A fizika kalandja

A fizika kalandja

Miért vallott kudarcot a fizikusok álma, hogy megalkossák a négy alapvető erő egyesített elméletét (ToE)?

2017. szeptember 02. - 38Rocky

 

A négy alapvető erő

Milyen jó lenne, ha lenne egy olyan egyenletünk, amivel valamennyi kölcsönhatást le tudnánk írni. A négy alapvető kölcsönhatás az ősi idők óta ismert gravitáció, az újkor hajnalán megismert elektromágnesesség és a huszadik század magfizikájának gyümölcsei: a nukleonokat és más részecskéket összetartó erős kölcsönhatás és az elemi részecskéket átalakító gyenge kölcsönhatás.

Az egyesített mezőelmélet kezdetei

Albert Einstein (1879-1955) nagy álma volt egy ilyen egyenlet megtalálása, kései korszakát is ez töltötte ki, de kudarcot vallott. Fiatalabb kortársának, Theodor Kaluzának (1885-1954) volt egy nagyszerű ötlete, ő a gravitáció és elektromágnesesség elméletét próbálta úgy ötvözni, hogy kitágította a szokásos háromdimenziós teret egy negyedikkel, hogy helyet találjon a két kölcsönhatásnak. De elmélete a klasszikus fizika elveit követte, és nem volt kibővíthető a kvantum fogalmával, ami a huszadik század fizikájának vezérgondolata lett.

A modern fizika forradalma: a kvantum születése

Térjünk vissza a modern fizika forradalmának korszakára, a huszadik század első harmadára. Két nagy elmélet indult útjára részben megkérdőjelezve, részben továbbfejlesztve az előző századok látszólag már befejezettnek és tökéletesnek látszó fizikáját. Az egyik kiindulópontja May Planck (1858-1947) felfedezése volt, aki a fekete test sugárzási törvénye alapján arra a következtetésre jutott, hogy a fény kvantumos. egy adott hullámhosszú (ν frekvenciájú) fénynek van egy legkisebb egysége, amelynek energiája  és impulzusmomentuma h/2π = ℏ. Ennek neve a foton. Ehhez járult az atomok diszkrét színképének értelmezése, ami avval járt, hogy az atomokban kötött elektronok energiája diszkrét értékeket vesz fel.  A jelenségek elméleti magyarázatát a Erwin Schrödinger (1887-1961) és Werner Heisenberg (1901-1976) által kidolgozott kvantummechanika adta meg. A kvantummechanika azonban továbbfejlődött a tér – pontosabban a mezőelmélet irányában, amelyik már egységében tárgyalta a fotonok és az elektronok rendszerét, valamennyihez egy-egy oszcillációt rendelve, amelyek állandóan képződnek és eltűnnek. Evvel választ kívánt adni arra a kérdésre, hogy a térben elkülönült két elektromos töltés hogyan is hat egymásra.

A modern fizika forradalma: a relativitáselmélet

De mielőtt továbbmennénk, térjünk ki a modern fizika másik új irányára, a relativitáselméletre. Ezt az elméletet Einstein nevéhez szokás kapcsolni, de ne feledkezzünk meg a nagy elődökről sem, akik nélkül az elmélet nem született volna meg, így James Maxwell (1831-1879), Hendrik Lorentz (1853-1928), Henri Poincaré (1854-1912), Hermann  Minkowski (1864-1909), Planck szerepe is nélkülözhetetlen volt ahhoz, hogy Einstein eljusson a végső megfogalmazáshoz. Ennek jól ismert törvénye, ami indokolja az elmélet elnevezését is, hogy tárgyaink hossza és tömege relatív, azaz függ a megfigyelőtől, akinek sebessége a vizsgált objektumhoz képest határozza meg, hogy mennyivel rövidül meg a hossz és mennyivel növekszik meg a megfigyelt tömeg. A speciális relativitáselméletben ehhez még hozzá kell tennünk, hogy a megfigyelő egyenletes sebességgel mozog a tárgyhoz képest (inercia rendszer). Én magam a relativitás nevet mégis félrevezetőnek tartom, mert az elmélet lényege nem a relativitás, hanem az, hogy létezik valami, ami ABSZOLÚT, mégpedig a fény sebessége független a fény kibocsátójának és megfigyelőjének egymáshoz mért sebességétől. Valójában ez is egy sokkal általánosabb elv része: az univerzumban van egy átléphetetlen határsebesség, amely meghatározza, hogy két a térben elkülönült test mennyi idő alatt léphet egymással kölcsönhatásba. Ennek okát magunk is megérthetjük, ha egy olyan világot képzelünk el, amelyben azonnal következnek be a távoli objektumok közötti kölcsönhatások. Ebben a világban minden objektum hatása azonnal jelentkezne a tér minden egyes helyén létrehozva a válaszok és viszontválaszok végtelen sorozatát, amitől az univerzum felrobbanna. Azt is beláthatjuk, hogy ez a határsebesség azonos a fényével, mert ha bármelyik más kölcsönhatás meghaladna a fény sebességét, akkor nem érvényesülne a relativitáselmélet alapja, amely megtiltja, hogy az információcsere sebessége meghaladja a fény sebességét. Einstein, amikor a gravitációs elméletét kidolgozta szintén ebből indult ki, amiért egyenletében kulcsszerepet kapott a c  fénysebesség. Egyenlete a tér tömegek által létrehozott görbületét írja le, amelyben a görbületek mértéke határozza meg, hogy két tömeg mekkora erővel vonzza egymást. Ezek a görbületek határozzák meg a fény útját is, amely nem egyenes vonalban halad, hanem követi a görbület által meghatározott irányokat.

A speciális relativitáselmélet összekapcsolása a kvantummechanikával

Vessük most össze a két elmélet viszonyát! A speciális relativitáselmélet összekötését a kvantummechanikával Paul Dirac (1902-1984) oldotta meg, amikor a kovariancia elvből kiindulva (ez az energia kinetikus tagját négyzetesen összegzi a nyugalmi energiával és kifejezi a tömeg-energia E = mc2 ekvivalenciát is) építette fel kvantumegyenletét. Az egyenlet nagy találmánya, hogy a részecske (jelesül az elektron) rendelkezik saját impulzus momentummal, amely épp fele a fotonénak. Ennek jelölésére használják a spin fogalmát, amely S = 1 a fotonoknál és S =1/2 az elektronoknál. Ez az elmélet előlegezte meg az anti-elektron, azaz a pozitron létezését is, amelyet néhány évvel később Carl Anderson (1905-1991) fedezett fel.

Virtuális fotonok a mezőelméletben

Dirac egyenletén alapul a kvantumelektrodinamika (QED) korszerű mezőelmélete is. Az elméletben fontos szerepet játszanak a virtuális fotonok. A virtualitás azt jelenti, hogy a kísérletekben nem detektálhatók, de fontos a szerepük az elektromos hatások közvetítésében. Úgy képzeljük el, hogy a töltött részecskék – így az atomban az elektronok és a pozitív atommagok – állandó beszélő viszonyban vannak egymással. Kölcsönösen virtuális fotonokat bocsátanak ki és nyelnek el. A fotonok rendelkeznek impulzussal (/c), így kibocsátásuk illetve elnyelésük meglöki a töltött részecskéket, azaz erőt fejtenek ki. Ez hozza létre az elektromos mezőt a részecskék között. De ez a mező csak időátlagban felel meg a szokásos Coulomb erőnek, mert a kibocsátás és elnyelés között parányi időeltérés van, amely állandó ingadozást generál, ezt hívja az elmélet vákuumingadozásnak.  Ez az ingadozás megjelenik az elektromágneses kölcsönhatásban, így például az elektron mágneses mezőben kissé nagyobb energiával rendelkezik, mint ami megfelel a Dirac egyenletnek. Ezt hívják az elektron anomális mágneses momentumának. Ezt az anomáliát a korszerű méréstechnika sok-sok tizedes pontossággal határozta meg, amit aztán a kvantumelektrodinamika tökéletes pontossággal tudott reprodukálni. Ennek történetét Richard Feynman (1918-1988) részletesen tárgyalja könyvében (QED. The strange theory of light and matter).  A virtuális fotonok koncepciója egyúttal feloldja azt a dilemmát is, amivel Niels Bohr (1885-1962) küszködött, amikor körpályán képzelte el az elektronok keringését a pozitív töltésű mag körül. A klasszikus elektrodinamika szerint ugyanis a gyorsuló mozgást végző töltés (a körpályán mozgás is gyorsulás!) sugárzást bocsát ki. Miért nem bocsát ki az elektron is sugárzást, amikor körpályán mozog, hiszen a megfigyelések szerint detektálható foton csak két állapot közötti ugrások során jön létre. Bohr ezért feltételezte, hogy stacionárius pályán a klasszikus szabály érvényét veszti. A QED ezt úgy magyarázza, hogy létrejönnek ugyan a fotonok, de azonnal el is nyelődnek.

