tartományokra és tartamokra vonatkozik. A térnek és az időnek ezért van egy – az emberi univerzum ilyen - harmadik dimenziója: ez pedig a tartam. Minél jobban közelítünk nagyobb makró állapotok felé, annál több információt veszítünk el a tartamokat illetően. Minél inkább szűkítem az információt, annál kevésbé jelenik meg a tartam a tér- és időelméletekben. A tartam tarthat a végtelenhez, de megítélésem szerint nem lehet nulla.
Ebből következik, hogy az anyag hullám és részecske természete egy és ugyanarról szól, csak az információ vesztés mértéke más. Minél kevesebb az információ, annál inkább mutatható ki a hullám természet. Minél több az információ, annál inkább jelenik meg a részecske „magában”. Az emberi univerzum nekem ezt sugallja.
Bejegyzés: Kölcsönhatási modellek és az anyag kettős természete
csimbe 2023.11.29. 14:09:30
Akkor kvantáltnak kéne lennie nem folytonosnak. /Ekkor a Semmi, mint olyan nem is létezne!/
Pedig szerintem, a Valami nem létezhet Semmi nélkül! A Semmi pedig Valami nélkül!
„Szóval szerinted az Üres Tér (és az Idő) az fizikailag létező Valami, vagy csak az egymás-mellettiség és egymás-utániság matematikai koordináta rendszere, mely csak a mozgó anyag által nyer értelmet?”
Véleményem szerint, a Tér és az Idő fogalmait nevezhetjük a létezés indikátorainak. Azonban a Téridő, mint „egyesült entitás”, már fizikai létező, mivel dinamikája energiája azzá teszi. Mivel végtelen energiával, tömeggel, sebességgel nem lehet valós dolgokat detektálni, diszkrét elemekből állónak tekinthető a téridő. Mint már jeleztem, végtelen darabszámból álló halmazt el lehet gondolni, csak a részeit megszámolni problémás.
Bejegyzés: Szimmetriatörés: amikor a semmiből valami lesz
csimbe 2023.11.29. 13:55:49
A távolság nullára csökkenése is hasonlóan magyarázható. Legyen 1/X a határértékben nulla sugár, akkor eljuthatunk a véges méretű sugárhoz, ha a forgási sebesség
c.”
Az inflációst „tértágulás” jóval a fénysebességet meghaladó volt. Honnan kapta a kezdősebességet? Abból a nagy nyomásból, ami a robbanás előtt végtelen nagy volt. Mikortól beszélhetünk fénysebességről, ha előtte még nagyobb sebesség is létezett? Továbbra is úgy gondolom laikus módon, hogy a nulla, mint a semmi nem létező. Azonban egy fizikailag szélsőértéknek, a nullához tartónak megfeleltethető, a gyakorlati mérés híján. (nagyon kicsi, de létezik) Úgy látom, hogy a c konstans kitüntetett szerephez jut az elméletedben. Ha matematikailag korrekt eredményekkel szolgál, már nem küldhető a „zöldségboltba”.
Bejegyzés: Szimmetriatörés: amikor a semmiből valami lesz
gregor man 2023.11.28. 11:32:36
Akkor tehát a Tér mint Valami /fizikai entitás/ egy folytonosan növekvő gömb, ami volt labdaméretű is, manapság pedig c-vel nő a sugara?
Könyvek születtek arról, hogy az első 3 másodpercben mi történt az anyaggal, és mintha mindenki elsiklana afelett, hogy a Térrel mi történik, ha folytonosan tágul, higul.
Ha aTér fizikailag létezik, akkor igencsak furcsa Valami, ami mintha semmit sem változna az ősrobbanás óta pedig hatalmasra nőtt aaaa .....miben is?
Nekem ez sehogyse áll össze, még akkor sem, ha Einstein mondja.
