A fizika kalandja

Paradigmaváltás a fizikában: téridő görbülete kontra kvantumelv

Eppur si muove

2016. február 04. - 38Rocky

 

Háromnegyed éve indítottam el „A fizika kalandja” című blogot. Azóta már a félszázadik bejegyzésnél tartok, ezért ideje, hogy összefoglaljam mit tartok a legfontosabbnak írásaimban. Indulásként nézzük meg, hogy mi történt a modern fizika hajnalán.

A fizika XX: századi forradalma

A XX: század fordulóján forradalmi változások következtek be a fizikában, az egyik a speciális és általános relativitáselmélet megjelenése, a másik a kvantumelv, amely az akkor felfedezett parányi fizikai objektumok mozgását értelmezte szokatlan módon. Az előbbi átírta a mechanika törvényeit nagy sebességeknél és korrigálta a gravitáció szabályait, az utóbbi új elveket vezetett be a klasszikus mechanikához képest az atom szerkezetének, az elektronok mozgásának, állapotváltozásainak leírásában.

A relativitáselmélet alkotói

A speciális relativitáselmélet [1]  legfontosabb előzménye Maxwell négy egyenlete volt, amelyben megadta az elektromágnesesség törvényeinek végső alakját, de ne felejtkezzünk el a nagyszerű elődökről sem, akik előkészítették az utat, itt csak a legfontosabbakat felsorolva: Coulomb, Gauss, Faraday és Newton. Lorentz volt, aki felismerte, hogy a Maxwell törvények olyan struktúrával rendelkeznek, amelyek új kapcsolatot teremtenek a tér és idő dimenziói között, ami olyan transzformációs törvényhez vezetett, amelyben a tér és idő koordináták viszonya megváltozott a nagysebességű mozgásokban. Minkowski ezt felismerve vezette be a téridő fogalmát. Az új elmélet általános matematikai megfogalmazását Poincaré adta meg, és Planck volt, aki megfogalmazta a tömeg és energia ekvivalenciáját. Az elmélet végső elveit Einstein fogalmazta meg, akinek nevéhez szokás kötni a relativitáselméletet, de ne feledkezzünk meg az elődökről, akik kitaposták az elmélet megszületéséhez vezető utat.

A speciális relativitáselmélet a mechanika törvényeit egyenletes sebességgel mozgó inercia rendszerekben vizsgálja, de Einstein tovább lépett, amikor gyorsuló rendszerek hatását vizsgálta meg és eljutott a gravitáció eredetének értelmezéséhez a torzult téridő fogalmán keresztül. Gravitációs egyenlete kis korrekciót hozott létre a bolygómozgás törvényében a klasszikus Newton egyenlethez képest, de nem ez adja elméletének jelentőségét, hanem a tér és idő szerkezetének forradalmian új szemlélete. Einstein nem a matematika megfogalmazásokban alkotott nagyot, ő az elvek embere volt, amely lökést adott a fizikának új utak keresésében. Az már tudományos teljesítményének megítélésében is megmutatkozott, hogy a modern fizikában többre becsülik az egyenleteket, mint a fizikai elveket, ezért számára a Nobel díjat nem a relativitáselméletért ítélték oda, hanem a fényelektromos jelenség felfedezésért.

A kvantumfizika megalkotói

A fizika másik forradalmi átalakulása a kvantumelvhez köthető, amit Planck mondott ki, hogy értelmezni lehessen a feketetest sugárzásának törvényét. Ez a démokritoszi atomelv megjelenése volt a fény, az elektromágneses sugárzás értelmezésében. A fényt sem lehet bármeddig kisebb intenzitású sugárzásra bontani, mert eljutunk a fény „atomjához”, a fotonhoz, ami tovább már nem bontható. A kvantumugrás fogalma jelent meg az atomszínképek diszkrét vonalainak értelmezésében, amikor megállapították, hogy az atom elektronjai ugrásszerűen változtatják meg energiájukat. Az első atommodellt még Bohr alkotta meg, aki az elektronmozgást még bolygómozgásként képzelte el és bevezette a stacionárius állapot fogalmát, hogy értelmezze, miért nem sugároz az elektron fényt gyorsuló mozgása során.  A diszkrét változások matematikai értelmezése új módszer bevezetését tette szükségessé, amit aztán Schrödinger és Heisenberg adott meg. Kiinduló elvük az volt, hogy a fizikai mennyiségeket hatásuk alapján kell leírni, ami vagy megtartja, vagy megváltoztatja az elektron állapotát [1, 2,3].. Matematikailag ez azt jelenti, hogy operátorokat használunk, amit függvénnyel szorozva vagy megtartja azt változatlan alakban, vagy más függvénybe viszi át. Ezt két módon valósították meg, Schrödinger differenciál operátorokat vezetett be, míg Heisenberg mátrixokkal reprezentálta a fizikai mennyiségeket. Később kimutatták, hogy a két módszer egyenértékű, és ma a kvantummechanika aszerint választ a két eljárás közül, hogy a konkrét feladat megoldása melyik eljárással kényelmesebb. Ezek az egyenletek még nem tükrözték a speciális relativitáselmélet szabályait, amit aztán Dirac oldott meg, amikor a relativitáselmélet energiaformuláját úgy írta át operátorokkal, ami összhangban volt a szokásos matematikai eljárás követelményeivel [4,5]. Dirac később még továbblépett, amikor megalkotta a kvantumos elektrodinamikát, ahol a Maxwell egyenletek is operátoros formát öltenek, és amelyben egyenrangú szerepet kapnak az elektronok és fotonok, amiket képződő és eltűnő oszcillátorok írnak le. További tudósok is meghatározó szerepet játszottak az elmélet kidolgozásában, mint a kizárási elvet kimondó Pauli, vagy a részecskék statisztikáját leíró Fermi, a részecskék korpuszkuláris és hullámtermészetét összekapcsoló de Broglie és Compton. A felsoroltak Európa különböző nemzeteit képviselték, voltak köztük németek, franciák, angolok, oroszok és olaszok is.

Mesterek és zsenik a fizikában

Talán csak elfogultságomat tükrözi, talán csak ez eltelt közel száz év növeli naggyá múlt század elejének tudósait, de bennük a fizika lángelméit tisztelem, akik döntő hatással voltak a modern fizikára, míg napjainkban inkább csak kiváló mesteremberek művelik a fizika tudományát. A II. világháború előtt még Európa diktálta a fizika fejlődését, a korszakalkotó publikációk is német, angol, orosz, francia, olasz nyelven születtek, ma már azonban mindenütt az USA dominál és alig jelennek meg az angolon kívül más nyelven jelentős publikációk. Ma már a szent „impakt faktor” és a hivatkozások száma határozza meg a tudományos rangot, ezért a magyar nyelvű tudományos publikálás végnapjait éli. Nem kivétel ez alól a blog írója sem, de talán valamit segít, hogy a bejegyzések magyar nyelven felkerülnek fel az internetre. (A szerző publikációinak 700 fölötti impaktja és a ráérkező 3500 hivatkozás elég bizonyíték arra, hogy a tudományos publikáció és értékelés gyakorlatának kritikáját nem a tudományos sikertelenség váltja ki belőlem.)

A kvantumelv diadala a fizikában

A XX. század eleje két fontos tudományos paradigmát vezetett be, az egyik a görbült téridő fogalma, a másik a kvantumelv. A fizikai közgondolkozásban a görbült tér jelentősége a perifériára szorult, száműzték a kozmosz világába, jelentőségét ugyan az ősrobbanás elmélete felismeri [6], fontos a szerepe a csillagok keletkezésében, a szupernóva robbanásokban, a fekete lyukak kialakulásában, de a mikrovilág fizikájában nem kapott lapot. Ennek oka, hogy a gravitáció gyenge az erős és az elektromágneses kölcsönhatáshoz képest, hatása a mikro folyamatokban elhanyagolható. Annál inkább előtérbe kerül a kvantumelv, a modern fizika a mikrovilág jelenségeit kvantumosan írja le, ezt az elvet sikeresen terjesztette ki az elemi objektumokat összekötő és átalakító erős illetve gyenge kölcsönhatás leírására is. Megtorpant azonban, amikor a gravitációt is kvantumokkal akarta leírni, minden erőfeszítés kudarcba fulladt [7]. Ezek lettek napjaink „örökmozgót építő” próbálkozásai. Korábbi évszázadok tanúsága, hogy amikor oly sok erőfeszítés sem tudta megalkotni az örökmozgót, eljött a nagy felismerés pillanata: már pedig örökmozgó nem létezik. Ez lett az alapja a termodinamika tudományának. Talán ma már eljött az idő, hogy felismerjük: a gravitáció nem kvantumos jelenség! Ennek okát már több írásban kifejtettem [8,9], amelynek lényege, hogy a gravitáció nem vezethető vissza fénysebességű forgásokra. Ha a gravitáció nem kvantumos, akkor másképp kell tekinteni a folytonosság és a diszkrét változás hierarchiájára. Nem igaz, hogy a mikrovilágban a kvantumelv kizárólagos. Paradigmaváltásra van szükség! Az a legalsó szint, ami a részecskék belsejébe vezet már folytonos világ, ennek keretében jön létre a fénysebességű forgás, ami a kvantum megszületéséhez vezet. Ez a kvantum viszont eltörpül a makro-világ léptékeihez lépest, és így makroszkopikus törvények már folytonosak lesznek. Hármasléptékű tehát a fizikai világ: ahogy a méretek növekszenek – egy részecske belsejéből elindulva  –  a folytonos átmegy kvantumosba, majd ezután a kvantumos ismét folytonossá válik. Ha így tekintünk a kvantummechanika törvényeire, akkor megszabadulunk a valószínűség és a determinizmus között feszülő dilemmáktól is. A mikrovilágról a kvantumos foton hozza az információt, ezért csak kvantumokban látjuk ezt a világot, a részecskék „sorsát” megszabó sajátforgások fázisa rejtve marad előttünk és emiatt csak a mikrofolyamatok bekövetkezési valószínűsége állapítható meg [2,10,11,12, 13, 14,15,16, 33].

Minden fizikai erő alapja a téridő görbülete [17,18, 19, 20]

A természet legmélyebb világa a folytonosságra épül. A tér és idő nem szakad szét kvantumokra. A fénysebességű forgások extrém torzulást hoznak létre, amikor elvész két dimenzió és létrejönnek a nullafelületű részecskék. De a görbületek tovafutása a részecskék sugarán kívüli tartományba folytonos, és ez érvényes a felületre is, amelyik nulla a felszínen, majd folytonosan növekszik kifelé, amíg eléri az euklideszi geometria által megszabott értéket. Így jön létre legbelül a részecskét egyben tartó erős gravitáció, majd kvarkok esetén a részecske határán egy keskeny tartományban az erős kölcsönhatás, majd attól távolodva a szokásos gravitáció..Elektronok esetén a részecske határon való folytonos átmenetet a kvantumelektrodinamika által bevezetett vákuumingadozás hozza létre. A paradigmaváltás azt jelenti, hogy nem a kvantumokból kell magyarázni a gravitációt, hanem megfordul a kép: minden fizikai erőhatás szülője a tér geometriájának torzulása. Ez vonatkozik az elektromágneses és a gyenge kölcsönhatásra is, mert a kölcsönhatások közvetítő részecskéit is az erős gravitáció alkotja meg [21, 22, 23,24, 25, 26, 30]..

Bekövetkezik-e az új paradigmaváltás?

Vajon mekkora az esély arra, hogy a paradigmaváltás bekövetkezik a fizikai gondolkozásban? Jelenleg nem túl sok. Épp a fizikusok részéről nincs hajlam, hogy kilépjenek megszokott gondolkodási kereteikből. Azt mondják, mi szükség van új elvek megfogalmazására, hiszen csak az a fontos, hogy kísérleteinket jól írják le matematikai egyenleteink, ami ezen túl van az már nem a fizikusok dolga! Kopernikuszra és Galileire hivatkozva kérdezem, vajon mi a fontosabb, hogy a Föld, a Hold és a bolygók pályáját ki tudjuk számítani, vagy az hogy a Föld forog a Nap körül? Elég, ha mindent kiszámítunk és ne akarjuk megérteni, hogy milyen is fizikai világunk?

Milyen megoldatlan kérdésekre válaszol a fénysebességű forgások elve?