Húrelméletek és a gravitáció

Fölvetődik a kérdés, ha a gravitációs hatás is fénysebességgel terjed, akkor ezt is valamilyen részecskének kell előidézni. Ezáltal lehetne az elektromágnesesség és a gravitáció elméletét közös nevezőre hozni. Nevet is adtak ennek a részecskének: graviton, de maga az elmélet ellentmondásra vezetett a szokásos téridőben. Ekkor kezdték felmelegíteni Kaluza ötletét: talán az extra dimenziókban működhet a dolog. Ha a mezőelméletben oszcillátorokat rendelhetünk a fotonokhoz és elektronokhoz, ezt a rezgést húrokhoz rendelhetjük hozzá, amelynek hossza determinálná a részecskék sajátfrekvenciáját. Meg is indult ebben az irányban az elméletgyártás, de mindig elháríthatatlan akadályokba ütközött a dolog. Próbálkoztak a dimenziók szaporításával, egyes elméletek már húsz körül tartanak, a húrok helyett szuperhúrokról, vagy bránokról beszélnek, de M elméletet és hasonlókat is javasoltak. Még az univerzumokat is megsokszorozták, de minden elmélet valahol hibádzik. Ennek kudarcos történetét ismerteti Lee Smolin (1955-) is könyvében (Mi a gubanc a fizikával?). Úgy gondolom, hogy ez a törekvés a fizika zsákutcája és nem fog eljutni a „mindenség egyesített elméletéhez” (ToE). A törekvések fő baja, hogy elfordul a fizika egyik alapkritériumától: csak az olyan elmélet fogadható el, amely kísérletileg bizonyítható is, míg a szuperhúr elmélet hívei kijelentik: az ő elméletük extra dimenziói oly kicsinyek, hogy a megfigyelés lehetetlen.

Sikeres egyesítések: a gyenge- és erős-kölcsönhatás

Viszont amíg a gravitáció kvantumosítása sikertelen maradt, jelentős előrehaladást ért el az egyesítési törekvés a gyenge- és az erős-kölcsönhatás irányában. A gyenge-kölcsönhatást közvetítik a virtuális W+, W- és Z bozonok (bozonnak nevezzük az S =1 spinű részecskéket), amelyek a fotonokkal együtt képezik az elektrogyenge kölcsönhatás (ez a két kölcsönhatás együttesének neve) négy közvetítőjét. Az erős kölcsönhatás leírására is sikeresen vezették be a gluonoknak nevezett bozonokat, amelyek a háromelemű szín-kvantumszámnak is hordozói a spinen és elektromos töltésen kívül. Csak a gravitáció maradt még ki az egyesítésből. Mi lehet a kudarc oka? Evvel kapcsolatban fejtem ki elképzeléseimet.

Mi a tömeg, a töltés és spin eredete?

Kiindulásként olyan kérdéseket kell felvetni, hogy honnan származik a részecskék tömege, töltése és spinje? Nézzük először a tömeg eredetét. Induljunk ki a fotonokból! A fotonok nyugalmi tömege nulla, ez teszi lehetővé a c sebességű mozgást, hiszen a nem-zérus nyugalmi tömeg fénysebességgel mozogva végtelenre nőne a relativitáselmélet szerint. Ugyanakkor az E = mc2 ekvivalencia miatt mégis van a fotonnak tömege, amelyet mozgási tömegnek nevezünk. Hogyan lehet ez? Úgy, ha a határértékben nulla nyugalmi tömeg a relativitáselmélet alapján megkövetelt végtelenül nagy növekedés miatt véges értékre tesz szert. Ezt a határértékek matematika szabálya teszi lehetővé. Úgy is fogalmazhatunk, hogy a tömeg szülője a fénysebességű mozgás. Ezt kell alkalmazni minden részecske esetén, azaz például úgy tesz tömegre szert az elektron, ha valamilyen fénysebességű saját mozgást végez. Ugyanakkor tudjuk, hogy az elektron rendelkezik impulzusmomentummal, aminek két feltétele van – legalább is a klasszikus mechanika szerint – egyrészt forogni kell, másrészt az objektumnak véges kiterjedéssel kell rendelkezni. De hát a foton is rendelkezik impulzusmomentummal, azaz szintén forognia kell! Ha viszont az elektronokhoz és fotonokhoz is forgást rendelünk, akkor véges r sugarú objektumokhoz jutunk, mert a kerületi sebesség –  u = 2πνr = ωr, ahol ω a szögsebesség – sem lépheti túl a fénysebességet. Így a forgáshoz rendelhető sugár r = c/ω lesz. Amikor egy ilyen lokális forgás létrejön a térben, az kijelöl egy véges tartományt, amelynek kerülete a Lorentz kontrakció miatt nullára csökken. Tehát létrejön egy véges sugarú, de nulla kerületű kör! Ez a tér extrém torzulásának felel meg, amely az általános relativitáselmélet szerint extrém nagy gravitációval jár! De ennek szerepére majd később térünk ki.

Az erős gravitáció

Mekkora lesz a lokális forgás impulzusmomentuma? Csupán annyit kell feltételezni, hogy a foton energiáját meghatározó frekvenciája az E =  = ℏω = mc2 összefüggésben megfelel a forgás frekvenciájának! Mivel az impulzusmomentum a tömeg, a sebesség és a sugár szorzata, így azonnal adódik behelyettesítések után, hogy I = mcr = ℏ. Tehát bármely fénysebességű forgás impulzusmomentuma – azaz spinje – azonos, bármekkora is legyen a frekvencia. De azonnal felmerül a kérdés: ha az m tömeg c  sebességgel forog az r  sugarú körön, akkor ezt az Fcf = 2r = mc2/r centrifugális erő „akarja” kirepíteni. Mi ellensúlyozza ezt az erőt, hogy a forgás fennmaradjon? Itt lép be az extrém tértorzulás keltette erős gravitáció! Ennek meghatározásához induljunk ki a bolygómozgás törvényeiből! A számítás részleteit lásd a „Térgörbület és gravitáció forgó rendszerekben” című bejegyzésben. Ennek lényege, hogy a térgörbületet a Kepler törvényre vezethetjük vissza, azt feltételezve, hogy a tér pontjai az m tömegtől R távolságban virtuális keringő mozgást végeznek a Kepler törvénynek megfelelő sebességgel. Ez megfelel annak az elvnek, hogy a centrumhoz képest elhanyagolgató tömegű objektumok azonos sebességgel keringenek függetlenül a forgást végző objektum tömegétől, ami viszont a határértékben nullatömegű térpontokra is igaz. Úgy is mondhatjuk, hogy a bolygók a Nap körül a virtuális forgásokkal együtt keringenek. Ehhez a forgáshoz is tartozik sebességtől függő rövidülés, amiért az euklideszi geometriához képest kissé rövidebb lesz a kör kerülete. Ezt a rövidülést felhasználva lehet definiálni a tér görbületét, ami azonos erőtörvényhez vezet, mint amit Newton felírt a gravitációra. Az így kapott összefüggést alkalmazva a fénysebességű forgás extrém görbületére, azt kapjuk, hogy ez az erő pontosan megegyezik a forgás centrifugális erejével!!! Tehát a fénysebességű forgás önmagát stabilizálja a tér torzulása által. Ami igazán meglepő, hogy a fénysebességű forgás koncepciója ilyen természetesen módon képes összekötni a speciális és általános relativitáselméletet a részecskefizikával, és ráadásul eljuthatunk a kvantum eredetéhez is!

A töltés és a Coriolis erő

Lépjünk most tovább és tegyük fel a kérdéseket: miért éppen fele az elektron impulzusmomentuma, mint a fotoné, és miért azonos az impulzusmomentum a legkülönbözőbb tömegű fermionok (például az elektron, müon, tauon, proton, neutron stb) esetén, miért van ezeknek a részecskéknek nyugalmi tömegük és miért lehet töltésük is szemben a fotonnal? A fotonnál kétféle fénysebességű mozgásról beszélhetünk: van egy forgó és egy haladó mozgás, a kettő együttese hozza létre a mozgási tömeget, ugyanis a forgás egymagában még nulla nyugalmi tömeget eredményez. A fermionok családjában, amelyek már nyugalmi tömeggel is rendelkeznek, úgy léphet fel két különböző fénysebességű mozgás, hogy maga a forgástengely is forog ugyanakkora frekvenciával, mint az eredeti. Ez a forgás már nem egy kör mentén, hanem egy gömb felületén megy végbe, más szóval ez nem körmozgás, hanem gömbmozgás. A tér extrém torzulása itt két független forgással tart egyensúlyt, ezért a forgások impulzusmomentuma épp feleződik a fotonhoz képest. Ha egy forgó rendszerben valami mozog, arra hat egy másik tehetetlenségi erő, amit Coriolis erőnek nevezünk. Ez vonatkozik a két egybekapcsolt forgásra is. Ennek a Coriolis erőnek az iránya körbefut és ezáltal kivált egy tengely körüli forgást, ez felel meg a virtuális fotonoknak. Ez az erőhatás szintén független a forgási frekvenciától, azaz a tömegtől, ami magyarázza, hogy miért azonos a töltése a különböző tömegű részecskéknek. A kétféle forgás egymáshoz képest két irányban kapcsolódhat, az egyik a jobb, a másik a bal kéz szimmetriájának felel meg (kiralitás), ezért a részecskék két alaptípusa létezik, az egyiket nevezzük anyagnak, a másikat antianyagnak. Az eltérő kiralitás megfordítja a Coriolis erő irányát, és emiatt ellentétes előjelű elektromos töltés tartozik a részecskékhez és antirészecske párjukhoz. Ha egy részecske találkozik antirészecske párjával, akkor az ellentétes irányú másodlagos forgások megsemmisítik egymást, a fennmaradó egytengelyű forgás pedig nem más mint a foton. Így egyszerű magyarázatot kapunk az annihiláció jelenségére is. Szintén meglepő, hogy ez az egyszerű modell hány különböző részecske fizikai jelenséget képes megmagyarázni!