Bejegyzés: Szimmetriatörés: amikor a semmiből valami lesz
38Rocky 2023.11.27. 16:12:00
Bejegyzés: Szimmetriatörés: amikor a semmiből valami lesz
38Rocky 2023.11.27. 15:05:49
A távolság nullára csökkenése is hasonlóan magyarázható. Legyen 1/X a határértékben nulla sugár, akkor eljuthatunk a véges méretű sugárhoz, ha a forgási sebesség
c.
U.I. Azóta az eredeti bejegyzést lényegesen kibővítettem.
Bejegyzés: Szimmetriatörés: amikor a semmiből valami lesz
gregor man 2023.11.26. 22:14:17
Bejegyzés: Szimmetriatörés: amikor a semmiből valami lesz
gregor man 2023.11.26. 20:34:16
Görbülni, tágulni képes Valami, vagy a teljesen tulajdonságmentes Semmi?
Egyszer azt írtad: „Nem valami forog, hanem a /fénysebességű/ forgás maga a Valami*!”
Ezzel Te kimondtad, hogy a Tér nem fizikai entitás, csak a forgás által válik valamivé!
Én is elmélkedtem már erről régebben:
Létezés nincs folytonos változás nélkül.
Változás nincs megkülönböztetés nélkül.
Megkülönböztetés nincs felosztottság/megszakítottság azaz „kvantált sokság” nélkül.
Megszakítottság „sokság” nincs elkülönültség nélkül.
Elkülönülni csak mozgás által tud a fizikailag létező Valami /kvantált anyag/, a csak matematikailag értelmezhető Semmi /az üres Tér, és az entrópia által meghatározott irányú Idő/ folytonos és végtelen, koordináta rendszerében.
Tehát nincs létezés /mozgásban lévő/ Anyag, Tér és Idő nélkül, de a Tér és Idő nem fizikai entitás, csak az anyag „létezés-indikátora”!
Ha a Tér (és az Idő) maga a Semmi, akkor nincs probléma a kezdettel és véggel, vagy a végtelennel, hisz akkor mint koordináta rendszer mindig továbbgondolható a végtelen felé. Az ősrobbanás által létrejövő és azóta növekvő „Tér- gömb” is elég abszurd. Mi van a határán kívül? És persze az idő sem akkor jött létre, csupán csak akkortól nyer értelmet, mint a változás folytonosságának mutatója, aminek a sebessége lassulhat is. /nagy gravitáció/
Ellenben ha a Tér Valami akkor kell legyen tulajdonsága, szerkezete. Mérete? Sűrűsége? /hisz tágul/
Akkor kvantáltnak kéne lennie nem folytonosnak. /Ekkor a Semmi, mint olyan nem is létezne!/
Pedig szerintem, a Valami nem létezhet Semmi nélkül! A Semmi pedig Valami nélkül!
A szimetriatörésre is jó magyarázat, hogy a Semmi /Üres Tér/ 1 állapotú, míg a Valami végtelen állapotú. Ezért van inkább a Valami, mint az Abszolut Semmi!
Persze ettől még lehet használni a „Téridő”, „Térgörbület” matematikai leírásait, ha ezzel jól magyarázhatók a fizikai világ dolgai gravitáció, stb.
Szóval szerinted az Üres Tér (és az Idő) az fizikailag létező Valami, vagy csak az egymás-mellettiség és egymás-utániság matematikai koordináta rendszere, mely csak a mozgó anyag által nyer értelmet?
Bejegyzés: Szimmetriatörés: amikor a semmiből valami lesz
csimbe 2023.11.21. 19:14:16
Bejegyzés: Szimmetriatörés: amikor a semmiből valami lesz
38Rocky 2023.11.15. 08:49:10
A fénysebesség úgy kerül elő, hogy ezen a határon a relativitáselmélet szerint a távolság nullára, a tömeg végtelenre nő. De van egy határeset, amikor az eredetileg nulla tömeg épp ezáltal ölt fel megfogható tömeget.
Bejegyzés: Szimmetriatörés: amikor a semmiből valami lesz