A blog több bejegyzésben ismertetett fénysebességű forgás modellel számos olyan kérdésre lehet válaszolni, amit vagy nem válaszol meg kielégítően a modern fizika, vagy a kérdést egyáltalán fel sem veti. Nem tartom kielégitőnek az olyan magyarázatokat, amely csak valamilyen egyenletre hivatkozik, anélkül, hogy az egyenlet fizikai tartalma tisztázva lenne. Csak néhányat sorolok fel a tisztázásra váró kérdések közül, ahol a fénysebességű mozgás hipotézise jó kiindulási pontot ad:

  • A spin, azaz a részecskék impulzusnyomatéka hogyan jön létre, ha nem beszélünk forgásról? [1, 8, 10, 17, 27, 28, 32, 33]
  • Miért azonos a foton impulzusnyomatéka bármekkora is legyen energiája és frekvenciája? [1,8, 10, 17, 33]
  • Miért éppen fele a fermionok impulzusnyomatéka a fotonokénak, miért azonos valamennyi fermion esetén bármekkora is a tömeg? [1, 8, 10]
  • A pontszerű elektronnak hogyan lehet impulzus- és mágneses nyomatéka, ha nincs sugara? [1, 8, 10, 20, 27, 32]
  • Miért pontosan egyenlő az elemi töltések nagysága minden megfigyelhető elemi részecske esetén? [1,8, 10,  17]
  • A nulla nyugalmi tömegű foton esetén hogyan érvényesül a tömeg-energia ekvivalencia törvény? [1,8, 10, 17, 20, 32, 33 ]
  • Mi magyarázza, hogy a foton élettartama végtelen, viszont a gyengekölcsönhatás részecskéié rendkívül rövid? [17, 21, 28, 32]
  • Miért rövidtávú az erős és a gyenge kölcsönhatás? [17, 21, 23, 32, 62]
  • Miért jön létre paritássértés a gyenge kölcsönhatásban és miért nem a többi kölcsönhatásban? [22]
  • Miért létezik anyag és antianyag? [1, 10, 29, 63]
  • Miért sugárzik szét az anyag, ha antianyaggal találkozik? [10, 17, 18, 23, 29]
  • Milyen mechanizmus teszi lehetővé, hogy az univerzumban az anyag domináljon az antianyag felett? [1, 18, 63]
  • Miért nem lehet megfigyelni törttöltésű szabad kvarkokat? [21, 25, 29, 32, 35, 38]
  • Hogyan magyarázzuk a neutrínó oszcillációt, ha a részecskék fénysebességgel haladnak, tehát nincs nyugalmi tömegük? [17, 25, 26, 29, 32, 37, 62]
  • Miért nem ugorhat az elektron negatív energiájú állapotba? [25, 29]
  • Hogyan egyeztethető össze a valószínűség a determinizmussal a mikrovilágban? [11, 12, 14, 15, 16, 31, 35, 64]

Megoldatlan kérdések és a természet kényes egyensúlyai

Természetesen sok olyan kérdés van, amire nem tudom a választ. Nem tudom, hogy miért éppen akkorák a különböző kölcsönhatások erőségi arányai, mint amekkorák; vagy mi határozza meg az egyes részecskék tömegének arányát. Ezért csak annyit mondhatok, hogy ezek a téridő szerkezeti paraméterei és rezonanciái [8]. Az viszont nyilvánvaló, hogy az arányok rendkívül fontosak. Legyen egy parányi eltérés a gravitáció törvényében és az univerzum vagy hamar szétrepül, vagy önmagába zuhan; elég egy parányi eltérés az erős, a gyenge és a gravitáció viszonyában és a csillagok vagy be sem gyulladnak, vagy hamar szétrobbannak szupernóvaként; elég egy kis eltérés az erős, a gyenge és az elektromágneses kölcsönhatás arányában és vagy nem jönnek létre a nehéz elemek, vagy hatalmas túlsúlyba kerülnek; legyen csak parányival kisebb, vagy nagyobb az elektron tömege, vagy parányival gyengébb vagy erősebb az elektromágneses erő, és a molekulák könnyebben szétesnek, vagy túlságosan stabilisak lesznek és nem alakulnak át, ami lehetetlenné tenné a biológia folyamatok  alapját képező kémiai reakciók sokaságát. Egész létezésünk, életünk a természeti állandók arányához kötött.[34]

Záró gondolat

A különböző bejegyzésekben bemutatom, hogy valamennyi kérdésre kézenfekvő választ ad a fénysebességű modell. Ez talán elég ok lehet arra, hogy az elgondolást komolyan lehessen venni. Persze tévedhetek, de ha így van, örömmel venném, ha konkrét cáfolatokat kapnék, ha bemutatnák, hogy van jobb magyarázat is a felvetett kérdésekre annál, amit én adok. Ilyen kritikát még nem kaptam, csak olyanokat, ha van nekem már egy „tisztességes” foglalkozásom (egy anyagvizsgáló módszer), akkor miért foglalkozok „ilyesmikkel”? Hát azért, mert szerintem a fizika lényege nem a számítás, nem a matematikai egyenlet, hanem a törekvés, hogy megértsük a fizikai világ  – a valóság – természetét. Ha nem is sikerül elfogadtatni fizikai kalandozásom eredményeit a hivatalos tudomány meghatározó köreivel, akkor is ismételhetem Galilei legendás szavait: „eppur si muove”, mert a spin akkor is forog!

A blog vonatkozó bejegyzései elérhetők a linkre való kattintással, vagy megtalálhatók az Archivumban  hónaponkénti bontásban:

  1. Az egységes fizikai világkép (2015, december)
  2. Út a kvantummechanika megértéséhez (2015, augusztus)
  3. Miért diszkrétek az energianívók kötött állapotban ? (1-5) (2015, augusztus)
  4. Fénysebességű forgások és a relativitáselmélet (2015, július)
  5. A Dirac-egyenlettől az általános fermion egyenletig (2015, július)
  6. Az ősrobbanás és a teremtésmítoszok (2) (2015, november)
  7. A modern fizika dilemmái (2015, július)
  8. A tér szerkezete és az elemi részecskék mint rezonanciák (2016, január)
  9. A tömeg és töltés kettős arculata (2016, január)
  10. A kvantumelv határai a fizikában (2016, január)
  11. A kvantum logikája (2016, január)
  12. A kvantumvilág rejtélyei (1-4) (2016, január)
  13. Határozatlansági relációk a kvantummechanikában (2015, augusztus)
  14. EPR paradoxon (2015, július)
  15. Determinizmus és kvantummechanika: a szabadság szintjei a fizikában (2015, május)
  16. Az intelligens elektron (2015, augusztus)
  17. A részecskefizika nyitott kérdései (1-2)  (2015, július)
  18. Térgörbület és gravitáció forgó rendszerekben  (2015, július)
  19. Téridő-részecske  (2015, július)
  20. Miért relativisztikusak a fizikai törvények (2015, november)
  21. A kvark színe (2016, január)
  22. A gyenge kölcsönhatás kiválasztási szabályai és a CPT tükrözés (2015, október)
  23. Az elektrogyenge kölcsönhatás és az elemi részecskék átalakulása (1-2) (2015, július)
  24. Barangolás a kvarkok és elemi részecskék világában  (2015, október)
  25. Nyomozás a sötét anyag után (2015, szeptember)
  26. A véges és végtelen az Univerzumban  (2015, október)
  27. Az elektron anomális mágneses momentuma (2015, augusztus)
  28. Mi a fény (2015, július)
  29. Még egyszer a Dirac egyenletről (2016, február)
  30. A görbült téridő víziója és a gravitációs hullámok (2016, február)
  31. Einstein igazsága és tévedései: Gravitációs hullámok és az EPR paradoxon       (I:  2016, február, II: március)
  32. Az elemi részecskék mozgásformái (2016, március)

  33. Foton: a mikrovilág postása és szabályozója (2016, március)

  34. Hit, tudomány és képünk a világról (2016, április)
  35. Fizikai fogalmaink kialakulása és kiteljesedése (2016, április)
  36. Szántó Imre: Az élet transzcendenciája (2016, április)
  37. Hogyan oszcillálnak a nulla nyugalmi tömegű neutrínók? (2016, június)
  38. Miért nem lehet szabad kvarkokat megfigyelni? (2016, június)
  39. Csillagközi utazás az Alfa Centaurira (2016, június)
  40. Hogyan látogathatjuk meg a legközelebbi csillagokat? (2016 június)
  41. Miért kék az ég? Mindennapi fényjelenségek fizikai magyarázata (2016 július)
  42. Írjunk magyarul tudományos közleményeket! (2016 július)
  43. A fény és anyag kettős természete: hullámok és részecskék (2016 augusztus)
  44. A második Föld meghódításának esélye és kockázata (2016, augusztus)
  45. Mi a forrása a nyugalmi energiának? (2016, szeptember)
  46. Az Univerzum korszakváltásai (2016, szeptember)
  47. Hogyan hozhatunk létre teleportálást a kvantummechanika szerint? (2016, szeptember)
  48. Dr. Balogh Sándor: Einstein tér/mező kérdésének megoldása c. könyve (2016, október)
  49. A valódi és az elképzelt fizikai világ konfliktusa (2016, október)
  50. A rejtett paraméterekés a kvantummechanika (2016, október)
  51. A gravitáció és az elektromágneses kölcsömhatás párhuzamos története (2016, november)
  52. A fizikai világ két arca: A látható és a láthatatlan (2016, november)
  53. Rugalmas ütközés: egy lehetséges magyarázat az űrben száguldó nagyenergiájú elektronokra (2016, November)
  54. A villám kialakulása (2016, november)
  55. Szimmetria jelenségek a mindennapokban és a modern fizikában (2016 november)
  56. Hogyan változik a súlyunk utazáskor (2016 december)
  57. Rezgések, hullámok és rezonanciák (2016, december)
  58. Az a titokzatos alagúteffektus (2016, december)
  59. Az elektromágneses sugárzás ezer arca (2017, január)
  60. Fontos epizódok a gondolkodás és a fogalmak fejlődéstörténetéből (2017. február)
  61. Fekete lyukak a klasszikus gravitációelméletben (2017, március)
  62. Látogatás az elemi részecskék szerelőműhelyében: gyengekölcsönhatás (2017, április)
  63. Miért dominál az anyag az antianyag felett? (2017, május)
  64. A józanész kudarca a modern fizikában (2017, május)

  65. Meddig terjed a tudomány szabadsága? (2017, június)
  66. Utazás a Föld középpontja felé (2017, június)
  67. Volt-e valójában ősrobbanás, vagy a fény sebessége lassul?  (2017, július)

  68. Mitől lesz érdekes egy tudományos blog? (2017, július)
  69. A Nagy Reccs: összeroppanhat-e az univerzum? (2017, augusztus)
  70. Miért vallott kudarcot a fizikusok álma, hogy megalkossák a négy alapvető erő egyesített elméletét (toE) ?
  71. Fizika: a világ kulturális öröksége
  72. Hogyan gondolkozik az elektron?
  73. Hogyan gondolkozik a foton?
  74. Mi a foton, részecske vagy hullám?
  75. Hogyan igazodhatunk el a mikrovilág útvesztőiben I, II? 
  76. Folytonos-e a fizikai világ, vagy kvantumok építik fel? 
  77. Kockajátékos-e az Isten?
  78. Miért a fémekből lehet jó tükröt készíteni?
  79. A valószínűségtől a bizonyosságig
  80. A szakértelemig - és tovább
  81. Mi a foton: részecske vagy hullám? Egyik se!
  82. A kvantumvilág egyik rejtélye: miért hullámtermészetű az anyag?
  83. A korábbi bejegyzéseket foglalja össze „A fizikai valóság keresése a matematikai formulák mögött” (2015, szeptember) 

    Angol nyelvű bejegyzések:
  84. The origin of covariance in the special relativity
  85. The intelligent electron
  86. The screw model for quantum electrodnamics

A bejegyzés trackback címe:

https://afizikakalandja.blog.hu/api/trackback/id/tr768358654

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

JimmyG 2016.08.05. 06:52:02

Kedves Rocky!

Nagyon tetszenek a gondolatai. Főleg, amit a kvantum-elv korlátairól ír. Én is hasonlóan látom.
Szerintem nagyon közel van egy új paradigmaváltás. Már megértek rá a feltételek.
A tudósok nagy része valóban nem akar váltást, de hát ez mindig is így volt a történelem során

Örülök, hogy vannak még haladó gondolkodású szakmabeliek is. Bár én talán Önnél is radikálisabb nézeteket vallok. De ez természetes, hiszen én nem a hivatalos fizika emlőin nőttem fel, így nem korlátozza semmi gondolataim szabadságát. Önnek ez nyilván sokkal nehezebb.

Szívesen megbeszélném ezt Önnel, ha van kedve és ideje hozzá.

JimmyG

38Rocky 2016.08.05. 09:58:42

Kedves JimmyG!

A tudományban jogunk van még a legszélesebb körben elfogadott törvények megkérdőjelezésre is, ehhez alapvető a törvények mély ismerete, ami nem akadálya, hanem szükséges feltétele a továbblépésnek. Az ismeretek megszerzése természetesen nem diplomához kötött. Ha javaslatot teszünk egy törvény módosítására, vagy elvetésre, akkor először bizonyítani kell, hogy az általunk javasolt elképzelés választ tud adni mindarra, amit a korábbi törvény helyesen megállapított és ehhez kell hozzátenni a többletet.
Én a fizikai paradigmaváltás szükségességéhez úgy jutottam el, hogy a korrespondencia elvből indultam ki, mely szerint a mikrovilág kvantumos törvényei aszimptotikusan simulnak be a klasszikus mechanikába, ha áttérünk a makro dimenziókra. Ez azonban kétirányú utca. Az impulzusnyomaték a klasszikus mechanikában a forgáshoz és véges kiterjedéshez kötődik, ezért meg kell követelni, hogy ez az elemi részecskék spinjére is érvényes legyen. Ebből már el lehet jutni ahhoz a gondolathoz, hogy a kvantum alapja a fénysebességű forgás. A kvantum tehát nem abszolút tulajdonsága a mikrovilágnak, csak egy lépcsőfoka. Ez magyarázza, hogy a gravitáció miért nem értelmezhető kvantumos kölcsönhatásként, hiszen a gravitációs mozgás nem érheti el a fénysebességet.
Részemről nincs akadálya, hogy erről személyesen is beszélgessünk valahol egy budapesti helyszínen.

38Rocky

JimmyG 2016.08.07. 09:11:53

Kedves Rocky!

"...a kvantum alapja a fénysebességű forgás. A kvantum tehát nem abszolút tulajdonsága a mikrovilágnak, csak egy lépcsőfoka."

Ezt szeretném jobban megérteni.
Minek a fénysebességű forgása a kvantum alapja? Minden részecskéé?
Egyáltalán mit ért Ön a kvantum fogalmán? (eredeti jelentése: mennyiség)
Ön szerint létezik-e foton? Ha igen, ez hogyan néz ki?