Fénysebességű forgások az erős- és gyenge-kölcsönhatásban

Említsük még meg a mikrovilág két rövid távú kölcsönhatását: az erős- és a gyenge-kölcsönhatást. A fénysebességű forgásmodell ezekre is kiterjeszthető (lásd: „Látogatás az elemi részecskék szerelőműhelyében, illetve „Az elemi részecskék mozgásformái”). A gyenge-kölcsönhatás W bozonjai szintén egytengelyű forgások, de itt a haladási irány merőleges a forgási tengelyre, amiért van Coriolis erő és így töltés is, a merőleges irányú haladó mozgás megnöveli a sugarat, ami frekvencia csökkenésére és a részecske gyors eltűnésére vezet, magyarázva a rövid élettartamot. A fotonnál viszont a haladási irány párhuzamos a tengellyel, ekkor nincs Coriolis erő és így töltés sincs és a forgási sugár sem változik, ami biztosítja a forgási állapot fennmaradását. Az erős-kölcsönhatás gluonjainál a forgás oszcillációkhoz kapcsolódik, amelynek három tériránya magyarázza a három lehetséges szín-kvantumszámot. A részletesebb leírás az említett bejegyzésekben olvasható.

A tér megszüli önmagát

A fénysebességű forgásmodellben a tér, az idő és a részecskék viszonya is más értelmezésre kerül. Elsődlegessé válik az idő szerepe, hiszen a lokális forgásokban a frekvencia – tehát az idő reciproka – határoz meg mindent. A fogások jelölik ki a tér topológiáját. Az összekapcsolódó két forgás kijelöl egy pontot. A különböző pontok (fermionok) távolságát az idő határozza meg: a közeli pontok rövid idő alatt kerülnek kölcsönhatásba, a távoli pontok kölcsönhatásához hosszabb idő kell. Az időben megadott távolságokat a c fénysebességgel számolhatjuk át a hosszúság szokásos egységeibe. Két pont kijelöl egy egyenest, három egy síkot, négy a háromdimenziós teret. A további pontok már ehhez a térhez igazodnak. A kettős forgások – azaz a fermionok – megalkotják a tér pontjait, amelyeket összekötnek az egytengelyű forgások, azaz a bozonok. Így teremti meg a tér önmagát a részecskék létrehozásával.

Miért nem sikerült megalkotni az egyesített mezőelméletet?

Most térjünk rá az alapkérdésre: miért volt sikertelen a négy kölcsönhatás közös alapra való helyezése? Az ok, hogy mindenáron a kvantumelv alapján kísérelték meg az egyesítést. A gravitáció esetén ez nem sikerült, egyszerűen azért, mert a gravitációs erőt nem kvantumok közvetítik! De akkor mi a közvetítő? Ahogy fent kifejtettem a virtuális Kepler forgás, melynek frekvenciája, illetve u kerületi sebessége a távolsággal csökken és nem éri el a fénysebességet:

De tömeget és impulzusmomentumot csak fénysebesség hozhat létre a forgások által, már pedig a saját impulzusmomentum – a spin – a kvantum létrehozásának alapja. Az egyesítés alapja ezért nem a kvantum, hanem a VITRUÁLIS FORGÁS lehet, amely három erő esetén fénysebességgel történik, míg a gravitációnál a sebesség már lassabb ennél!

Diszkrét vagy folytonos-e a mikrovilág?

A kérdés elvezet ahhoz is: vajon a mikrovilágban a végső határt a kvantum, a diszkrét ugrások jelentik és nem a folytonosság elve érvényesül? Közkeletű tévedés nyilvánul meg, amikor az energia kvantumos természetéről beszélnek. Az energia ugyanis nem kvantumos, hanem folytonosan változik. Ezt fejezi ki a kvantummechanika is, amikor az energiát az idő differenciálhányadosával definiálja. A differenciálás megköveteli, hogy az idő is folytonos legyen. Az impulzus esetén a tér koordináták szerint differenciálunk, tehát a tér sem lehet kvantumos. A fénynél, amikor egy kiválasztott frekvenciáról van szó, akkor annak energiája valóban kvantált, de maga a frekvencia folytonosan változik és bármilyen kis értéket felvehet. Az atomokban kötött elektronok energiája szintén diszkrét értéket vesz fel, de a szabad elektron energiáját már folytonos függvény írja le a kvantummechanikában is. Tehát az alap nem a kvantum, hanem a folytonosság a mikrovilágban, a kvantum csupán egy lépcsőfok, amely a fénysebességű forgások által jön létre.

A blog különböző írásai elérhetők a „Paradigmaváltás a modern fizikában” megadott linkeken keresztül. Még az ősszel egy könyv is kiadásra kerül a legfontosabb írásokból összeállítva a Scolar kiadó gondozásában: Rockenbauer Antal  „A kvantummechanikán innen és túl. A fénysebességű forgás koncepciója” címmel.

A bejegyzés trackback címe:

https://afizikakalandja.blog.hu/api/trackback/id/tr9412798024

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

stoic79 · http://liberatorium.blog.hu 2017.09.02. 17:56:26

A nehézséget az okozza, hogy a gravitáció esetén a többi elmélettel ellentétben nincs egy "háttér", ahol a folyamatok zajlanak, hanem maga a tér az, ami változik és ezt a kétféle szemléletet nehéz összeegyeztetni. Amúgy a húrelméleten kívül van még egy kísérlet a relativitáselmélet és a kvantummechanika egyesítésére, ezt hívják Loop Quantum Gravity-nek. Itt egy bevezető jellegű írás Carlo Rovellitől (a formalizmus megértéséhez komoly differenciálgeometriai ismeretek kellenek, úgyhogy óvatosan azokkal a részekkel): link.springer.com/article/10.12942/lrr-1998-1

ROTFL Manó 2017.09.02. 18:16:21

Ki a faszom az a "MaY" Planck?!?

(Tudod, ebből az jön le, hogy akármilyen klassz dolgokat is írtál le, senki nem fogja komolyan venni, ha még Planck nevét se tudod pontosan...)

Miután kijavítottad a postban nevet, kérlek ezt a hozzászólásomat töröld!

:-)

Béláim! Rátoltuk! 2017.09.02. 18:42:32

@ROTFL Manó:
Szerinted Einstein sosem vétett betűt vagy írásjelet?!
(Faszkalap)

Szalay Miklós 2017.09.02. 18:47:49

Semmi nem garantálja már azt, hogy a világ minden jelenségét egyetlen alapelvre, törvényre lehet visszavezetni. Miért ne lehetne kettősség már a fizikán belül is (így a gravitáció különállása) - de egyelőre az sem biztos egyáltalán, hogy az elme anyagi alapú. Szép volna, meg gyakran sikerült is egységes alapelvre visszavezetni különböző jelenségeket, de nincs rá garancia, hogy ez mindig működni fog.

Olvassatok még a világról:

egyvilag.hu

(Ajánlom a fizikával és a metafizikával foglalkozó témákat.)

Jakab.gipsz 2017.09.02. 20:38:24

@ROTFL Manó:

Mi a manó, csak nem egy nyelvtan nácihoz van szerencsénk akik legfőbb (személyeskedő) érve egy helyes írási elütési, hiba. Ha csak ennyit értettél meg roky cikkéből, maradj csendben, és mindenkinek jobb lesz.

Jakab.gipsz 2017.09.02. 20:40:11

@stoic79: Köszönöm a figyelem felhívó javaslatodat.

Számomra megnyugtató össze foglaló, alátámasztja elképzeléseim helyes voltát.

Jakab.gipsz 2017.09.02. 20:45:46

@Kurt úrfi teutonordikus vezértroll: Nem undorító csak unalmas, beleolvastam a tanulmányába, (iszonyú sok munka van benne), ezt el kell ismernem.
Csak hát, ha a kiinduló pont hibás. márpedig a CEU-féle gitt egylet egy eleve elhibázott diszciplínára (logikai rendszerre épült fel, Miklós kérd vissza Sorostól az iskolapénzt, és az elfecsérelt idődet.

ROTFL Manó 2017.09.02. 22:48:38

@Jakab.gipsz: Nem bébi, én igen sokat értettem meg a cikkből, nekem még az előző rendszerben tanították a fizikát főiskolán.