Én is eljutottam a paradigmaváltás szükségességéhez, de én a jelenlegi paradigmában jóval nagyobb problémákat látok, mint Ön. Rengeteg benső ellentmondást, és sok ütközést a tapasztalt valósággal.
Igazat adok abban Önnek, hogy a jelenlegi fizikai törvények mély ismerete szükséges ezen törvények megkérdőjelezéséhez. De szerintem az is igaz, hogy aki a legmélyebben ismeri a jelenlegi fizikát, az a akar legkevésbé változtatni rajta. Szóval a "túlzott tudás" nem egyértelmű előny, ha változást akarunk.

Ezért is írja Kuhn, hogy belűről ezt a rendszert nem lehet megváltoztatni. Erre csak kívűlálló személy, vagy olyan fiatal szakmabeli képes, aki még nincs teljesen megfertőzve a jelenlegi fizika téves szabályrendszere által.

A másik probléma, hogy a paradigma egy összefüggő, kerek, zárt rendszer. Nem lehet egy elemét kicserélni, mert bukik az egész. Csak új alapokról lehet új fizikát felépíteni. Legalábbis én így látom.

JimmyG

38Rocky 2016.08.08. 09:07:29

Kedves JimmyG!
A felvetett kérdés jogos: „minek a fénysebességű forgása a kvantum alapja”. Én a téridő és a részecskék elválaszthatatlan egységéből indulok ki (Lásd pl ”Az elemi részecskék mozgásformái”, illetve „Az egységes fizikai világkép”). A részecskék (ebbe a fotonok is beletartoznak) nélküli téridő értelmetlen, üres fikció. A téridő azáltal létezik és tesz szert impulzusnyomatékra. hogy lokális fénysebességű forgásai vannak, mint a fotonok, a gyengekölcsönhatás W és Z bozonjai, de a fermionok (elektron, neutrínó, kvarkok) is ilyenek. A részecskéknek lehet nyugalmi tömegük és elektromos töltésük is, de az egyetlen nélkülözhetetlen attribútum a spin: az impulzusmomentum legkisebb és tovább már nem osztható egysége. Ez a kvantum. Talán jobb lenne ezt a fénysebességű forgások atomjának nevezni és nem kvantumnak, de ez félreérthető lenne, mert az atom fogalmát már más objektumok leírására tartja fenn a fizika.
A „túlzott tudás” akadálya lenne, hogy változtatni akarjunk a jelenlegi ismeretek paradigma rendszerén? De hogyan lehet a tudás „túlzott”? Szerintem az igazi tudás, amikor látjuk a megismerés határait is és ennek birtokában vetjük fel a kérdést: hol kell továbblépni, mit kell megváltoztatni. Ha valaki nem ismeri a Maxwell egyenleteket, akkor nem sok esélye van rá, hogy annál jobb leírást adjon az elektromágneses kölcsönhatásokra, a kvantummechanika törvényeit figyelmen kívül hagyva nem tudom elképzelni, hogy közelebb juthatunk a mikro-folyamatok megértéséhez. A paradigmaváltáshoz nem egyes törvények elvetésén keresztül vezet az út, hanem az érvényességi határokat kell meghatározni. A mai fizika fő törekvése – egységes kvantumos leírást adni a négy alapvető kölcsönhatásra (gravitáció, elektromágneses, gyenge és erős nukleáris kölcsönhatások) – kudarcra van ítélve, és szintén tévútnak tartom a szuperhúr és hasonló elméletek próbálkozásait is. Nem egyes tételeket kell megváltoztatni az elméletben, hanem az egészet kell új alapokra helyezni. Ennek kiindulópontja a kvantum eredetének tisztázása lehet meghatározva azokat a viszonyokat, ahol érvényesül a kvantumelv, és rámutatva arra, mikor kell ettől eltérni. Itt elsősorban a gravitációra gondolok, ahol a véges nyugalmi tömegű objektumok nem végezhetnek fénysebességű forgásokat és így nem jöhetnek létre spinnel rendelkező kölcsönhatást közvetítő részecskék, azaz a hipotetikus ’gravitonok’ sem.

JimmyG 2016.08.08. 20:59:41

Kedves Rocky!

"úgy értelmezem a részecskék saját impulzusnyomatékát, mint a téridő fénysebességű forgását" -olvasható az ajánlott bejegyzésben.

Most pedig ezt írja: "A részecskék (ebbe a fotonok is beletartoznak) nélküli téridő értelmetlen, üres fikció."

Kérdéseim:
1. Ha a téridő értelmetlen üres fikció, akkor hogyan tud forogni?
2. Ha a téridő csak fikció, akkor miért használja ezt a értelmetlen fogalmat? Miért nem felejtjük el a téridőt? Talán kötelező ezt használni?
3. Azután itt vannak a fotonok. A fotonnak melyik részén érti a fénysebességű forgást? A foton felülete mozog fénysebességgel? De mekkora a foton sugara? Tudjuk ezt?
4. Egyáltalán mit tudunk a fotonról? Einstein ezt írta idős korában: "Ötven év tűnődés sem hozott közelebb, hogy megértsem, mi a fény kvantumja." Ön szerint hogyan kell elképzelni a fotont?

"Nem egyes tételeket kell megváltoztatni az elméletben, hanem az egészet kell új alapokra helyezni. " -írja. Ezzel tökéletesen egyetértek. De én úgy látom, hogy Ön nem új alapokat kínál, hanem a régi paradigma javítgatását.
Valóban új alapok kellenek. El kell felejteni az értelmetlen téridőt, a misztikus fotonokat, és még sok minden mást a mai fizikából. (egyébként ezekben már Einstein sem hitt idős korában). A régi fogalmakra nem lehet új fizikát építeni.

"Csak úgy tudunk újat alkotni - valami világrengetőt - ha sutba dobjuk a mások által használt szabályrendszereket. Át kell törnünk a mások által megállapított mesterséges korlátokat." (Steve Vozniak)

38Rocky 2016.08.09. 10:47:18

Kedves JimmyG!
Ismétlem, amit az előző kommentben leírtam: A TÉRIDŐ ÉS A RÉSZECSKE ELVÁLASZTHATATLAN EGYSÉGET ALKOT. Ezért nincs értelme téridőről beszélni részecskék hiányában, de ez fordítva is igaz: csak úgy beszélhetünk részecskékről és így fotonokról is, ha az a téridő része, annak megjelenési formája. Ezt a gondolatot fejtettem ki például a „Téridő-részecske” című bejegyzésben. A fotonokról több helyen is írok (lásd pl. „Foton: a mikrovilág postása és szabályozója”). Ha a fotont valahogy szemléltetni akarjuk, akkor a téridő csavarmozgására gondolhatunk, a csavar sugara és menethossza egyaránt a hullámhossz, azaz a fénysebesség és a frekvencia hányadosa. Ez a kép szoros összhangban van, ahogy Feynman a fotonokat csavarmozgást végző nyilakkal jellemzi a kvantumelektrodinamikában (Lásd: QED: The strange theory of light and matter).
Milyen fogalmakkal írhatjuk le helyesen a fizikai világunkat? Én a fizika nagy alkotóinak fogalmaiból indulok ki csak néhányat felsorolva a teljesség igénye nélkül: Newton, Maxwell, Planck, Minkowski, Lorentz, Einstein, Bohr, Fermi, Pauli, Schrödinger, Heisenberg, Dirac, Feynman. Felépíthető egy konzekvens fizikai világkép az általuk megfogalmazott és tartalommal kitöltött fogalmak nélkül? Talán igen, de ez nem az én fizikai világom. Ebben a kérdésben én konzervatív vagyok.

JimmyG 2016.08.09. 12:30:06

Kedves Rocky!

"Ha a fotont valahogy szemléltetni akarjuk, akkor a téridő csavarmozgására gondolhatunk..."

Ahhoz, hogy a a foton a téridő csavarmozgásának eredménye legyen, már előzetesen fizikailag léteznie kellene a téridőnek. De Ön szerint a téridő önmagában csak értelmetlen fikció.

Nos, egy dologban biztosan egyetértünk. A téridő egy értelmetlen fogalom.
Szerintem a tér és az idő külön-külön értelmes fogalmak, amelyeket az ember alkotott. Vagyis csak az ember agyában léteznek, a valóságban nem. Ha a két fogalmat egybeírjuk (téridő), attól még nem válik fizikai valósággá. Vagyis nem tud görbülni, csavarodni és forogni sem.

Hasonló a helyzet a fotonnal. Ez a Newton-féle fény-atom és a Planck-féle energiakvantum házasságából született. Azonban senki nem tudja, hogy mi is a foton, valójában, még Einstein sem aki megszülte. Több elképzelés is fut párhuzamosan. Van aki a fénykvantumnak hiszi, van aki részecskének, van aki hullámcsomagnak, és Ön pedig téridő-forgásnak. Ebből is látszik, hogy a mai fizikának nincs elfogadható elképzelése a fotonról.

A foton olyan, mint a flogiszton, vagy az éter. Nem létezik. Csupán egy átmeneti segédfogalom, vagy ahogyan Jánossy Mihály mondja: egy szemléletes kép. De nem fizikai valóság.

Az új fizika (vagyis a paradigmaváltás) akkor jön el, amikor a valaki veszi a bátorságot és kimondja, hogy a régi értelmetlen fogalmakat el kell felejteni. A téridőt, a fotont, a fénysebesség állandóságát, az inerciarendszert, és a többi olyan fogalmat, amely tudományosan értelmezhetetlen.

Jól látja azt, hogy ezek nélkül a fogalmak nélkül is felépíthető egy konzekvens fizikai világkép. Egészen biztos, hogy fel is fog épülni. Megérett a váltásra. Ezt jól mutatja az, hogy az emberek egyre inkább elfordulnak a tudománytól, fizikatanárnak senki nem jelentkezik, a diákok azzal dicsekszenek, hogy legjobban a fizikát utálják. Ez az eredménye a jelenlegi fizika oktatásnak. Totális csőd

Én teljes mértékben megértem Önt. Ön ebben a fizikai világképben nőtt fel, ezt fogadta el, és talán hisz is benne. Ebben dolgozott több évtizedet, így nyilván nem tudja egyszerűen sutba dobni 50 év munkáját.

De Ön is érzi, hogy a jelenlegi fizikai világképpel alapvető problémák vannak. Ha nem érezné, akkor nem beszélne paradigmaváltásról.

38Rocky 2016.08.10. 10:54:06

Kedves JimmyG,

A kommentben felvetett megjegyzés egy tipikus gondolati csapda, amelyik szétválasztja egymástól a téridőt és a részecskéket. Nem arról van szó, hogy már eleve létezne a tér és az idő és ebben alakulna ki egy csavarmozgás, amit fotonnak nevezhetünk, hanem arról, hogy a foton és minden egyéb részecske a téridővel EGYÜTT LÉTEZIK, és ezáltal nyilvánul meg számunkra. Tehát a téridő, mint a részecskéktől független, abszolút entitás valóban nem létezik, de alkalmas fogalom arra, hogy a részecskékkel összekapcsolva leírást adjunk a minket körülvevő fizikai világról. Maga a téridő fogalma is azért született meg, mert a TÉR és IDŐ fogalma nem választható el egymástól, én ezt avval egészítem ki, hogy a téridő és a részecske fogalma is elválaszthatatlanul egybekapcsolódik.
Ezt szemléltetni induljunk ki, mint munkahipotézisből az ősrobbanás elméletéből, nem firtatva hogy hiszünk-e benne. Van-e értelme azt kérdezni, hogy mi volt az ősrobbanás előtt? Nyilván nincs, hiszen az időt csak úgy értelmezhetjük, ha vannak időben lezajló események, mozgások. Ugyanez elmondható az ősrobbanás helyéről is, azaz hogy hol következett be a robbanás. Tehát ha nem létezik az univerzum, akkor nem létezik sem tér, sem idő. Például az univerzum tágulása sem azt jelenti, hogy a tágulás során a létező térnek, mint egy tartálynak egyre nagyobb hányadát foglalja el, hanem azt jelenti, hogy maga a tér tágul az univerzummal együtt.
Hol húzzuk meg a határt a fizikai valóság és az elméletileg konstruált fogalmak között? Csak az a valóság, amit közvetlenül láthatunk s tapinthatunk, vagy az is valóság, amit áttételesen alkotunk meg, hogy magyarázzunk bizonyos jelenségeket? Fizikai valóság-e az elektromos töltés, a mágneses és az elektromos mező? Ezt ugyanúgy meg lehet kérdezni, mint a téridő, vagy a foton fogalmának valóságtartalmát. A fizika feladatát abban látom, hogy konzekvens, ellentmondásmentes képet alkosson környező világunkról és akkor van szükség paradigmaváltásra, ha elakadunk, ha bizonyos jelenségekre nem tudunk magyarázatot adni, vagy ellentmondásokra bukkanunk. Én ezekből kiindulva vetettem fel a paradigmaváltás szükségességét.

JimmyG 2016.08.10. 12:50:48

A fizika feladatát én is abban látom, hogy konzekvens, ellentmondásmentes képet alkosson környező világunkról. Szerintem azonban a jelenlegi fizika ennek nem felel meg. A jelenségek jó részére nem tud kielégítő magyarázatot adni, nagyon sok benne a belső ellentmondás, és a tapasztalattal való ütközés. Ha kívánja, bármelyikre tudok több példát is felhozni.

Szerintem a jelenlegi fizika csődbe jutott. Mostanában sokat beszélgetek hivatásos fizikusokkal, akik elismerik ugyan a jelenlegi fizika tarthatatlanságát, de széttátják a kezüket és megkérdezik: van-e jobb fizika? Mert ha nincs, akkor ezzel kell dolgoznunk.