:-)

Nazareus 2017.09.03. 00:04:23

A cikk érdekes és hasznos, ugyanakkor nekem kissé tautológiának tünik a következö (párositva az elözményekkel):
"Azt is beláthatjuk, hogy ez a határsebesség azonos a fényével, mert ha bármelyik más kölcsönhatás meghaladna a fény sebességét, akkor nem érvényesülne a relativitáselmélet alapja, amely megtiltja, hogy az információcsere sebessége meghaladja a fény sebességét."

Nekem ez azt jelenti, hogy a relativitáselmélet megtiltja (...) emiatt nem lehetséges, hiszen a relativitáselmélet megtiltja (...).

A tudomány sosem téved! 2017.09.03. 07:38:34

Tudomány : a nem tudás nagy vallása
Csak ne lenne kötelező...

maxval bircaman bácsi szeredőci mélyelemző · http://bircahang.org 2017.09.03. 08:21:11

A világunk olyan, mint egy videójáték. Ezért nem is szükséges, hogy legyenek egységes elvek.

Jakab.gipsz 2017.09.03. 09:17:11

@ROTFL Manó:

Ezt örömmel hallom, már mint azt, hogy a fizikát az előző rendszerben tanultad, és megértetted-e? Mert számomra okozott némi fejtörést, némelyik tételeinek elfogadása. lásd entrópia, ez még nem teljes.

38Rocky 2017.09.03. 11:03:25

@stoic79: Gondolatmenetemnek az az alapja, hogy a „hátteret” a gravitáció rakja le, amelyben aztán értelmezni lehet a többi – immár kvantumok által közvetített – kölcsönhatást, tehát nincs szó a négy erő „egyenjogúságáról. A gravitáció alapja pedig a téridő folytonossága, ami nem lehet kvantumos. A gravitáció tehát a tér KÖZVETLEN sajátsága, míg a többi erőhöz szükség van KÖZVETÍTÖKRE (bozonok) is.

38Rocky 2017.09.03. 11:05:21

@ROTFL Manó: Persze elkövettem egy elütést, amikor x helyett y-t írtam és efölött átsiklott a szemem. Én irigylem azokat, akik ilyen elütést sohasem követnek el.

38Rocky 2017.09.03. 11:09:18

@Fizqs: Persze az írásba becsúszhattak „baromságok” is, magam evvel úgy vagyok, ha az ember nem vállalja a tévedés kockázatát, akkor jobb, ha nincsenek is önálló gondolatai.
De vegyük sorra a kifogásaidat!
1. A tárgyak tömege SAJÁT rendszerükben persze állandó, de ha neked ütközik egy m tömegű tárgy v sebességgel, akkor az átadott impulzus nem mv lesz, hanem nagyobb a tömeg relativisztikus növekedése miatt.
2. Nem értem, hogy az idő relativitása hogyan jön itt bele a képbe. De ha már erről van szó, akkor nem az idő relativitásáról beszélnék, hanem az időtartamról, ami a különböző inercia rendszerek közötti ÁTLÉPÉSSEL függ össze.
3. Az űrhajó gyorsulási szakaszában fellép a tehetetlenségi erő, amivel nem számol a specrel, csak az általános elmélet.
4. Itt nem látom a különbséget nézőpontjaink között.
5. Erre lásd a Nazareus-nak adott választ.
6. A relativisztikus tömegnövekedéssel már az 1. pontban foglalkoztam. Ami a foton tömegét illeti ott megkülönböztettem a nulla nyugalmi tömeget és a hf = mcc tömeg-ekvivalenciából származó MOZGÁSI tömeget. Ha ezt az összefüggést elosztod c-vel: hf/c = mc összefüggést kapsz. A baloldal a foton impulzusa (ez kísérletileg mérhető), ami a jobb oldalom mc-vel, azaz a tömeg és a sebesség szorzatával egyenlő. A foton tömege tehát nem csupán egy jelölésmód, hanem fizikai tartalma van.

38Rocky 2017.09.03. 11:13:36

@bonebear: Mi a zavaros és miért? Ha ezt nem mondod meg, akkor nem tudok az észrevétellel mit kezdeni.

38Rocky 2017.09.03. 11:16:40

@Nazareus: Bizony, ez tautológia a javából. Elismerem. Ha a relativitáselméletet kívülről akarjuk indokolni, akkor külső indokra van szükség. Engem az a gondolat vezetett, ha lenne az elektromágneses kölcsönhatásnál valami gyorsabb, akkor nem lenne a c sebességnek kitüntetett szerepe, akkor nem tudnánk felépíteni egy konzekvens elméletet.

38Rocky 2017.09.03. 11:18:31

@A tudomány sosem téved!: Én remélem, hogy nem kötzelező!

38Rocky 2017.09.03. 11:20:03

@maxval bircaman bácsi szeredőci mélyelemző: Ez szellemes, akár Fülig Jimmy is mondhatta volna. Akár még igaz is lehet!

István Torma 2017.09.03. 11:24:29

Azért az szomorú, hogy valaki komoly munkával megír egy cikket (az itt most érdektelen, hogy igaza van-e vagy sem) és akkor barom emberek széttrollkodják! A troll nyilván egész addigi és jövő életében semmi pozitívumot nem hozott és nem is fog létrehozni, amit értékelni lehetne. Beteg a lelke és ennek undorító megnyilvánulásaival beszennyezi a világot, mások munkáját! Menj orvoshoz troll!

Kovacs Nocraft Jozsefne 2017.09.03. 11:44:09

@ROTFL Manó:

Te még soha nem ütöttél mellé a billentyűzeten?

Kovacs Nocraft Jozsefne 2017.09.03. 11:45:47

Akarom írni: billentxűzeten?

A tudomány sosem téved! 2017.09.03. 11:47:51

@38Rocky: sajnos de
Állami intézményekben, ennek a tudomány nevű szektának az elméleteire alapozott elméleteit magoltatják szent igazságként :(

38Rocky 2017.09.03. 12:06:14

@A tudomány sosem téved!: Nem állítanám,hogy nincs igazságmagva amit írsz, de az ennyire sommás megállapításokkal én óvatosabban bánnék.

stoic79 · http://liberatorium.blog.hu 2017.09.03. 12:08:30

@38Rocky: "Gondolatmenetemnek az az alapja, hogy a „hátteret” a gravitáció rakja le, amelyben aztán értelmezni lehet a többi – immár kvantumok által közvetített – kölcsönhatást, tehát nincs szó a négy erő „egyenjogúságáról."

Ezzel az a probléma, hogy a többi mező hatása visszahat a gravitációs térre (az Einstein-egyenleteken keresztül), így ez legfeljebb egy olyan elméletre vezet, ami görbült téren vizsgálja a kvantummechanikát. Ilyen van, többek között pl. ez: cds.cern.ch/record/288772/files/9509057.pdf

maxval bircaman bácsi szeredőci mélyelemző · http://bircahang.org 2017.09.03. 12:13:39

@38Rocky:

Végülis ez egy ősi elképzelés,nem én találtam ki. Csak a mai elméleti fizikusok egy rásze is hisz ebben.

A tudomány sosem téved! 2017.09.03. 12:14:45

@38Rocky: igazad is van.
Amíg nem tudunk mindent a világról, addig ne tegyünk határozott kijelentéseket.
...de főleg ne magoltassuk szent igazságként gyermekeknek... ahogy ma teszi ezt, a tudomány nevű szekta...

Stohl András 2017.09.03. 12:23:45

Mar evekkel ezelott megoldottam a negy ero egyesiteset, de errol a May Planck nem halottam.

38Rocky 2017.09.03. 13:08:44

@Stohl András: Ezt már alaposan kitárgyaltuk, hogy egyszerű elírásról van szó.

38Rocky 2017.09.03. 13:26:53

@Fizqs: Én szívesebben beszélek mozgási és nem relativisztikus tömegről, de hát nem az elnevezés a lényeg. Az elektromágneses kölcsönhatás csak indirekt módon játszik szerepet a gravitációs mezőben, mert Einstein egyenletében csak az energia-impulzus tenzor és a görbületi tenzor szerepel. Persze az energiában és impulzusban megjelenik a többi kölcsönhatás is, de ez még nem predesztinálja, hogy azonos struktúrájú kölcsönhatásokról kellene beszélni.
Az erő és a mozgás Newton egyenletét nem az F = ma formula alapján kell vizsgálni, hanem az erő és az impulzus differenciálhányadosának egyenlősége által.

A körmozgás kiemelését (ekkor merőleges az impulzus és az erő) a többi mozgás közül nem tartom szerencsés ötletnek, amikor általános erőtörvényekről van szó.

38Rocky 2017.09.03. 13:29:32

@stoic79: Az elektromágneses kölcsönhatás csak indirekt módon játszik szerepet a gravitációs mezőben, mert Einstein egyenletében csak az energia-impulzus tenzor és a görbületi tenzor szerepel. Persze az energiában és impulzusban megjelenik a többi kölcsönhatás is, de ez még nem predesztinálja, hogy azonos struktúrájú kölcsönhatásokról kellene beszélni.

stoic79 · http://liberatorium.blog.hu 2017.09.03. 14:46:41

@38Rocky: "Az elektromágneses kölcsönhatás csak indirekt módon játszik szerepet a gravitációs mezőben, mert Einstein egyenletében csak az energia-impulzus tenzor és a görbületi tenzor szerepel."