Lenne egy ajánlatom, ha van kedve a kalandozáshoz. Szerintem az elképzelhető legnagyobb és legizgalmasabb kaland felépíteni egy új fizikát, a jelenlegi vakvágányra futott fizika helyett. Ehhez nagy segítség lenne az Ön közreműködése, hiszen Ön remekül ismeri a jelenlegi rendszert.
Találjuk ki közösen, hogy mik legyenek az új fizika alapelvei!

Persze ehhez elengedhetetlen a jelenlegi fizika alapelveinek felsorolása, a hibáinak kimutatásával együtt. Tehát először össze kell gyűjtenünk a jelenleg érvényes alapelveket. Ezután meg kell nevezni az új alapelveket, amelyek felváltanák a mostaniakat. Az ajánlatom lényege, hogy én felsorolom az elveket, Ön pedig azonnal cáfolja, ha valamivel nem ért egyet.

Mit szól hozzá?

Nevezzük a jelenlegi fizika elméleti rendszert Einstein-paradigmának, vagy röviden E-paradigmának, mert, mert a jelenlegi rendszert leginkább Einstein gondolatai uralják. Az E-paradigmát 4 nagyobb és több kisebb elmélet alkotja. Foglalkozzunk csak a nagyokkal !

1. A relativitáselméletek (specrel, áltrel)
2. A fény kettős természetére vonatkoző elmélet (fotonelmélet, hullámelmélet)
3. Kvantummechanika (Standard Modell)
4. Nagy Bumm elmélet (a világ keletkezése)

Milyen alapelvek kapcsolják össze ezeket az elméleteket?
- éter nincs, a fény az üres térben (a vákuumban) terjed
- a fény kettős természetű, néha részecske (foton), néha hullám
- a vákuumbeli fénysebesség állandó (specrel)
- vákuumbeli fénysebesség felső határsebesség, amelynél nincs gyorsabb mozgás (specrel)
- az inerciarendszerek egyenértékűek (specrel)
- minden rendszer egyenértékű (áltrel)
- a világ a 4 dimenziós téridőben létezik (Minkowski)
- gravitációs erő nem létezik, a testek kölcsönös vonzása csak a görbült téridő megnyilvánulása (áltrel)
- 4 féle kölcsönhatás létezik: gravitációs, elektromágneses, gyenge, és erős kölcsönhatás (SM)
- a világ a NagyBumm-al született kb. 13 milliárd éve

Bizonyára kimaradt néhány alapelv, és lehet, hogy nem mindegyik megfogalmazása pontos.
Kérem, hogy egészítse ki, és pontosítsa, ha úgy látja!

Új fizikára van szükség. E

38Rocky 2016.08.11. 09:56:52

Kedves JimmyG,

Van közös abban, amit a fizika megújításért tenni akarunk, de módszereink alapvetően mások. Én nagyobb jelentőséget tulajdonítok a szerintem maradandó értékeknek és ebből kiindulva próbálok továbblépni. A legutóbbi kommentjében felsorolt fizikai alapelvek többsége szerintem helyes és elegendő alapot nyújt ahhoz, hogy kiküszöböljük a jelenlegi fizikai világkép hiányosságait és feloldjuk ellentmondásait.
Nem értek egyet viszont avval a korábbi megjegyzésével, idézem:
„… a régi értelmetlen fogalmakat el kell felejteni. A téridőt, a fotont, a fénysebesség állandóságát, az inerciarendszert, és a többi olyan fogalmat, amely tudományosan értelmezhetetlen”.
Én pont ezeket az elveket értelmezve jutottam el a részecskék fénysebességű forgásának elvéhez, ami magyarázatot ad arra, hogy a nulla nyugalmi tömegű foton hogyan rendelkezhet mégis tömeggel az E = m.c*c törvény szerint, honnan származik a spinje (impulzusnyomatéka), amely ugyanakkora bármekkora is legyen az energiája. A fénysebességű forgás elvét alkalmazva az elektronra is magyarázni lehet, hogy a szóráskísérletek szerint pontszerű részecske, hogyan rendelkezhet mégis impulzus- és mágneses nyomatékkal, szintén kézenfekvő magyarázathoz juthatunk a töltés eredetére és az anyag-antianyag kettősségére, ki lehet terjeszteni az elképzelést a gyenge kölcsönhatás magyarázatára is, és meg lehet érteni, hogy mi módon oszcillálhatnak a fénysebességű neutrínók és miért nem lehet szabad kvarkokat megfigyelni. Mindehhez a speciális relativitás elméletén kívül szükség van a nem-euklideszi tér torzulásából fakadó erőre is, amit erős gravitációnak neveztem el.
Erről nem esett szó, de megemlítem a kvantummechanikát illetően, hogy nem az elmélet hiányosságának, hanem erényének tartom a valószínűség fogalmának megjelenését, mert ez hidalja át a különbséget a makroszkopikus megfigyelések alapján felépülő térfogalom és a mikrovilág tere között, és a stacionárius állapotban emiatt váltja fel az idő fogalmát a valószínűség. Ugyanakkor fontosnak tartom a kvantummechanika érvényességi határának kijelölését, mert nem a kvantumelvből következik a gravitáció, hanem épp fordítva: az erős gravitáció vezet el a kvantum felépítéséhez. Mindezekről már több bejegyzésben is írtam. Ezek alapján érzem úgy, hogy fel tudtam vázolni egy olyan fizikai világképet, amely sok eddig megválaszolatlan kérésre ad magyarázatot és kiküszöböl több ellentmondást. A felsorolt elképzelésekben lehetnek tévedések, és ha KONKRÉT hibát talál bennük, erről vitatkozhatunk is.

JimmyG 2016.08.11. 14:13:28

Kedves Rocky!

Ön úgy akarnámegújítani a fizikát, hogy megtartaná a jelenlegit. Ez nem paradigmaváltás, nem forradalmi átalakulás, hanem egy gyengécske reformkísérlet, amely eleve kudarcra van ítélve.

Nem lepődtem meg azon, hogy nem vállalkozik a nagy kalandra, és nem akarja megvizsgálni velem a jelenlegi fizika alapfogalmait. Ön a jelenlegiben nőtt fel, ebben dolgozott, ebben hisz. Igazából azon lepődtem volna meg, ha lelkesen vállalkozott volna az igazi paradigmaváltásra.

Nem egy fogalomkörben gondolkodunk. Ön szentírásnak tekinti a relativitáselméletet, a fotonok létezését, az elérhetetlen fénysebességet. Én ezekben nem hiszek, és jó érveim vannak erre. Ezeket az érveket nem lehet néhány sorban leírni, és ha leírnám sem valószínű, hogy tőlem ezt elfogadná, hiszem én nem számítok elismert szaktekintélynek a fizikában. Ezért azt a módszert választom, hogy idézem azt a szaktekintélyt, akit Ön biztosan elfogad.

Téridő
Einstein 1952-ben azt írta, hogy téridő nem létezik, ezt csak úgy szaban felfogni, mint a gravitációs mező struktúráját. Ezt valószínűleg nem olvasta, önállóan nem is jelent meg.

Fotonok
Einstein ezt írja: "Ötven év tűnődés sem hozott közelebb, hogy megértsem, mia fény kvantumja (a foton). Minden gazfickó az tépzeli, hogy ő tudja, de tévednek". Einsten így akarta világ tudomására hozni, hogy senki nem tudhatja mi a foton, mert nem létezik ilyen.

Fénysebesség állandósága
Einstein első verziója szerint a fénysebesség állandósága azt jelenti, hogy a fény sebessége nem függ a fényforrás sebességétől. (Ez igaz is). A második verzió szerint a fénysebesség állandósága azt jelenti, hogy a fény sebessége nem függ a megfigyelő (viszonyító test) sebességétől. Ez egy értelmetlen dolog. A általános relativitáselmélet tárgyalásakor pedig azt írja, hogy a fényelhajlás ténye azt bizonyítja, hogy a fénysebesség NEM is állandó. Akkor most melyik az igaz?

Inerciarendszer
Einstein írja: "Nem ismerünk olyan szabályt amellyel inerciarendszert találhatnánk". Ha azt sem tudja a jelenlegi fizika, hogy melyik az inerciarendszer és melyik nem, akkor mi értelme van annak akijelentésnek, hogy az inerciarendszerek egyenértékűek? Szerintem semmi. De erre épül a speciális relativitáselmélet.

Mi a fény?
E kicsit foton, egy kicsit hullám, mondja a mai fizika. Viszont egyetlen egy olyan valódi kísérlet sincs, amely a fotonok létezését bizonyítaná. De a mai fizika szerint a fény hullám sem lehet, mert Einstein azt mondta, hogy nincs fény-közeg. Egyszóval a mai fizikusoknak halványlila fogalma sincs, hogy mi a fény.

Ezekre a tudományosan értelmezhetetlen fogalmakra épül a mai fizika. Persze én sem mondom, hogy mindent ki kell dobni a jelenlegi fizikából. De az alapokat tisztába kell tenni. Enélkül nem lesz új fizika.

A paradigmának van egy lényeges tulajdonsága. Összefüggő, zárt elméleti rendszer. Ez azért lényeges, mert a zártság miatt nem leget egy-egy elemét kicserélni. Egy paradigmát csak alapjaiban és mindenestül lehet megváltoztatni, részleteiben nem. (lásd: Kuhn A tudományos forradalmak szerkezete c. könyvét)

JimmyG 2016.08.11. 15:41:55

Kihagytam valamit.

Az éter kérdése
Einstein fiatal korában úgy gondolta, hogy éter nincs, a fénynek nincs közege. "Elfogadhatónak tartottam, hogy éter egyáltalán nem létezik" - írja fiatalkori álláspontjáról. Majd 1920-ban Leindenben előadást tart "Az éter és a relativitáselmélet" címmel. Itt már ezt mondja: "Minden közelhatásra épülő elmélet feltételez mezőket, így az éter létezését is." Majd később: "A tér éter nélkül elképzelhetetlen, nélküle nem terjedne a fény..."
Most akkor van éter, vagy nincs éter?

Ez az a fizika, amely Ön szerint koherens?

38Rocky 2016.08.12. 18:37:56

Kedves JimmyG!

Legalább egy dologban egyet értük: abban, hogy nem értünk egymással egyet. Talán furcsán hangzik, de ennek örülök. Amikor valaki mindenben osztja nézeteimet, az nem visz előbbre, de annál hasznosabb, ha valaki eltérő álláspontot fejt ki, ha vitatkozik velem.
Kommentje szerint én a szakmai tekintélytisztelet miatt nem akarok/tudok belevágni a nagy kalandba, hogy gyökeresen átalakítsuk a fizika teljes fogalomrendszerét. Nem vitatom, hogy tényleg tisztelem a fizika legnagyobb alkotóit, de nem feltétlenül fogadom el állításaikat, ez vonatkozik Einsteinre is. Bizonyíték rá a blogra feltett két írásom, ahol épp Einstein igazságáról és tévedéseiről írok. Számomra Einstein munkásságában legfontosabb, hogy gondolatai termékenyítően hatottak a fizika fejlődésére, még akkor is, amikor bizonyos kérdésekben tévedett. Köszönöm az érdekes idézeteket, ez megmutatja Einstein állandó küzdelmét, hogy közelebb jusson a fogalmak tökéletesebb megértéséhez. Ez egy hosszú, soha véget nem érő folyamat, mert a teljes igazsághoz nem juthatunk el. Vehetjük erre példaként a fotont, ennek megértése Einstein számára is küzdelmet jelentett. De épp ez a küzdelem a lényeg, ha valaki már úgy hiszi, hogy a végső igazság birtokosa, akkor nem kutató többé, akkor már nem lesz képes új igazságok felderítésére.
Abban teljesen egyetértek önnel, hogy a fizika épületéből nem lehet egyes elemeket önkényesen kipöckölni, ez nem tekinthető paradigmaváltásnak sem. Én nem is ezt teszem. Rámutatok bizonyos tévutakra, mint a graviton keresése, vagy a különböző szuperhúr elméletek, de nem tartom szükségesnek a sokszorosan bizonyított alapelvek megváltoztatását. Persze erre is szükség lehet, de az én fizikai képem lényege, hogy új alapokra helyezzem az egyébként már jól bevált fogalmak rendszerét. Ez az új alap a kvantum szerepének pontos kijelölése és létrejötte, amit én a téridő fénysebességű forgásaihoz kapcsolok. A legfontosabb a tér, az idő és a részecskék (a fotonnal együtt) elválaszthatatlan kapcsolata. Minden részecske a téridő megnyilvánulási formája, de a téridő fogalmának sincs értelme önmagában, mert mindig a részecskék (például a fotonok) által nyilvánul meg. Emiatt nincs szükség éterre sem, vagy egyéb közvetítő mechanizmusra. Ezek a fogalmak azért kerülnek elő, mert szétválasztják a részecske és a téridő fogalmait. A részecskék kettős természete – a korpuszkuláris és a hullámjelleg – is érthetővé válik a fénysebességű forgások koncepciójával. A forgás periodikus ismétlődése térben és időben hozza magával a hullámtermészetet, de a forgás frekvenciájához tartozik egy sugár (fénysebesség és a frekvencia hányadosa), amely egy véges tartományt jelöl ki a térben és ez a véges kiterjedés vezet a korpuszkuláris tulajdonságokhoz.
Ön láthatólag nagyon nincs barátságban a foton fogalmával, mert zavarja ennek korpuszkuláris és hullám jellege. Rendben, akkor dobjuk ki a fotont a fogalomtárunkból. De hát az elektron is részben korpuszkula és részben hullám. Rajta, akkor ezt is dobjuk ki. De itt nem állhatunk meg, mert elektronok nélkül nem beszélhetünk atomról és molekuláról sem. Ha következetesek vagyunk, akkor ezekről a fogalmakról sem beszélhetünk. Ekkor azonban egész fizikai képünket le kell rombolni!
Vegyük a másik kifogását, nem hisz a fénysebesség állandóságában sem. Mellesleg a görbült térben az állandóság a trajektóriák mentén valósul meg. Ha a fénysebesség vákuumban megváltozhat, akkor nem beszélhetünk a kölcsönhatás határsebességéről sem. Ha a kölcsönhatások sebessége végtelen, akkor a válaszok és viszontválaszok végtelensorozata jön létre, ami az univerzum felrobbanásához, vagy eltűnéséhez vezetne. Láthatólag azonban az univerzum már hosszú ideje megvan és jól érzi magát. A másik gond, ha nem fogadjuk el a fény állandó sebességét, akkor baj van a Lorentz transzformációval is, ami viszont a Maxwell egyenletekből következik. Tehát akkor ezt is el kell vetni, bár az elektromágneses jelenségeket, amennyire tudom, kifogástalanul írja le. Szintén kifogásolja az inercia rendszer fogalmát. Valóban nem jelenthetjük ki egyetlen rendszerről sem, hogy az inercia kritériuma abszolút mértékben érvényesülne. De erre nincs igazában szükség a mozgás differenciál egyenleteiben, ahol rövid időtartamra vonatkoznak az összefüggések.
Összességében tehát nem azért tartom helyesnek a speciális relativitáselméletet, mert csalhatatlannak tekinteném alkotóit: Maxwellt, Lorentzet, Minkowskit, Poincarét, Planckot, Einsteint és még sorolhatnám, akiknek egymásra épülő erőfeszítése hozta létre az elméletet, hanem mert nincs olyan kísérleti tény, amely cáfolná. Viszont tisztelettel adózóm tevékenységüknek azért is, mert munkásságukra alapozva juthattam el az egységes tér, idő és részecske koncepciójához, amely – szerintem – nagyszámú kérdés tisztázását segíti elő. Ezeket foglatam össze több bejegyzésben is.

JimmyG 2016.08.13. 12:24:18

Kedves Rocky!

Számomra természetes, hogy nem értünk egyet. Teljesen más utakat jártunk be, amíg eljutottunk a fizika megváltoztatásának szükségességéhez. Ön hivatásos kutató lett, ami előnyt jelent abból a szempontból, hogy főmunkaidőben foglalkozhat a tudománnyal. Így van bőven ideje a munkára, van lehetősége publikálni, hozzájut a friss külföldi lapokhoz, meg van a kapcsolatrendszere, stb.
Azonban más szempontból hátrányban van, mert nem lépheti át azokat a korlátokat, amelyeket a jelenlegi paradigma megszab. Nem törhetne ki ezek közül, ha akarna sem. De mint kiderült, Ön nem is akar, mert "tiszteli a fizika legnagyobb alkotóit". Bár ez szerintem nem a tisztelet miatt van, inkább a megszokás miatt. Egyetemista korában megtanulta a fizika jelenlegi fogalmait, a vizsgán szépen visszamondta, mert csak így kaphatott jó jegyet. Amikor kutató lett, a munkáit szintén az alapján bírálták el, hogy belül van-e a hivatalos kereteken. Így kaphatott elismerést, így léphetett előrébb a ranglétrán. Szép lassan meggyőződéssé váltak Önben azok az elvek, amelyeket sohasem értett tisztán, de mégis elfogadott.

Ezen a folyamaton minden hivatásos átmegy. De még saját magának is nehezen vallja be, nemhogy nyilvánosan. Bár volt rá példa, hogy valaki megtette. Már korábban akartam kérdezni, hogy ismerte-e Jánossy Lajost., vagy a gyermekeit. Én jól ismerem Jánossy Lajos életét és munkásságát, de személyesen nem. A legnagyobb fiával, Mihállyal évekig leveleztem.
Jánossy Lajos volt az egyetlen ember (akiről tudok), aki be merte vallani, hogy a relativitáselmélet fogalmait elfogadta, de sohasem értette igazán. Miután 10 évig tanította, akkor kezdett el kételkedni benne. Ma ezt egyetlen hivatásos fizikus sem meri bevallani.

Én ebből a szempontból szerencsésebb helyzetben vagyok. Nem táplálta belém a hivatalos oktató gépezet azokat a hibás elveket, amelyek béklyóban tartják a mai fizikát. Nekem nem kell ebből kitörni, mert már egész fiatal koromban kételkedni kezdtem, és semmit sem fogadtam el bizonyítás nélkül. Bennem nem alakult ki az a szinte vallásos vakhit, ami jellemző a hivatásos fizikusok nagy részére. Ez bizony nagy különbség a kettőn gondolkodásában.

De térjünk vissza a szakmai kérdésekre! Szeretném megtudni, hogy az Ön foton-felfogásával hogyan magyarázható a fény polarizációja és az interferencia jelensége.

JimmyG

38Rocky 2016.08.14. 09:26:03

Kedves JimmyG!

Megtisztel, hogy ilyen hosszasan elemzi gondolkozásmódomat. Én ezt rövidebben is el tudom mondani: nem tartom magam okosabbnak a fizika géniuszainál, akik kikövezték a fizika fogalomrendszerét. Én csupán megpróbálom a magam szerény gondolatait az övékhez hozzá tenni. Ennél sokkal többre nyilván olyanok képesek, akik messze fölötte járnak az általam már emlegetett fizikusoknak, akiknek nevét itt feleslegesnek tartanám felsorolni. Nekem a fő problémám nem a fizika klasszikusaival van, hanem a jelenlegi trendekkel, amelyek egyrészt fragmentálják a fizikát, másrészt a téridő négy dimenziója felett már ki tudja hány láthatatlan és ellenőrizhetetlen további dimenziót tételeznek fel.
Érdekes módon bár ön többször támadja a tekintélyelvet, mégis szeret különböző személyekre hivatkozni, hogy alátámassza saját véleményét. Ami Jánossy Lajost illeti hallgattam előadásait és vizsgáztam is nála egykoron. Ott voltam egyik előadásán is, amelyben elmondta saját felfogását a speciális relativitáselméletről, ebben nem az elméletet akarta megcáfolni, csak azt feltételezte, hogy az univerzumnak létezik egy abszolút inercia rendszere, amihez képest a sebesen mozgó objektumok Lorentz kontrakciója ténylegesen végbemegy és nem csak matematikai leírásról van szó. Mihályt régről ismertem, egykor együtt atletizáltunk, majd ugyanannak a bizottságnak voltunk a tagjai a BME-en. Egyik testvérével, Andrással régóta barátok vagyunk és közös munkánkból sok jelentős publikáció született. Ami a fény polarizációt és az interferenciát illeti, ennek alapja a szuperpozíció elve, amely egyrészt az elektromágneses hullámok, másrészt a kvantummechanikai állapotok alapvető összegzési elve. Bővebben olvashat ez irányú nézetemről a blog egyéb írásaiban is.

JimmyG 2016.08.14. 13:24:30

Kedves Rocky!

Köszönöm, hogy hétvégén is szakított időt a levélírásra. Elnézést, ha személyeskedésnek tűnt a gondolkodásmódjának elemzése, nem ez volt a célom. Csupán a hivatásos fizikus és az amatőr fizikus gondolkodásmódjának különbözőségére akartam rávilágítani.

Azt írja, hogy problémája a jelenlegi trendekkel van, "a téridő négy dimenziója felett már ki tudja hány láthatatlan és ellenőrizhetetlen további dimenziót tételeznek fel."

Kérdésem: ha a 4 dimenzió nem zavarja, akkor miért zavarja a 11 dimenzió (pl. a húrelmélet)? Hiszen dimenziónak a fizikában a térbeli kiterjedést nevezzük, abból pedig csak 3 van. Persze meg lehet erőszakolni a fizikát azzal, hogy 4. dimenziónak hozzávesszük az időt, és azt mondjuk, hogy a tér mostmár 4 dimenziós, amit téridőnek nevezünk. De ha ezt el tudta fogadni, akkor miért nem tudja elfogadni mondjuk az 5. dimenziót?

Mert ugye minden eseménynek, amelyhez 3 téradat és 1 időadat tartozik van hőmérséklet adata is. Akkor ezt elnevezhetjük 5 dimenziós téridőhőmérsékletnek. Ilyen alapon akárhány dimenziót gyárthatunk. Éppen olyan jogosan, mint ahogyan a 4 dimenziós téridőt létrehozták. Vagy ez már nem tetszik, mert a relativitáselmélet erről nem beszél?
Egyébként én sem hiszek abban, hogy létezik 5. vagy 11. dimenzió, de én a 4. dimenzióban sem hiszek. Mert szerintem attól nem lett 4 dimenziós a tér, hogy a 3 dimenzióhoz Minkowski hozzácsapta az időt.

Jánossy-val kapcsolatban azt írja, hogy "Ott voltam egyik előadásán is, amelyben elmondta saját felfogását a speciális relativitáselméletről, ebben nem az elméletet akarta megcáfolni, csak azt feltételezte, hogy az univerzumnak létezik egy abszolút inercia rendszere, amihez képest a sebesen mozgó objektumok Lorentz kontrakciója ténylegesen végbemegy és nem csak matematikai leírásról van szó."

Kérdésem: az abszolút inerciarendszer és a relativitáselmélet nem mond ellent egymásnak? Mert szerintem homlokegyenest ellentmond. Einstein éppen az abszolút inerciarendszer tagadására építette a relativitáselméletet, ugyanis Einstein fiatalsága idején az éter képviselte az abszolút nyugvó koordináta rendszert. Einsteinnek éppen az volt a kifogása az éter ellen, hogy az abszolút rendszert képviselte. Jánossy és Einstein felfogása között ezért alapvető különbség van. Jánossy nagy tragédiája abban rejlett, hogy mint tudós tudta, hogy a relativitáselmélet érthetetlen valami, de nyíltan nem léphetett fel ellene. Azért elárulja a relativitáselméletről kialakult véleményét az a Heine idézet, ami a kis könyvében található.

Olyan misztérium ez, melyet
Nem érthet csak a jámbor,
Aki megszökött az ész és
Értelem birodalmából

A régi magyar nyelvben a "jámbor" olyan butácska embert jelöl, aki gondolkodás nélkül bármit elhisz.

A fény polarizációjáról és az interferencia jelenségéről örülnék ha részletesebben elmondaná a saját koncepcióját., mert nem találtam meg a blogban. Eddig én úgy tudtam, hogy fotonokkal a polarizáció és az interferencia nem értelmezhető. De ha ha az Ön fotonjai tudnák ezt, az valóban újdonság lenne a számomra. A hullámelmélettel simán tudjuk értelmezni, de én a fotonos megoldására lennék kíváncsi.

JimmyG

38Rocky 2016.08.15. 09:29:36

Kedves JimmyG,

Nem szeretném megbántani magát, mert értékelem, hogy olyan intenzíven érdeklődik a fizikai problémák iránt, de legutóbbi kommentje, amelyben a hőmérsékletet állítja be mint ötödik dimenziót komolytalan. Miért tekinthetjük az időt negyedik dimenziónak? A fénysebesség és az idő szorzata, azaz c.t, az időt hosszúság dimenzióba konvertálja és emiatt van lehetőség az x,y,z és a c.t koordináták egymás közötti transzformációjára. Itt azonban alapvető a c fénysebesség állandósága. De hol talál egy olyan univerzális mennyiséget, amivel a hőmérséklet is hosszúság dimenzióba alakítható át és ezáltal a tér, az idő és a hőmérséklet egymásba transzformálható lesz? Ez csak az egyik baj, a másik, hogy a hőmérséklet mindig nagyszámú objektum halmazának statisztikai jellemzője, ezért egyes részecskékhez, atomokhoz és emiatt a tér egyes pontjaihoz nem rendelhető hozzá.

Kommentjeiben előszeretettel hivatkozik különböző tekintélyekre, a magam részéről inkább az elmélet és a kísérleti adatok összhangjára helyezem a hangsúlyt. Nem hiszem, hogy nekem kellene megvédenem Jánossy Lajost, de abban biztos vagyok, hogy nem tagadta sem a fénysebesség állandóságát, sem a relativisztikus kovarianciát, ami a relativitáselmélet lényege. Ő egy olyan modellben gondolkodott, amelyben a Lorentz kontrakció a testek tényleges összehúzódásából származik.

Ami a polarizáció és az interferencia értelmezését illeti fotonokkal, figyelmébe ajánlom az „EPR paradoxon” illetve „Einstein igazsága és tévedései: Gravitációs hullámok és az EPR paradoxon_II” című írásokat. Egyébként a jelenség kvantumelektrodinamikai magyarázatát Feynman már idézett könyvében megtalálhatja: „QED: The strange theory of light and matter).

Köszönöm eddigi érdeklődését és kommentjeit és evvel disputánkat befejezettnek tekintem.