De az energia-impulzus tenzorba azt raksz, amit akarsz, akár elektromágneses mező is lehet.

"Persze az energiában és impulzusban megjelenik a többi kölcsönhatás is, de ez még nem predesztinálja, hogy azonos struktúrájú kölcsönhatásokról kellene beszélni. "

Pont erről szól az egyesítés története. Ha ezek a kölcsönhatások valamilyen értelemben eltérnek egymástól, akkor az egyesítés nehéz vagy lehetetlen lesz. Ha viszont találunk egy vagy közös nevezőt, akkor az egyesítés lehetséges. Az első hozzászólásomban szereplő linken a Loop Quantum Gravity-ben sikerült az Einstein-egyenleteket olyan alakra hozni, ami nagyon hasonló a részecskefizikából ismert térelméletekhez (ezek ún. mértékelméletek).

38Rocky 2017.09.03. 15:37:59

@stoic79: Az egyenletek szerkezeti hasonlósága még nem jelenti azt, hogy a gravitáció kvantumos lenne. Egyébként én is a gravitációs egyenlet irányában tudom elképzelni az egyesítést.

stoic79 · http://liberatorium.blog.hu 2017.09.03. 17:30:25

@38Rocky: "Az egyenletek szerkezeti hasonlósága még nem jelenti azt, hogy a gravitáció kvantumos lenne."

Persze, ez csak ahhoz kell, hogy az egyesített egyenlet matematikai modelljét egyszerűbb ekkor megtalálni.

ColT · http://kilatas.great-site.net 2017.09.03. 17:32:15

@A tudomány sosem téved!: Igazad van, az épület, amiben ülsz, még véletlenül sem teljesen használható eljárásokkal épült (fizika-matematika-kémia együttműködésével). Tutira hamis a két ponton alátámasztott tartó számítása is, biztos azért nem szakadt még rád...

Papírzsepi · http://lemil.blog.hu 2017.09.03. 17:46:51

Szerintem jó cikk volt, függeltenül attól, hogy van benne pár meredek kijelentés/értelmezés.
Ahogy előttem írták, az érvelés néha önmagára fut ki, máshol meg az értelmezés csava kicsavarva.
Ezekkel nekem nincs bajom, mert a tautológia -itt most- javítható, a kicsavart értelmezés meg a fizikában megengedett.
Nekem inkább az elmélet kompatíbilitásával van bajom. Kiemel egy sor -neki kedvező- tényt, megifigyelést, elméletet. Ezekre alapoz, de mélyen hallgat a "nem kompatíbilis" tényezőkről, jelenségekről.
Pedig csak meg kéne már magyarázni a kvantum-összefonódást a fenti alapokon, vagy épp adni valami jelenleginél jobb modellt a sötét anyag mibenlétéről (merthogy a mostani inkább csak egy támpillér, hogy ne roggyon be a mainstream elmélet).

Kovacs Nocraft Jozsefne 2017.09.03. 18:13:30

@Papírzsepi:

A sötét anyag mibenlétéről addig nemigen lehet komolyabb elméleteket gyártani, amíg nincs több megfigyelési adat. Egyelőre még az sem teljesen biztos, hogy valóban valami különleges anyag.

A tudomány sosem téved! 2017.09.03. 18:14:53

@ColT: :(
tudom, tudom...
Tudomány = kételkedni tilos!

kpityu2 2017.09.03. 18:20:39

Mi a helyzet ezzel az olajcseppes analógiával? - dotwave.org/

Nekem úgy tűnik ilyen véletlenek nemigen vannak, kell valami alapvető analógiának lennie elméletileg is.

38Rocky 2017.09.03. 18:27:39

@Papírzsepi: Ami a kvantumösszefonódást illeti már írtam néhány 'eretnek gondolatot. Ha érdekel nézz bele a "Hogyan hozhatunk létre teleportálást a kvantummechanika szerint?' című írásba.

Papírzsepi · http://lemil.blog.hu 2017.09.03. 19:01:46

@Kovacs Nocraft Jozsefne:
@38Rocky:
A tudomány úgy fejlődik, hogy:
1. Van a mainstream elmélet.
2. Ez-az nem stimmel vele, de aki ezzel előáll, azt lehülyézik.
3. Egy idő után nem lehet tovább negligálni a problémát
4. Így jön az "általában így van, kivéve ebben az esetben" című támaszték.
5. Aztán egyre több ilyen támaszték kell, lassan már több van, mint ami elviselhető.
6. Ekkor megjelenik egy csomó új, kicsit forradalmi elmélet, de egyik sem az igazi,
7. Végül sikerül csinálni egy új, visszafelé kompatíbilis, támfák nélkül is remekól megálló szuper-elméletet.
8. Ez az új elmélet lesz az új mainstream, és ezzel menjünk is vissza az 1. pontra!

Számomra már a sötét anyag is támfa. A sötét energiáról talán nem is nagyon állítják, hogy más lenne.
De a quantum-mechanika néhány meglepő mutatványa (negatív tömeg, többszörös állapot, összefonódás, stb.) is könnyen tekinthető annak (mégha kicsit hunyorgatva meg is lehet őket magyarázni).

Én a magam részéről az általános relativitás-elméletet sem tartom véglegesnek. Csak egy lépés a fejlődésben. A kavantumokra ugyanezt tartom. Így számomra a cikkben leírt gondolatmenet csak a támfák pakolgatását -áthelyezgetését- jelenti, nem többet. Maximum a 6. pont a listámon.

Kovacs Nocraft Jozsefne 2017.09.03. 19:57:10

@Papírzsepi:

1...8:

Ez a tudományos kutatás bevett módja. Lehetne másként is? - nem hiszem.

"Én a magam részéről az általános relativitás-elméletet sem tartom véglegesnek. Csak egy lépés a fejlődésben. A kavantumokra ugyanezt tartom."

Ha feltételezzük - és nagyon valószínű, hogy ezt jól tesszük , hogy az általunk látható Matrjoska-baba még igen sok darabból áll, akkor biztos, hogy igazad van, ezt én laikusként is így gondolom.

Kovacs Nocraft Jozsefne 2017.09.03. 20:08:33

Feynman hagymát említ, ami szeritem szemléletesebb, mint az én Matrjoska-babám. De a lényeg ua. :

www.youtube.com/watch?v=QkhBcLk_8f0

A tudomány sosem téved! 2017.09.03. 20:21:17

@Kovacs Nocraft Jozsefne: ...lehetne...
pl. az elméleteket... sőt, az elméletekre épülő elméletek elméleteit nem magoltatnák szent igazságként, és nem néznék hülyének, aki kételkedni merészel az éppen aktuális mesében.
Hanem beismernék, hogy ez ugyanúgy hit, mint ami a többi vallásban is van...
Hát pl így... lehetne...

A tudomány sosem téved! 2017.09.03. 21:11:02

@Kurt úrfi teutonordikus vezértroll: már nem, mert Orbán megbukott, ahogy remekül megjósoltad! Megint!
(Bocs Rocky, hogy visszaszóltam, ennek a mesehívőnek)

Kovacs Nocraft Jozsefne 2017.09.03. 21:41:48

@A tudomány sosem téved!:

"és nem néznék hülyének, aki kételkedni merészel az éppen aktuális mesében."

Miki, ezzel nincs semmi gond, mert te ugyanúgy hülyének néz(het)ed őket, így kvittek vagytok.

A tudomány sosem téved! 2017.09.03. 22:23:51

@Kovacs Nocraft Jozsefne: "aprócska" különbség, hogy amit én gondolok a világról, azt nem magoltatják szent igazságként állami intézményekben, mint a tudomány nevű szekta tanait.
Emiatt a hozzáállás miatt pedig sok szenvedés, és haláleset is történik.
Talán emlékszel a Semmelweis ügyre, a hülyéje láthatatlan lényekben hitt, szerencsére korának, felsőbbrendű tudósemberei kikacagták...
Vagy ott a Contergan gyógyszer...
Vagy a védőoltások, amikben szintén tilos kételkedni, ha mégis meghal egy szeretted, miután megmérgezték vele, jó, ha nem te kerülsz a tömlöcbe.
Vagy ott a mantra, hogy a hús, és a tej egészséges az ember számára...
Ez a sok szenvedés mind elkerülhető lenne, ha a gyerekek nem kapnának agymosást az iskolákban, ha a tudomány tényleg nyitott lenne, és nem egy szekta.
.. és most akkor még csak a fizikai szintről beszéltünk...

Kovacs Nocraft Jozsefne 2017.09.04. 00:20:18

@A tudomány sosem téved!:

"Ez a sok szenvedés mind elkerülhető lenne, ha a gyerekek nem kapnának agymosást az iskolákban, ha a tudomány tényleg nyitott lenne, és nem egy szekta."