Gyula Szasz 2017.08.12. 12:34:56

Paradigmaváltás a fizikában
Az anyag atomisztikus elmélete paradigmaváltást okozott a fizikában www.atomsz.com, ami abban mutatkozik meg, hogy nem csak a tudomány godolkodás módusa radikálisan megváltozott, hanem a világmindenségröl alkotott képünk is gyökeresen más lett. Azok a fizikai tulajdonságok, amik eddig megdönthetetlennek hittek, hirtelen szétporlottak, mint a kámfor. Ezért nyugodtan mondhatjuk az új fizika elsöpörte az eddig érvényesnek hitt és elfogadott elméleteket, amit a tudósok 400 év alatt a fizikában felépítettek.
Honnan jött ez a radikális változás?
Elsösorban onnan, hogy a fizika megmaradási tételei újra lettek megfogalmazva és ezek teljesen eltérnek a fizika eddigi megmaradási tételeitöl:
- A régi megmaradási tételek az energiamegmaradására épültek, annak ellenére, hogy zárt fizikai rendszerek nem léteznek és minden kölcsönhatás nem-konzervatív. Minden elfogadottnak nézett fizikai tétel, amiben az energia szerepel, és ezek mély gyökereket eresztettek a természettudományban, érvénytelennek tekithetök. Événytelen az energia kvantálása és a a tömeg-energia ekvivalencia elve.
- Az új megmaradási tételek az elemi töltések megmaradására épülnek, amik a c-vel terjedö kölcsönhatásokat okozzák. A két alapvetö kölcsönhatás, az elektromágnesesség és a gravitáció, c-vel terjedö és ezáltal nem-konzervatív kölcsönhatás. A töltések megmaradása egyben a testek súlyos tömege megmaradását is jelenti. Az új fizika a nem-konzervatív kölcsönhatások helytálló tudományos kezelését fogalmazta meg.
Gyökeres változás állt be a világmindenségröl alkotott képünkröl is: Az univerzumunk négy stabil elemi részecskéböl van felépítve, az elektronokból (e), a pozitronokból (p), a protonokból (P) és az eltonokból (E). Ezek az elemi részecskék kétféle megmaradó elemi töltést, qi = { ± e}, gi = { ± g∙mP, ± g∙me}, hordoznak, amik a kétféle c-vel terjedö nem-konzervatív kölcsönhatást okozzák. Szingularitás nem lép fel a kölcsönhatásokban, mert az elemi részecskék nem tudják egymást megközelíteni közelebb mint 10-17 cm. Az anyag atomisztikus elmélete egy “relativisztikus” kvantummezö-elmélet, ami a véges Minkowski térben van definiálva, ami csak kvantált megmaradó töltésekre épült és a töltések a mezök forrásait jelentik.
Megváltozott az univerzumunkról alkotott globális kép is, Ösrobbanás az univerzumunk keletkezésére nem volt sohasem, nem lépnek fel Fekete Lyukak és Sötét Anyag sem létezik. Az univerzumunk fejlödése abból áll, hogy a megmaradó elemirészecskék csomósodnak és szétválnak.
Szász Gyula I.

Gyula Szasz 2017.08.14. 12:53:31

"Paradigmaváltás a fizikában: téridő görbülete kontra kvantumelv"

Nem, kérlek szépen, a paradigmaváltás a fizika megmaradási törvényei megváltoztatása: csak az elemi töltések maradnak meg, az energia nem marad meg.
A tér és az idö meg össze van kapcsolva, mert a kölcsönhatások c-vel terjednek.

csimbe 2017.10.05. 19:35:17

„Ez az új alap a kvantum szerepének pontos kijelölése és létrejötte, amit én a téridő fénysebességű forgásaihoz kapcsolok. A legfontosabb a tér, az idő és a részecskék (a fotonnal együtt) elválaszthatatlan kapcsolata. Minden részecske a téridő megnyilvánulási formája, de a téridő fogalmának sincs értelme önmagában, mert mindig a részecskék (például a fotonok) által nyilvánul meg. Emiatt nincs szükség éterre sem, vagy egyéb közvetítő mechanizmusra. Ezek a fogalmak azért kerülnek elő, mert szétválasztják a részecske és a téridő fogalmait. A részecskék kettős természete – a korpuszkuláris és a hullámjelleg – is érthetővé válik a fénysebességű forgások koncepciójával. A forgás periodikus ismétlődése térben és időben hozza magával a hullámtermészetet, de a forgás frekvenciájához tartozik egy sugár (fénysebesség és a frekvencia hányadosa), amely egy véges tartományt jelöl ki a térben és ez a véges kiterjedés vezet a korpuszkuláris tulajdonságokhoz. Mellesleg a görbült térben az állandóság a trajektóriák mentén valósul meg. Ha a fénysebesség vákuumban megváltozhat, akkor nem beszélhetünk a kölcsönhatás határsebességéről sem. Ha a kölcsönhatások sebessége végtelen, akkor a válaszok és viszontválaszok végtelensorozata jön létre, ami az univerzum felrobbanásához, vagy eltűnéséhez vezetne.”
Tisztelt 38 Rocky! Mint laikus érdeklődő, nagyon érdekesnek és olvasmányosnak tartom a blogodat. Különösen tetszik a téridő fénysebességű forgásán alapuló koncepció, ami magyarázatot a spinre, a töltésre és a tömegre. Azonban lenne egy kérdésem. Ha tér és az idő elválaszthatatlanul összefonódik a részecskékkel, amit a fénysebességű forgás eredményez, akkor mi az oka a forgásnak? Mi kelti azt az állandó sebességű forgást, ami az észlelt jelenségeket, a teret, időt, kvantumokat, részecskéket, az univerzumot eredményezi?

38Rocky 2017.10.06. 08:05:08

@csimbe: A kérdés természetesen jogos: mi hozza létre az elemi részecskék forgásait. Bontsuk két részre a problémát: az egyik, hogy eredetileg hogyan jöttek létre a forgások, a másik pedig, hogyan jönnek most létre a forgások. Az én koncepciómban a részecske maga a forgás. Ez avval indokolható, hogy egyes ELEMI részecskéknek, van tömegük, másoknak nincs, egyeseknek van töltésük, másoknak nincs, csak egyetlen tulajdonság van, amellyel minden részecske rendelkezik ez a spin, azaz a saját impulzusmomentum. (Itt hangsúlyozni kell, hogy az állítás a VALÓDI elemi részecskékre igaz, az összetettekre – például egyes mezonokra – már nem érvényes). Impulzusmomentuma viszont CSAK forgó objektumoknak lehet, tehát a részecskékhez szükséges forgást is hozzárendelni. Nézzük a kérdés második részét: jelenleg hogyan jönnek létre a forgó objektumok, azaz a részecskék? A részecskefizika megmaradási tételekben gondolkozik, ezek talán legfontosabbika, hogy minden részecske átalakulásnál az impulzusmomentum, azaz a spin megmarad. Tehát a korábbi forgási állapotok hozzák létre a későbbi forgásokat.
De honnan származik az eredeti forgás? Ez ugyanaz a kérdés, honnan származnak a részecskék és a belőlük felépülő anyagi világ? Itt lehet fordulni az ősrobbanás elméletéhez, lehet beszélni a Higgs bozonról, vagy azt mondani, hogy az anyagi világ öröktől fogba létezik, de lehet beszélni a teremtés mozzanatáról is. Ki ki választhat a lehetőségek közül ideológiai meggyőződése szerint.

csimbe 2017.10.06. 17:50:30

Köszönöm a válaszodat. Azonban a megértésben kevésbé jutottam előre. Ha a forgás maga a részecske, és az a részecske öröktől fogva forog, akkor is felmerül a kérdés, hogy mi adja neki ezt a kifogyhatatlan forgatóerőt? Az általad felhozott alternatívák közül, a keletkezéses formációk az elfogadottak. Ebből adódóan, a forgásoknak valamikor el kellett indulnia valamilyen hatóerő által. Előző vitapartnered, Szász Úr nem foglalkozik ezzel, mivel szerinte csak a kétféle töltések megmaradók, öröktől voltak és örökké lesznek, az energia azonban nem.
Ha a töltéseket olyan forgásoknak nevezzük, amelyek megmaradók, akkor a forgásoknak, vagy legalább egy bizonyos forgásnak lennie kellett az úgynevezett, ősrobbanás előtt is. Ezeken meditálva elkövettem egy naiv blog bejegyzést, amelyről szeretném, ha véleményt mondanál.
agondolatteremtoereje.blog.hu/2017/10/06/mi_volt_az_osrobbanas_elott

38Rocky 2017.10.06. 19:51:13

@csimbe: Az én fizikai világképemben a forgás, mármint a tér lokális forgása maga a részecske. Tehát nem úgy van, hogy van eleve egy részecske, amit aztán megpörgetünk, hanem a részecske azáltal létezik, hogy lokálisan a térben jön létre a pörgés. Ez analógiája a kvantumelektrodinamika oszcillátorának, amivel az elmélet leírja az elektronokat és a fotonokat, hiszen a forgás egydimenziós vetülete nem más mint az oszcilláció. Mi kell a forgások létrehozásához? Nem kell energia, mert a forgás görbíti a teret a Lorentz kontrakció miatt, amelynek negatív potenciális energiája az általános relativitáselméletből számolva épp az mc*c nyugalmi energiával egyenlő. (Ennek matematikája megtalálható korábbi bejegyzésekben). A kettő ezért kiegyenlíti egymást, így a teljes energia együtt nulla. Nézzük másrészt a spin, azaz a részecskék impulzusmomentumát. Minden forgás lehet bal és jobbsodrású, ehhez tartozik pl. az elektronoknál a +1/2 és a -1/2 spin vetület (az Mz kvantumszám), a fotonoknál pedig +1 és -1. A kétféle forgás összmennyisége, ha összegzünk a világ összes elemi részecskéjére nulla. Tehát a ’világ teremtése’, vagy létrejötte az ősrobbanás által nem kíván KÜLSŐ energiát és KÜLSŐ impulzusmomentumot, csupán SZÉTVÁLASZTÁST. Egy ilyen szétválasztás Higgs elméletében is a Higgs bozon létrejötte, aminek energiáját a szimmetriatörés biztosítja. Ekkor a magas szimmetriájú tér átbillen egy alacsonyabb szimmetriába. Ez pontosan annak felel meg, hogy az egyenesekkel jellemezett magas szimmetriájú Euklideszi tér átmegy az alacsony szimmetriájú görbült térbe.
Később, ha lesz rá időm, belenézek a javasolt írásba is.

csimbe 2017.10.06. 21:49:27

Köszönöm a választ, jóval közelebb jutottam a megértéshez. Annak ellenére, hogy a matematika nyelvén csak artikulátlan gügyögésre vagyok képes. :)

csimbe 2017.10.08. 16:06:54

Induljunk ki a fizikailag nem, csak matematikailag értelmezhető magas szimmetriából, amikor a téridő sík, nincsenek benne lokális fénysebességű forgások, ezáltal görbületek sem. Nincs a negatív potenciális energia, amely kiegyenlítené a térgörbületben feszülő pozitív energiát. Mi az, ami ezt a MAGAS szimmetriát eredményezi, ha nincs, ami kiegyenlítheti egymást? Mit kell szétválasztani ahhoz, hogy a (Higgs mező) szimmetriatörés bekövetkezzen, létrejöjjenek a lokális fénysebességű forgások és az általuk okozott térgörbületek, vagyis az az ALACSONY szimmetria, amely a jobb és balkezes perdületekben van kiegyenlítve? Mind ezt annak tükrében kérdezem, hogy a téridőnek önmagában nincs fizikai jelentősége, mert csak a véges sebességű forgások, a részecskék által nyilvánul meg fizikailag érzékelhető formában?

38Rocky 2017.10.09. 12:41:32

@csimbe: Ha nincsenek fénysebességű forgások, azaz részecskék, akkor valóban csak a fiktív euklideszi térről beszélhetünk. Ennek magas a szimmetriája a transzlációk miatt. A térgörbületek ezt a szimmetriát megszüntetik. Mivel lehet magyarázni, hogy ezek a forgások és így görbületek létrejönnek? Elképzelésem szerint ez az entrópia elvhez kapcsolódik. Az egyenes vonalakból felépülő tér csak egyetlen geometriai formáció, evvel szemben a görbületek elrendeződése óriási számú ekvivalens rendszert hoz létre. Az entrópia a megvalósulási lehetőségek logaritmusa, amely irányt ad a folyamatoknak, így előidézheti a szimmetriatörést is (Higgs bozon).

csimbe 2017.10.09. 18:03:20

Köszönöm a válaszod Rocky! Azt hiszem, ennél mélyebbre nem kell kutakodnom, ha a vallások magyarázatait nélkülözni akarom.

gregor man 2017.10.09. 21:16:21

Tisztelt Rocky és csimbe.

A köztetek lezajló párbeszéd nagyon tetszett és talán érdemes lenne egy blogbejegyzésben összefoglalni az összefüggéseket a fénysebességű forgások "eredetéről". A szimetriatörés, az entrópia, a külső energia szükségtelenségének tükrében.
Kérdezném még, hogy a gravitációs hullámok igazolása, milyen viszonyban áll a te modelleddel.

38Rocky 2017.10.09. 22:27:56

@gregor man: Számomra felüdülés olyan elvi kérdésekre válaszolni mint amit csimbe feltett.
Ami a gravitációs hullámokat illeti nincs közvetlen kapcsolat saját fizikai képem és a jelenség megfigyelése között. Amit én teszek az egy mikroszkopikus megalapozás összhangban Einstein gravitációs modelljével (lásd: „A fizikai világ két arca: A látható és a láthatatlan”). A gravitációs hullámok megfigyelése viszont makroszkopikus jelenség, ami kozmikus katasztrófákhoz kapcsolódik. Maga a LIGO kísérlet – lásd evvel kapcsolatban „Einstein igazsága és tévedései: Gravitációs hullámok és az EPR paradoxon I” – egy nagyszerűen kivitelezett kísérlet, amihez csak gratulálni tudok.

csimbe 2017.10.13. 18:32:26

Kedves 38Rocky! Gyula Szasz, azaz Szász Gyula I. írásait olvasgatva, felmerült bennem a kérdés, hogy lehet e párhuzamot vonni az általa favorizált gravitációs töltések, és az általad feltételezett erős gravitáció között? Egyáltalán lehet e kvantumos úgy a gravitáció, mint ahogy az elektromos töltés egy Elektron esetében? Tudtommal a Graviton, mint a gravitáció kvantuma nincs kísérletileg kimutatva.