Abszolút egyetértek veled. Én a magam részéről ahogy tudok, kiveszem a részem a tudomány nyitottá tételéből. Talán még emlékszel, hogy egy blogban elég kitartóan bizonygattam, hogy a Föld lapos, de sajnos a hülyék nem voltak nyitottak az elméletemre, és a meggyőző bizonyíztékaimat sem fogadták el.

Sebaj, talán hamarosan magam is blogot indítok, amelyben feltárom az alternatív, eddig elnyomott vagy egyenesen betiltott elméleteket. A lapos Föld elmélete egyelőre ki van tárgyalva, de keresek valami újat, sokkolót.

38Rocky 2017.09.04. 09:34:36

@Papírzsepi:

Alapvetően egyetértek a tudományfejlődés fázisairól kifejtett nézeteiddel és nem tiltakoznék avval a kategóriával sem, ahová besoroltál. Érdemesnek tartom saját felfogásomat is kifejteni a tudomány fejlődésével kapcsolatban.
Én a fizika egészét egy épülethez hasonlítanám, egy csodás alkotásnak, amelyik az emberi gondolkozás és kultúra közös terméke, mondhatnám az emberiség kulturális öröksége. Hogyan viszonyuljunk ehhez az örökséghez? Nem értenék egyet avval az akadémikus „műemlék megőrzési” gyakorlattal, amely végsőkig ragaszkodik minden egyes téglához, hogy maradjon meg eredeti alakjában. Számomra a lényeg a fizika szellemisége, persze ezt nehéz pontosan definiálni, de azért létező értéknek tekintem. Az „épület” egyes elemei javításra, cserére szorulhatnak, de az egész épület szellemiségét nem szabad megbontani. Lehetnek akár az alapok között olyan elemek is, amelyet cserélni kell – nevezzük ezt paradigmaváltásnak – lehetnek olyan szárnyai az épületnek, amit vissza kell bontani, de az egész épület felrobbantása, hogy valami újat építsünk helyébe, nem járható út, evvel többet veszítenénk, mint nyernénk. Jó ötven éve gondolkozom fizikai problémákon, ennek összegzett tapasztalatairól számoltam be írásaimban is, abban a reményben. hogy valamit megmozdíthatók, anélkül hogy robbantani kellene. A múlt nagy alkotóihoz való viszonyunkban példamutatónak tartom Newton mondását, aki úgy vélekedett magáról: „Ha távolabbra láthattam, az azért volt, mert óriások vállán álltam” (If I have seen further it is by standing on the shoulders of giants)

Kovacs Nocraft Jozsefne 2017.09.04. 10:40:11

@38Rocky:

"(If I have seen further it is by standing on the shoulders of giants)"

And now for a couple of centuries he's been one of those giants...

rekmetyütyü 2017.09.04. 12:57:02

@38Rocky:
No most csak az 1-es ponthoz szólnék hozzá. A tömeg (a spec-relben) definició szerint! a részecske négyesimpulzusának hossza és mint ilyen állandó minden Lorentz transzformáció során, tehát pont ez az egyetlen "állandó pont egy részecske életében" amikor a részecske leírásában áttérünk egyik inerciarendszerről a másikra. Szóval ez a kérdés nem lehet vita tárgya, a tömeg ez és kész, az, hogy te más féle tömegről beszélsz azt megteheted (bár sok értelme nincs) de akkor legalább pontosan definiálnod kéne, hogy mit nevezel tömegnek. Valószínűleg a 3--as impulzusvektor p=[m/sqrt(1-v^2/c^2)] v alakjából a [tagot] nevezed te "relativisztikus tömegnek", de ebben v=dx/dt ahol t az időkordináta és nem a sajátidő! a négyes impulzus térbeli része viszont P=mV ahol és V=dX/d\tau ahol \tau az (invariáns) sajátidő és az itt szereplő "m" a részecske tömege (per definition). Persze ez utóbbiak csak m>0 részecskére igazak, a foton esetében nem írhatjuk azt, hogy mv=h\omega !! mert fotonra a nulla tömege miatt éppen hogy E^2-p^2=0 a (tömeghéj) egyenlet amiből persze p=E=h\omega de ezt nem tehetjük tovább egyenlővé mc -vel mert ezek teljesen más dolgok...

rekmetyütyü 2017.09.04. 13:04:00

@rekmetyütyü: Még annyi kiegészítés a "relativisztikus tömeg" mítoszához, hogy ez valószínűleg onnan, ered, hogy nézzük csak meg milyen érdekes, hogy az impulzus alakja "csak" annyit változott Newton-hoz képest, hogy a tömeg kapott egy sebesség függő faktor és ezért mondjuk azt, hogy minden oké csak mostantól sebesség függő tömeggel számolni... Hát.. én erre azt mondom, hogy ez az interpretáció lég káros és főként félrevezető mert pont olyan alapvetően hibás gondolatokra sarkal mint amikor felírod, hogy fotonra p=mc=h\omega. Szóval ezt a "relativisztikus tömeg" dolgot jobb lenne már végre valahára elfelejteni...

38Rocky 2017.09.05. 11:15:26

@rekmetyütyü: Látom, te a relativisztikus tömeg ellensége vagy, amit én magam nagyon hasznos koncepciónak tartok, mert egyaránt használható a speciális és az általános relativitáselméletben. Említetted a négyes impulzust, ami a relativitáselmélet fontos kovariánsa, de ez nem más mint a nyugalmi tömeg, hiszen E2 –p2c2 =m02c4 (remélem, hogy a kitevőket majd odaképzeled). Ez tehát a részecskék egyik fontos paramétere a spin és a töltés mellett. A foton esetén ez természetesen nulla. Az említett kovariancia az E=mc2 segítségével átmegy a tömegnövekedés törvényébe, tehát ezt a kovariancia egyik átírásának tekinthetjük. De ha annyira nem szereted a tömeg fogalmát, akkor az E=mc2-re hivatkozva törölheted a fizikából, a mechanika és a gravitáció egyenleteibe m helyett E/c2-et írhatsz, leválthatod az MKS egységrendszert a MJS-el, sőt akár a krumplit a piacon is így kérheted. Én ebben nem követnélek.

A tudomány sosem téved! 2017.09.09. 22:50:13

@Kovacs Nocraft Jozsefne: nekem semmi bajom azzal, ha te abban hiszel, hogy a föld lapos, az atom oszthatatlan, láthatatlan lények nem léteznek, a védőoltásoknak pedig nincs káros mellékhatásuk.
Csak ne kényszerítsd ezt a hitedet másra, ne legyen kötelező szent igazságként gyermekeknek bemagolniuk...
ahogy ma a tudomány nevű szekta csinálja

Kovacs Nocraft Jozsefne 2017.09.10. 00:37:14

@A tudomány sosem téved!:

Miki,

"a föld lapos, az atom oszthatatlan, láthatatlan lények nem léteznek, a védőoltásoknak pedig nincs káros mellékhatásuk."

A fentiek egyikét sem tanítják az iskolákban. Beleértve azt is, hogy a védőoltásoknak lehet káros mellékhatásuk. Bizony lehet.

A tudomány sosem téved! 2017.09.10. 00:45:15

@Kovacs Nocraft Jozsefne: Norbi... (vagy mi a rendes neved)
én nem azt állítottam, hogy pont ezeket tanítják az iskolákban.
Ezeket "csak" a media sugallja.
De pl. a rajzokat "bizonyított" evolúció, és ősrobbanás elméletet, vagy hogy az ember mindenevő, azt igenis kész tényként tanítják az iskolákban, kötelezően.

Kovacs Nocraft Jozsefne 2017.09.10. 09:32:00

@A tudomány sosem téved!:

"Norbi... (vagy mi a rendes neved)"

Te Miki, a JózsefNÉ szóban a NÉ mond neked valamit?

Az evolúció elmélet. Darwin óta farigcsáltak rajta, és hát egyelőre a legvalószínűbb elmélet a fajok kialakulására és fejlődésére. Mindenesetre nem tényként tanítják, hanem legvalószínűbb elméletként.

Ugyanez áll az ősrobbanásra. Komoly tudósok keresnek olyan magyarázatokat az univerzum keletkezésére, amely kikerüli az ősrobbanást. A megfigyelések egyelőre az ősrobbanást támasztják leginkább alá, minden más magyarázat több sebből vérzik. Ettől még lehet, hogy az ősrobbanás téves, ám amíg nincs jobb, ebből érdemes kiindulni. Közben persze lehet és kell más eléméleteket is kidolgozni, hiszen ez hajtja a tudomány fejlődését.

Az ember NEM mindenevő. Én pl. nem eszem meg a betont, a tűzifát, a fémeket általában, de a kocsiból sem iszom ki a gázolajat. :D

és az ősrobbanás

A tudomány sosem téved! 2017.09.10. 09:48:11

@Kovacs Nocraft Jozsefne: na látod erről beszéltem, kedves nemtudomanevedet. (Tibi?)
A többi elméletet miért nem magoltatják, miért csak a szerinted "legvalószínűbbeket", amiket rajzokkal tudsz "bizonyítani"?
És ha elmélet, akkor melyik iskolában mondhatja a gyerek, hogy én ezt nem kajálom be, szerintem hülyeség az egész?
ugyehogy egyikben sem.
A kedvenc szektád, a tudomány ennyire nyitott...

Kovacs Nocraft Jozsefne 2017.09.10. 10:04:59

@A tudomány sosem téved!:

" (Tibi?)"

Miki, gondolkodj el még kicsit a NÉ jelentésén. :D

Az iskolában senkit nem érdekel, ha a gyerek nem hiszi el az ősrobbanás elméletét. Megtanítják neki az elméletet, megtanítják neki a konkurens elméleteket is (pl. steady state universe), aztán a gyerek eldönti, melyiket tartja jobbnak. De nem kötelező el is hinnie bármelyik elméletet, ettől még kaphat csupa ötös osztályzatokat.

A tudományos haladás egyik eleme az, hogy mindig megkérdőjelezzük az uralkodó elméleteket. Ezért van az, hogy bár a tudomány kivétel nélkül MINDIG TÉVED, hiszen egyetlen elmélete/törvénye sem írja le 100% pontossággal a világ működését, azért mégis egyre közelebb kerül az igazsághoz - amit talán soha nem is tudunk meg.

Neked is csak ajánlani tudom, hogy hallgasd meg Richard Feynmant:

www.youtube.com/watch?v=QkhBcLk_8f0

Főleg arra koncentrálj, amit a hagyma rétegeiről mond.

A tudomány sosem téved! 2017.09.10. 10:56:30

@Kovacs Nocraft Jozsefne: egy NÉ miért ne lehetne Norbi, Tibi, vagy Béla keresztnevű, nem értelek...
Nem lenne egyszerűbb, ha megmondanád? Vagy ezt se tudod?

Ezzel egyetértek: "a tudomány kivétel nélkül MINDIG TÉVED"
Én is pont ezt mondom, a tudomány folyamatos hazugságok sorozata.
Ezért nem kellene a hittételeit szent igazságként magoltatni állami intézményekben. Mint most.

Kovacs Nocraft Jozsefne 2017.09.10. 12:04:00

@A tudomány sosem téved!:

"Nem lenne egyszerűbb, ha megmondanád?"

De, egyszerűbb lenne.

"Vagy ezt se tudod?"

Én tudom. Te nem tudod. :)

Gyula Szasz 2017.09.18. 12:54:23

A konvenciónális fizika összevetése az Új Fizikával 2017. 09.18-án

Megköszönöm a véleményetek közlését a konvenciónális fizikával kapcsolatban az Új Fizika alapelveiben . Haragudni én sem haragszom a konvenciónális fizikára, mert különben nem lettem volna fizikus. De megprobáltam kijavítani, amit helytelennek találtam benne.

Én a hatásból, a testek egymásra gyakorolt hatásából idultam ki, ezt vettem irányító alapelvnek. Az elemi folyamatokat ezen keresztül fogalmaztam meg. És már itt eltért a véleményem a hagyományos értelemzéstöl, mégpedig azért, mert figyelembe vettem, hogy végtelen pontos mérések nem léteznek és mert minden mérés véges tér-idö tartományba van elvégezve.

Azt, hogy a testek egymásra gyakorolt hatását egy új elméletbe tudjam megfogalmazani, fel kellett tételeznem, hogy a testek – hogy a részecskék fizikailag léteznek. És én itt tovább léptem, mégpedig avval, hogy feltételeztem, hogy csak kevés - pontosan négy-féle, elemirészecske létezik - amiböl minden más test fel van építve. Az elemirészecskék egymásra gyakorolt hatásához én csak az elektromágnesességet és a gravitációt vettem igénybe és ezeket a kölcsönhatásokat összekapcsoltam az elemirészecskék elemi töltéseivel. A kölcsönhatásoknál feltételeztem, hogy a kölcsönhatások c-vel terjednek, mégpedig függetlenül a részecskék mozgási állapotától és hogy a kölcsönhatásokat megmaradandó elemi töltések okozzák. Itt egy újdonság jelenik meg a konvenciónális fizikával szemben, mert én a gravitációt is elemi töltések által okozva képzelem el, hasonlóan, mint ahogyan az elektromágesességet is elemi töltések okozzák. A fizika megmaradási törvényét én áttettem az energiamegmaradásról, az elemi töltések megmaradására. Az elemi töltések megmaradása okozza, hogy a négyféle elemi részecske mindig megmarad, vagyis ezek stabil elemirészecskék.
Ezek alapján kidolgoztam a hatáselvet, mint egy matematikailag is megfogalmazható elméletet, amiböl a mozgásegyenleteket le tudtam vezetni:
forum.index.hu/Article/viewArticle?a=144805638&t=9173849,
és ez alapján meghatároztam minden test összetételét a négyféle elemirészecskékböl, az e, p, P és E-böl
forum.index.hu/Article/viewArticle?a=144813272&t=9173849 .
Az elméletem nem használja a konzervatív kölcsönhatások fogalmát, nem a konzervatív kölcsönhatások adják meg a természet helytálló leírása alapját.
Az einsteini relativitás elvek helyett én csak azt használom fel, hogy a testek közötti kölcsönhatások a testek relatív távolságától és a testek relatív sebességétöl függenek, meg a testek relatív sebessége c-hez viszonyított arányától. Ez alapjaiban egy teljesen más relativitáselmélet, mint amit Einstein megpróbált alapozni. A speciális relativitáselmélet nem helyettesítí az elektrodinamikát, és az általános relativitáselméletben megfogalmazott gravitáció elmélet rossz, mert ez a szabadesés egyetemessége feltevésére alapul, ami nem helytálló.
Nem hiszem, hogy az akadémikus fizika meg tudja akadályozni az Új Fizika érvényességre jutását, akár mennyire is megpróbálja jelenleg ezt elnyomni. Annak ellenére, hogy én nem használom se Newton axiómáit, se az energia kvantáltságát a Planck állandóval, se Einstein tömeg-energia ekvivalencia elvét. A Planck állandó fizikai jelentösége az, hogy ez egy Lagrange multiplikátor szerepét tölti be, az elemirészecskék megmaradása miatt. Az izotópok - minden összetett részecske - nyugalmi tehetetlen tömege különbözik a súlyos tömegüktöl.

Gyula Szasz 2017.09.18. 22:55:16

"Miért vallott kudarcot a fizikusok álma, hogy megalkossák a négy alapvető erő egyesített elméletét (ToE)?"

Mert csak kettö alapvatö kölcsönhatás van és ezek nem-konzervatívak!!!

Gyula Szasz 2017.09.19. 06:55:07

A 20. században kifejlesztett fizika energétikus alapú "tudomány", amivel én egyáltalán nem egyezek meg, akár mennyire is támogatja ezt az akadémikus fizika.

Az új fizika atomisztikus jellegü (a négy stabil elemirészecskére e, p, P és E-re van építve) és többek között elöször tudta 400 év után helytállóan megmagyarázni a fizika központi fogalmát, hogy mi a tömeg.

Gyula Szasz 2017.09.19. 07:02:33

"Albert Einstein (1879-1955) nagy álma volt egy ilyen egyenlet megtalálása, kései korszakát is ez töltötte ki, de kudarcot vallott. Fiatalabb kortársának, Theodor Kaluzának (1885-1954) volt egy nagyszerű ötlete, ő a gravitáció és elektromágnesesség elméletét próbálta úgy ötvözni, hogy kitágította a szokásos háromdimenziós teret egy negyedikkel, hogy helyet találjon a két kölcsönhatásnak. De elmélete a klasszikus fizika elveit követte, és nem volt kibővíthető a kvantum fogalmával, ami a huszadikszázad fizikájának vezérgondolata lett."

Én is a gravitációt és az elektromágnesességet ötvöztem össze a Minkowski térben és észre vettem, hogy a kvantumra semmi szükség nincs (már hogy a fotonokra). Az elemi töltések kvantálására bizony szükség van és ezek az egyetlen kvantumok, amik a természetben fellépnek.

Gyula Szasz 2017.09.19. 07:29:53

Nem csak fotonokra nincs szükség a természet leírásánál, hanem nincs semmi szükség a gyenge- és az erös-kölcsönhatásokra sem. Továbbá nincs semmi szükség az "antianyag" bevezetésére sem, de létezik taszító gravitációs hatás is. A négyféle elemirészecskékvel, e, p, P és E, nem történik soha semmi, ezek mindig megmaradnak. Ez paradigmaváltás a fizikában.

Gyula Szasz 2017.09.19. 08:04:59

"Hogy új paradigma van a láthatáron, azt nem könnyű felismerni ..."

Hát mikor van szükség a paradigmaváltásra, ha nem akkor, amikor a fizikusok nem tudják megmagyarázni, hogy honnan ered a részecsék, a testek, tömege? Ha nem akkor, amikor már 80 év óta a fizika egy tapotat sem tudott elöre lépni a természet mélyebb magyarázatánál? Azóta csak újabb és újabb ad hoc feltevésekkel tudták a tudósok a fizika útját kitapétázni. Ezt nem volt könnyű felismerni ???