38roki 2017.10.29. 13:25:12

@csimbe: Csak most tudok a feltett kérdésekre reflektálni, mert Kínában voltam, ahol a szigorú szűrés nem tette számomra lehetővé, hogy hozzáférjek a saját blogomhoz. Az én felfogásom szerint a gravitációt nem lehet visszavezetni bozonokra (gravitonokra). Ennek oka, hogy a gravitáció leíró elmélet valódi TÉRELMÉLET, ami azt jelenti, hogy a tér nem-euklideszi szerkezetéből fakad az erőhatás. Evvel szemben az elektromágnesesség kvantumelmélete a TÉRben írja le az erőhatás változását, ami helyesebb MEZŐELMÉLETNEK nevezni. Ezt a mezőt építik fel a virtuális fotonok. Ebben az értelemben a mező csak másodlagos fogalom a térhez képest és szerintem nem várható, hogy egy parciális elmélet képes egy magasabb szintű elméletet helyettesíteni.
Ez a gondolatmenet persze csak elvi szintű. A konkrét ok, amiért nem tartom lehetségesnek a gravitáció virtuális bozonokkal való leírását, mert a bozonok spinjét fénysebességű forgások hozzák létre, viszont a klasszikus gravitáció a saját elképzelésem szerint Kepler forgásokhoz kapcsolódik, amelyek a Lorentz kontrakció révén akkora torzulást hoznak létre a térben, amely megfelel a gravitációs erőnek. Ezen forgások kerületi sebessége azonban nem éri el a fénysebességet, amiért nem tartozik hozzá sem tömeg, sem impulzusmomentum, tehát spin sem. Amikor keressük a közöset a gravitációs erő és az elektromágneses, a gyenge és erős kölcsönhatások között, akkor olyan VIRTUÁLIS FORGÁSOKRA kell gondolni, amely a gravitációs erő esetén fénysebességnél lassabb, a többi kölcsönhatásnál viszont eléri a fénysebességet.
Az elmondottakból az is következik, hogy Szász Gyula – egyébként mások által már korábban felvetett graviton koncepciójával – nem értek egyet.

csimbe 2017.10.29. 18:24:19

@38roki: Köszönöm szépen a válaszod, amivel teljes mértékben egyet értek.
Arról azonban írhatnál pár sort, hogy a térelmélet miért, vagy mennyiben magasabb rendű a mezőelméletnél. A másik kérdésem a virtuális forgásokkal kapcsolatos. Lehetséges egyidejűleg, 3 tengelyű forgása egy pontszerű részecskének, ami ezzel a részecske tömegét reprezentálja?

38Rocky 2017.10.30. 17:20:33

@csimbe: A térelmélet és a mező elmélet hierarchiájának kérdését indítsuk el az általános relativitáselmélet szemszögéből. Ebben a gravitációs erőmezőt a nem euklideszi geometria koordinátáival fejezzük ki. Ez az erőmező határozza meg az objektumok mozgását és ezáltal azt a tömegeloszlást, amely meghatározza a tér geometriáját. Az egyenlet megoldásánál problémát jelent, hogy egy valójában ismeretlen geometriára kell felépíteni az erőmezőt. Szokásosan kiindulhatunk valamilyen kezdő térstruktúrából, majd ennek alapján meghatározzuk, hogyan változik a tömegek mozgása és eloszlása és ezáltal a geometria, majd a megváltozott geometria segítségével folytathatjuk az gravitációs erő meghatározását és így tovább. Ez egy iterációs eljárás, amely ha konvergál, megkapjuk a konzisztens megoldást. Ez a szokásos matematikai technika, amely által a térelmélet egyidejűleg képes meghatározni a teret és a mezőt.
Hogyan működnek evvel szemben a mezőelméletek? Itt eleve az euklideszi geometriából indulunk ki, amikor felírjuk például az elektromágneses mezőt a koordináták függvényében, ezt tesszük akkor is, amikor a kvantumelektrodinamikában a fotonok és elektronok pályáit, képződésüket és eltűnésüket tárgyaljuk a másodiki kvantálás folyamatában. Ha viszont ki akarunk lépni a mikrovilágból, ahol még az említett a közelítés tökéletesen elegendő, akkor már azt is figyelembe kell venni, hogy a a fény nem egyenes vonalban, hanem a görbült tér trajektóriái mentén halad. Ez viszont csak úgy végezhető el, ha előzőleg a gravitációs mező figyelembevételével kialakított görbült koordinátákat vesszük alapul. Tehát amíg a gravitációs elmélet önmagában konzisztens, addig a mező elméletet csak részelméletnek tekinthetjük, hiszen szükség van a gravitáció által meghatározott koordinátákra. Ez azaz elvi ok, amiért úgy gondolom, hogy a gravitációs térelméletet nem lehet visszavezetni részelméletnek tekinthető mezőelméletekre. Ahogy előbb írtam a konkrét ok viszont az, hogy a Kepler forgás kerületi sebessége nem éri el a fénysebességet és így nem jön létre impulzusmomentum azaz spin, amely létrehozza a mezőelméletek virtuális bozonjai t.
A virtuális forgásoknál a két tengely körüli forgás létrehozza a gömbszimmetriát, a három dimenziós térben ennél magasabb szimmetriájú forgási alakzat nem jöhet létre. Másik ok, amiért három tengely körüli forgás nincs, mert ez S =1/3 spinhez vezetne, ami nem létezik mai fizikai világképünk szerint és ellentétes lenne az impulzusmomentum kvantummechanikájával is.

csimbe 2017.10.30. 18:33:10

Köszönöm szépen a válaszod, amely segített az eligazodásban. További kérdések feltevéséhez még művelnem kell magam, amihez időre van szükségem. Remélem itt még sokáig megtalállak. Üdvözlettel csimbe

Gorni 2018.04.02. 10:15:41

Thomas Kuhn published his influential Structure of Scientific Revolutions in 1962. Did you read it earlier?
Thomas Kuhn sokak által elismert írása, "A Tudományos Forradalmak Szerkezete" 1962-ben jelent meg. Olvasta ön ezt az írást korábban?

Természetesen azért kérdezem, mert nagyon hasonló gondolatok, következtetések vannak az ön írásaiban is. Szívesen beszélgetnék önnel pár alkalommal. Tisztelettel, Frei Gábor

38Rocky 2018.04.02. 11:51:09

@Gorni: Thomas Kuhn könyvét sajnos nem olvastam, ahogy nyilván még nagyon sok kitűnő munkát sem. Nekem is véges az időm és energiám. Azon nem csodálkozom, hogy hasonló gondolatok vannak az említett könyvben: ahogy nekem eszembe jutnak bizonyos elképzelések világunkról, ha ezek akár csak részben is helyesek, miért ne gondolhatta volna ki ezeket más is? Különböző módon törekszem, hogy elmondjam gondolataimat a fizika és a természet törvényeiről, ennek egyik fóruma a blog (A fizika kalndja), de újabban írok a qubit.hu portáljára is. Megjelent könyvem is a Scolar Kiadónál 2017 év végén (A kvantummechanikán innen és túl. A fénysebességű forgás koncepciója). Tartok előadásokat filozófiai vitakörön, vagy időnként a Műcsarnokban a tudományközi társaságnak is. Egyéni beszélgetésre is kész vagyok, ha kapok konkrét felkérést valakitől.

Gorni 2018.04.02. 11:59:56

Köszönöm a gyors és korrekt választ. Számomra egy-egy ilyen könyv, gondolat elolvasása komoly változást hozott az életemben is. Azt szeretném megkérdezni öntől, hogy az ön számára jelentettek e ezek a felismerések életmód változást is. Illetve, más oldalról megközelítve: a világ törvényeinek, mibenlétének kutatása milyen változást hozott az ön személyiségében (ha erről szívesen mondana pár szót)? Mi az "ember" számára annak a jelentősége, hogy felismeri: az atom nem egy parányi kövecske?

38Rocky 2018.04.02. 13:55:40

@Gorni:
Ez egy szubjektív kérdés, amire csak szubjektív válasz adható. Nálam az életmód és néhány fizikai felismerés viszonya inkább fordított. Magam a szerkezetkutatás egy nagyon speciális területén, az elektronok mágneses sajátságainak megismerésén dolgoztam több évtizeden át. Publikáltam eredményeimet, ahogy az egy kutatónak illik, talán nem eredménytelenül, hiszen immár 300 publikációm jelent meg a fizika és kémia legjobb folyóirataiban. Vizsgálataim centrumában az elektron speciális tulajdonsága volt, a spin. Pályafutásom végső szakaszába érve vetettem fel magamnak a kérdést: igazából tudom-e hogy mi a spin? A szakirodalomban hiába kerestem erre a választ. Persze ott van a Dirac egyenlet, ami erre elméleti választ ad, de ha a spin az elektron „intrinsic” impulzus momentuma, akkor ez honnan származik? Forog-e az elektron, van-e térbeli kiterjedése? Minden „tisztességes” fizikai objektum, amelynek van impulzusmomentuma, az egyfelől forog, másfelől van egy olyan sugara, amire a forgató erő hat. Ez miért lenne érvényes csak a klasszikus fizikában, miért lennének ez alól kivételek az elemi részecskék?
Visszatérve a szubjektív kérdésre, amikor pályafutásom utolsó fázisába jutottam arra gondoltam, hogy felszabadítom magam a specialista gondolkozó kényszere alól és kiterjesztem gondolkozásomat az egész fizikára, összevetve, hogy milyen kapcsolat található a különböző területek között. Alaposan végig gondolva a speciális és általános relativitáselméletet, végig menve a részecske fizika felismerésein, magamba olvasztva a kvantummechanikát beleértve a mezőelméleteket, így a kvantumelektrodinamikát és annak kiterjesztését a gyenge és erős kölcsönhatást, jutottam el végre egy olyan pontra, ahonnan már feltűntek a mélyebb összefüggések, ahonnan már magyarázatot lehetett adni a fizika paradoxonjaira is. De avval is tisztában vagyok, hogy a fizika nem minden, ez csupán egy körülhatárolt területe a világ megismerésének, ezért a fizika sem adhat választ minden kérdésre. És azt se feledjük: tévedhetünk! Ez volt egyik kiindulópontja könyvemnek is: „A kvantummechanikán innen és túl. A fénysebességű forgás koncepciója”, Scolar, 2017.

Gorni 2018.04.02. 14:57:00

@38Rocky: Valami hasonló az én “végső” megértésem is. Ma már bátran kételkedem abban, hogy a tudomány folyamatosan közelebb kerül az igazsághoz. Jelenleg egyerértek Kuhn-nal abban, hogy hasonlóan a földi élethez, a tudomány nem fejlődik valami felé, hanem pusztán távol marad valamitől.

Hadd használjam szabadon az általam olvasott könyvekből azokat a megállapításokat, amelyekkel teljes mértékben egyetértek – és biztosíthatom, hogy igyekszem az ön könyvét is hamarosan elolvasni.

Kuhn azt állította, hogy paradigmáink úgy váltakoznak, ahogy kultúránk átalakul. Különböző csoportok, illetve azonos társaságok más időben – mondta Kuhn egy beszélgetésünkben – eltérő tapasztalatokkal rendelkezhetnek, ezért bizonyos értelemben különböző világban élnek. Nyilvánvalóan minden embernek mindenki mással van közös tapasztalata is, pusztán örökölt biológiai tulajdonságai révén – tette hozzá Kuhn. De bármi is legyen univerzális az emberiség tapasztalatában, bármi maradjon fent kultúráin és a történelmi változások ellenére, az „leírhatatlan”, túl van a szavak birodalmán. A nyelv – ahogy Kuhn kijelenti – nem univerzális eszköz.

És a matematika sem az – teszem ezt hozzá már én (aki matematikusnak készült anno 40 éve).

A matematikai formulák, képletek célja – az én megértésem szerint –, hogy uniformizált ismereteket kapjunk, és közöljünk másokkal. Amikor ezt tesszük, azt feltételezzük, hogy a természet rendelkezik egy változatlan jellemzővel, ami önmagában létezik és alapvetően meghatározza azt. Más szóval a természet mindig objektíven meghatározható egységes típusú jellemzők segítségével. Ám a mikrovilág tanulmányozásakor a kvantumfizikusoknak legalább annyira törődniük kell a megfigyelő tetteivel, mint amennyire „a kívül létező dolgok”-kal (a méréskor alkalmazott beavatkozás “súlya” nem elhanyagolható a megfigyelt eseményhez képest), a megfigyelés aktusa által a tudatosság alapvetően a természet részévé válik, tehát a természet objektív uniformitásának legendája abban a pillanatban megsemmisül, ahogy rátekintünk arra. Nem állíthatjuk tovább, hogy amit megfigyelünk, az pusztán csak a természet, az igazi, előttünk passzívan heverő természet, mely arra vár, hogy feltárjuk mibenlétét. Ha egyáltalán mondhatunk valamit az az, hogy mit tapasztalunk a tanulmányozási módszerünk segítségével. Nem húzhatunk éles határt a megfigyelő és a természet között. (Nem határozhatjuk meg, hogy hol végződik a megfigyelés és hol kezdődik a természet.) Ha nem nyúlunk a dolgokhoz, akkor nem tudjuk megmondani milyenek. Következésképpen a mikrovilág – ahová a tudósok a makrovilág parányi építőköveinek felfedezése érdekében fordulnak – csupán pillanatnyi megnyilvánulásként értékelhető.

Tehát:

1. Lehetetlenné válik a külső világról precíz tudást szerezni.
2. A természet működését nem vagyunk képesek valósághűen modellezni a tér és idő keretein belül.

Az atom megfigyelése gyakorlatilag egy új atomot hoz létre.