Kovacs Nocraft Jozsefne 2017.09.19. 09:41:29

@Gyula Szasz:

Töltsön el elégtétellel az a tudat, hogy bár ma még nem kapod meg a neked járó elismerést, 100 év múlva a fizika tankönyvekből száműzve lesz Newton, Einstein, Planck, Heisenberg stb. neve, s helyettük mindenhol a te neved fog állni aranyozott betűkkel.

38Rocky 2017.09.19. 09:50:18

@Kovacs Nocraft Jozsefne: Vegre valaki, aki a humor oldalarol fogja fel a kerdest (elnezest az ekezetek hianyaert, de kulfoldon vagyok idegen gepen)

Gyula Szasz 2017.09.19. 11:48:04

Elég az hozzá, hogy a gravitáció nem tömegvonzás és se nem a tér-idö görbülése okozza. Továbbá se a hatás, se az energia nincs kvantálva. Csak az elemirészecskék elemi töltései kvantáltak.

Gyula Szasz 2017.09.19. 12:25:09

Four kinds of point-like stable, elementary particles exist: e, p, P and E.

- The elementary particles carry two kind of conversed elementary charges, qi = {- e, + e, + e, - e} and gi ={- g∙me, + g∙me, + g∙mP, - g∙mP}, i = e, p, P, E.

A qi és a gi az elemirészecskék kvantált elemi töltései.

Az me és az mP az elektron és a proton elemi tömege és G = g^2/4 pi az egyetemes gravitációs állandó. Az összetett részecskék/testek nyugalmi tehetetlen tömege meg különbözik a súlyos tömegétöl.

38Rocky 2017.09.19. 20:42:05

@Gyula Szasz: Arra kérlek állj le végre, olyan vagy mint egy végtelenített szallag, amelyik állandóan ismétli önmagát. Alapelvem: az olyan véleményeknek is helye van, amivel én nem értek egyet, de te visszaélsz a türelmemmel, pedig eddig senkit nem titottam le a kommenteléstől. Ha nem tudod visszatartani magad miért nem indítassz egy saját blogot, ott annyit és annyiszor írhatsz, amiennyit csak akarsz.

rdos · http://h2o.ingyenweb.hu/tema/6.html 2017.12.25. 08:21:57

Ebből a fénysebességű kerületi (vagy gömbi) forgásból tudunk, tudhatunk valamit a(z esetlegesen létező) graviton tulajdonságairól?

Vélelmezem nagyon kicsi, a fotonnál is jóval kisebb méretű és energiájú kell hogy legyen az elemi logika alapján. Amiből a fotonnál is kisebbet még érteni vélem, de a Planck állandónál vagy a legkisebb elemi diszkrét energia csomagnál kisebbet azt talán már kevésbé vagyok képes megérteni. Vagy már alapból ki van zárva ezek miatt is? a graviton?

Bár ha nagyon kicsi éppen lehet hogy "csak" az a baj hogy a parányoknál is parányibbakat ma még nem vagyunk képesek észlelni?Talán ha így, hogy nem csak fénysebességgel halad a graviton, hanem egyben fénysebességgel pörög is? Hát? Ha az analógia áll a gravitonra is? Akár. Vagy akár?

38Rocky 2017.12.26. 10:33:08

@rdos:
Az általad felvetett érvek is afelé mutatnak, hogy miért lett sikertelen az elméleti fizika törekvése, hogy azonos séma szerint értelmezze a gravitációt, mint az elektromágneses, a gyenge- és erős kölcsönhatást. Az utóbbi három kvantumelmélete virtuális részecskék képződésének és eltűnésének tulajdonítja a fermionok közötti kölcsönhatásokat. Összefoglaló néven ezeket nevezhetjük mezőelméleteknek (QED, QEWD, QCD). Ennek mintájára találták ki a gravitont, amely közvetíthetné a gravitációt, de ennek kvantummechanikáját nem sikerült kidolgozni. Én ennek abban látom az okát, hogy a gravitációs erő természete alapjában különbözik a többi kölcsönhatástól, mert az általános relativitáselmélet szerint a gravitáció nem más mint a mozgásoknak a görbült tér geometriájához való igazodása. Ez tehát egy TÉRELMÉLET, amely közvetlenül a tér alapvető szerkezetét tükrözi - szemben a térben értelmezett mezőkkel, amelyeket az erőkhöz rendelünk.
De felvethetjük a kérdést, hogy mi hozza létre a részecskék tömege által keltett görbületeket a térben? Én ezt úgy értelmezem mint a részecskét alkotó fénysebességű gömbforgások kilépését a részecske sugarát meghaladó külső térbe. Ezeknek a virtuális forgásoknak kerületi sebessége a Kepler törvénynek felel meg és lassú a fénysebességhez képest, viszont a Lorentz kontrakció miatt létrehozzák a nem-euklideszi teret, azaz a szokásos gravitációt. Ezek a virtuális Kepler forgások nem rendelkeznek spinnel (saját impulzus momentummal), ezért nem tekinthetjük bozonoknak, azaz gravitonnak és nem rendelkeznek kvantumos tulajdonsággal sem.

Kovacs Nocraft Jozsefne 2017.12.26. 11:05:05

@38Rocky:

"Én ezt úgy értelmezem..."

Ezt kifejtenéd részletesebben? Ilyet még nem olvastam, és érdekelne. Pl. mi alkotja a "gömbforgások kilépését a részecske sugarát meghaladó külső térbe"? És miért kell kilépniük a részecske sugarán kívülre? Azon belül nem hozhatják létre a Lorentz-kontrakciót?

És akkor bizony felmerül az a nagy kérdés is, hogy mi alkotja és hozza létre (tudom, az energia, de hogyan?) magát a teret. Mert hát az egy dolog, hogy mi úgy látjuk, hogy a megjelenő ill. potenciálisan ott lévő virtuális részecskék tengere (Dirac), de nem lehet ez fordítva? Nem lehet, hogy a számunkra eddig ismeretlen tér egy tulajdonsága az, hogy létrehozza a virtuális részecskéket? Ez esetben a mezőelméletek is visszavezethetők lennének egy alapjukul szolgáló térelméletre.

38Rocky 2017.12.26. 11:54:22

@Kovacs Nocraft Jozsefne:
Számomra is az a szimpatikusabb felfogás, amikor a térelmélet irányából közelítünk a mezőelméletek felé. Az én gondolkozásomban a kulcs szó a folytonosság, amely a fénysebességű forgások felépítésével jut el a kvantumhoz is. Úgy gondolom, hogy a tér és az idő is folytonos, ami megfelel az energia és impulzus operátorának definíciójával, amely szerint ezek a fizikai mennyiségek az idő és a helykoordináták differenciálhányadosával arányosak. Amikor a térben bizonyos mennyiségeket definiálunk, például egy objektum sebességét, vagy valamilyen erőmezőt ezek is folytonosan változnak.
Nézzünk a tér lokális forgásait, mivel a kerületi sebesség a sugárral arányos egy lokálos fogás sugara csak véges lehet, mert előbb utóbb eléri a kerületi sebesség a határértékét a fény c sebességét. Én minden részecskéhez (fermion vagy bozon) ilyen térforgást rendelek, amely lehet gömbforgás (fermion), vagy körforgás (bozon). A Lorentz kontrakció a fénysebességű forgásoknál alapvető szerepet játszik: emiatt a kör kerülete, illetve a gömb felszíne „kívülről nézve” nulla lesz. Ez kísérletileg bizonyított tény az elektron esetében: a pozitronnal bombázott elektron hatáskeresztmetszetet a Bhabha kísérletek szerint nulla, miközben az impulzus és mágneses momentum létezése arra utal, hogy a részecske véges (Compton) sugárral rendelkezik. Ez viszont az euklideszi geometria extrém torzulását és erős gravitációt hoz létre, amelynek potenciális energiája –mc*2 biztosítja azt az erőt, ami a sajátforgás centripetális erejét épp ellensúlyozza. Ebben a modellben a sajátforgás kinetikus energiája mc*2 (az ½ együttható a relativitáselmélet szerint a c határértékűi sebességeknél már elmarad). Az elemi részecske ebben az értelemben „perpetuum mobile”, amelyben a kinetikus energiát a potenciális energia pontosan kiegyenlíti.
Itt lép be a folytonosság elve. A sajátmozgás kerületi sebességének sincs szakadása, hanem folytonosan csökken le, amikor „kívül” átmegy a Kepler szabály lassú értékébe. Emiatt kell lenni egy rendkívül keskeny „átmeneti zónának”. Ebben az átmeneti szakaszban fellépő gyors változás forrása a rövidtávú gyenge és az erős kölcsönhatásnak, ez bocsátja ki a W és Z bozonokat és a gluonokat, amelyek rövid életűek és rövid a hatótávolságuk. Itt válaszomban csak röviden foglaltam össze azokat a gondolatokat, amelyeket különböző írásokban korábban részletesen kifejtettem.
süti beállítások módosítása