Felmerülhet egy természetes kérdés: „Mi teszi különbözővé az új, ’megfigyelt’ atomot attól, ami a megfigyelés kezdete előtt volt?” Könnyű kimondani, hogy a választ: az atom mozgásenergiájának megváltozása, de nem olyan egyszerű fel is fogni a kijelentést. Az atomfizikusok tapasztalataik alapján annyit tudnak mondani, hogy egy jellemző megváltozása minden atomi jellemző változását vonja maga után, és ezáltal alapvetően az atom létezésének folytonossága is megszűnik. Az atom megfigyelésének egyedüli módja, hogy annak belsejében megváltoztatjuk valamely kvantumnyi jellemzőjét. Ez a beavatkozás képletesen olyan, mintha félveszakítottuk volna az adott atom fizikai létezését. Ha viszont nem avatkozunk be az atom létezésének egységébe, nincs mód bármit is megtudnunk annak kvantum-jellemzőiről. Csak azt tudjuk feltételezni ilyenkor, hogy „mozdul” valamerre. Azaz az atomok „mozgása” nem ábrázolható ugyanúgy, mint egy biliárdgolyó haladása a zöld bársonyasztalon. Az atom esetében a ’golyó’ továbbgördülését úgy foghatjuk fel, hogy előrehaladásakor a régi helyzetből kilépve egy új golyó jelenik meg a következő helyen. (Ezzel a kijelentéssel találkoztam a Védák anyag-energia-világegyetem leírásában.)

3. A szubjektív és objektív létezés között nem létezik többé határozott, vagy pontos különbség; csak egységnek kezelve a kettőt jelenthetünk ki precízen bármit is.
4. Mai tudásunk alapján az okozati törvény jelentését veszíti.

Ez a pont ismét a kvantum ugrásra utal, amikor egy atom energiájának megváltozása annak „fizikai mivoltában” történő törését jelenti. Ha egy golyót meglökök, hogy az gurulni kezdjen, és az az érintés pillanatában eltűnik, majd egy tőle különböző golyónak adja át a helyét, mely szintén eltűnik, és egy újabb jelenik meg, végig a golyó feltételezett útja mentén, …akkor közönséges értelemben vett okozatiságból semmi sem marad.

Gorni 2018.04.02. 15:00:17

Szabad gondolkozó vagyok. Így hát felteszem a kérdést:

Hová tűnik el az az atom, melynek a megfigyelés félbeszakította létét? Milyen háttér biztosítja, hogy amikor egy atom „mozog”, a félbeszakított létezésű atomot követő megjelenése nagy valószínűséggel az elvárt helyen történik?

Bohr volt az első, aki kijelentette: …az egész helyzet kulcsa, mely a titok nyitjára vezet minket az, hogy a különböző fajta hullámcsomagok [A „hullámcsomag” a kvantumok, avagy mikro energia-egységek másféle kifejezése.] valójában nem jelentenek különböző elektronokat, vagy elektronok különböző szintjeit, vagy elektronokat különböző helyzetben [Különböző próbálkozások arra, hogy miképp „mozog” az elektron.], hanem az elektronokról megismerhető különböző fajta tudásunkat fejezik ki.

A valóság világát egy mély áramlat formájában képzelhetjük el; a megnyilvánuló világ a folyam felszíne, melynek mélységeit nem láthatjuk. A mélyben bekövetkező események buborékokat és örvényeket produkálnak a folyam felszínén. Ezek megszokott életünk energia áramlásai és kiterjedései, melyek hatást gyakorolnak érzékeinkre és így aktiválják elménket is; mindezek mögött mély víz rejlik, melyről csak közvetett feltételezésünk alakulhat ki. A buborékok és örvények atomszerűnek mutatják az áramlatot, de nem ismerjük ennek kapcsolatát a mélyben történő folyamatokkal.

Elnézést, hogy íly hosszan fejtegettem esetleg olyan gondolatokat, amelyekkel ön tisztában van, amelyeket ön is megfogalmaz(hat)ott a könyveiben.

Nekem ez az utolsó idézet fejezi ki az életem legfontosabb változását. Határozottan és teljesen tudatosan kezdtem el kutatni a “mély áramlat” mibenlétéről.

Kíváncsi lennék, hogy ön is eljutott-e erre a pontra, erre a döntésre. És köszönöm szépen az eddigi gondolatait is.

38Rocky 2018.04.03. 10:55:05

@Gorni:
Amikor a mikrovilág felé fordítjuk figyelmünket agyunkban még mindig a makrovilágban szerzett tapasztalatokat összegző fogalmak alapján gondolkozunk. Evvel tisztában kell lennünk és ez legalább annyira fontos, mint az, hogy mérésünk során tényleg megváltoztatjuk a mikro objektumok tulajdonságait. A másik fontos szempont, hogy legfőbb információ hordozó eszközünk – a foton – milyen tulajdonságokkal rendelkezik. Csak azt tudhatjuk meg a mikrovilágról, amit a fotonok számunkra képesek nyújtani. Ha evvel tisztában vagyunk, világossá válik a határozatlansági relációk eredete is: a foton hullámhosszának és impulzusénak szorzata a Planck állandó. A hullámhossz a pozíciómérés pontossági korlátja, az foton impulzusa pedig az impulzus méréséjé.
A mikrovilágot a változásokon keresztül ismerjük meg, ez azt jelenti, hogy a világ maga a változás. Amikor a kvantummechanikában stacionárius – vagyis változatlan állapotról – beszélünk, akkor ez csak egy logikai konstrukció, amit a makrovilágból elnyert gondolkozásunk alkot meg. A fizikai paradoxonok eredete is ebben rejlik.
A matematika nem más mint egy sajátos nyelv, amely segít az objektív világ megismerésében. A matematika csak annyiban a világ része, hogy mi magunk is a világ része vagyunk, ha hajlamosak is vagyunk erről megfeledkezni. A matematika, például a geometria, lehetővé teszi, hogy a szubjektív információk rendszeréből objektív ismeretekhez jussunk. Erre egy példát is felhoztam DcsabaS kommentjéhez fűzött megjegyzésemben.
Univerzális eszköz-e a nyelv? Én ehelyett, ahogy előbb utaltam rá, fogalmi rendszerünk univerzális jellegét kérdezném meg. Közeledünk-e a teljes megismeréshez, vagy inkább távolodunk? Én úgy látom, hogy abszolút mértékben gyarapszanak információink, de közben az is kiderül, hogy egyre több az olyan kérdés a világon, amire nem tudjuk a választ.

38Rocky 2018.04.03. 11:56:15

@Gorni: Amikor azt ÉREZZÜK, hogy valamit megértettünk, akkor voltaképp elhelyeztünk egy új információt az eddigi fogalomrendszerünkben. Ebben óriási segítséget jelentenek a hasonlatok és analógiák. Ilyen az említett „mély áramlat” is. Ez azonban egy makroszkopikus fogalom. Nehezebben juthatunk el a „boldog” megértés állapotába, ha a mikrovilággal foglalkozunk. Itt nem elég egy új elemet beemelni korábbi fogalmi készletünkbe, hanem ki kell alakítani egy teljesen újat. Ha ez sikerült, már beszélhetünk a megértés szintjéről. Ez nekem is hosszú küzdelmet jelentett.

Wez9 2018.07.21. 11:52:39

Kedves Rocky!
Régóta olvasom elméleteidet, vissza-visszatérve újra elolvasom, szerintem lehet benne valami.
Egy kérdés automatikusan felmerül bennem, amit kerülsz az írásaidban.
- Mi forog?
Mert, ha ez egy pont szerű részecske, akkor egy részecskére lehetne levezetni minden alkotóelemet, csak az az eltérés, hogy melyik hogyan forog? Szép és egyszerű, ezért vonzó, de mi az valóság?
Vagy ez nem részecske? Esetleg a tér nano örvényei? (Mik okozzák akkor ezeket az örvényeket és mi biztosítja, hogy stabilak maradjanak és ne essen szét az egész?
Szóval ahhoz, hogy az egész világ elfogadhatóvá váljon, szükséges alátámasztani valami kézzelfoghatóval, mert az még is csak elfogadhatatlan egy elmének, hogy valami forog, amiről semmit nem tudunk, hogy mi és ebből állunk!
Kíváncsi vagyok, hogyan képzeled el a saját univerzumodat ilyen léptékben!
Köszönöm!

Wez9 2018.07.21. 12:08:10

@Wez9: Közben látom a hozzászólások között volt ilyen kérdés. Ha van újabb gondolatod, kíváncsi lennék rá!

38Rocky 2018.07.21. 14:21:52

@Wez9:
Az én koncepcióm szerint nincs külön tér és külön részecske, más szóval a térben nincs VALAMI, ami forgásba jön. Csak a tér van mint létező, amelynek megvannak az öntörvényei. Ilyen öntörvény, hogy a tér és idő a fénysebességben összekapcsolódik és a téridő transzformációs tulajdonságait a Lorentz törvények határozzák meg. A tér önmagában, tehát részecskék nélkül üres fogalom és a részecskék is csak a téren keresztül valósulnak meg. A tér azáltal válik megfoghatóvá és érzékelhetővé, hogy a fénysebességű sajátforgások által részecskékben mutatja meg önmagát, létrehozva annak tömegét és spinjét (saját impulzusnyomatékát). Két alapszimmetriája van a fénysebességű forgásoknak, az egyik gömbszimmetriájú, ezek a fermionok, a másik hengerszimmetriájú, ezek a kölcsönhatási bozonok, mint például a fotonok. A gömbszimmetriájú forgások centruma jelöli ki a tér pontjait, amelyet a hengerszimmetriájú és fénysebességgel haladó fotonok összekötnek. Ez alakítja ki a tér topológiáját.

Mitől lesznek stabilisak ezek a forgások? Itt az einsteini gravitációs koncepcióból indulok ki, amely szerint a gravitációs vonzás a tér görbületéből származik. A forgásokhoz tartozó Lorentz-kontrakció alapján értelmezhető a görbület és a szokásos gravitáció, ez terjeszthető ki a fénysebességű forgások keltette extrém tértorzulásra is. Ez pedig éppen akkora centripetális erőt hoz létre, amelyik ellensúlyozza a forgás centrifugális erejét. A fénysebességű forgásokhoz nem kell külső energia, mert a görbülethez tartozó negatív potenciális energia épp kiegyenlíti a fénysebességű forgások m*c*c kinetikus energiáját. Így nyer új értelmet a tömeg és energia ekvivalenciája. A gondolatok kifejtését részletesebben megtalálhatod a Scolar Kiadónál 2017 végén megjelent könyvemben is: „A kvantummechanikán innen és túl. A fénysebességű forgás koncepciója”

Wez9 2018.07.21. 15:44:17

@38Rocky: Köszönöm a gyors választ!
Az elképzelésed, mint azt már jeleztem "szép" és egyszerű ezért el tudom képzelni (vizuális típus vagyok) és az engem örömmel tölt el, ha valamit el tudok képzelni, mélyebbre tudok hatolni az elképzelhetetlenbe. De ez csak a meglévő részecskék szintjéig érvényes még így is (nem szemrehányásként).
Meddig mehetünk el ép ésszel (a "forgások" (azaz mi) keresik a választ hol, mitől forognak és miért)? Ott akadok el, hogy nem létezhetnek forgások a tér nélkül, de a tér nem létezhet forgások nélkül (?) Azért valami ok-okozat kellene, hogy legyen. A fénysebesség is csak egy tulajdonsága a térnek, tehát nem a fénysebesség szülte a teret, mert az csak egy mérhető paraméter, amit a tér által létrehozott(?) forgásokon keresztül van módunk megmérni. Tehát fel szabad-e tenni a kérdést, hogy mi volt előbb, legalább elvi szinten?
A másik, hogy miért csak ennyi forgás van? Miért csak ennyi alakult ki, van valami arány, torvényszerűség, ok?
Aztán mi az anyag és az energia valójában? Az elméleted szerint egy és ugyanaz, csak másképpen forognak, illetve több eltérő forgás szerveződésének kivetülése. Az energia pedig végül a hő, azaz a foton (a helyzeti illetve mozgási energia is végül hővé alakul)? Einstein fő egyenlete már ezt rég elmonta, de most ez még közelebb kerülhet az emberekhez, egyenletek nélkül is, ami szerintem nagyon fontos.

38Rocky 2018.07.21. 17:13:07

@Wez9: Én a tér, az idő és a részecskék megbonthatatlan egységében látom a dolgok lényegét. Külön-külön nem tehetjük fel a kérdést, hogy mi a tér, mi az idő is mit értünk részecskék alatt, ezek kölcsönösen feltételezik egymást. Nem úgy képzelem, hogy valaha volt az üres tér és az egyszer csak elkezdett forogni. Szerintem az univerzum mindig is volt és lesz is, csak közben átalakulások során megy át. A semmiből nem lesz valami. A fénysebességű forgások sem valami „után” jönnek létre, hanem a tér ebben fejezi ki önmagát, ebben a formában létezik. A mozgásnak két alaptípusa van, ami megfelel a gömbszimmetriának (pontoknak) és a hengerszimmetriának (vonalak), de ezen belül több variáció létezik, melyeket rendszerez a Standard Modell. Persze a részecskék kölcsönhatásba kerülnek egymással és átalakulhatnak, ezt írja le a négy alapvető erő: a gravitáció, az elektromágnesesség, az erős és a gyenge kölcsönhatás. Ezeken belül már beszélhetünk az egyes folyamatok idejéről, sorrendjéről és értelmezhetjük a történéseket az ok és okozat elve alapján. A hőenergia nem az egyes részecskékre vonatkozik, ez már a nagyszámú részecske mozgásának rendezési elve, amely az energiafajták átalakulásának irányáról szól.

A fénysebesség csak egy átváltási faktor, ami egymásba transzformálja a teret és az időt a négydimenziós világban. Valójában c értéke az igazi egység és minden más sebességet ehhez kell viszonyítani. A fizikai világ másik alapvető egysége a h Planck-állandó, a harmadik egység pedig az elektron tömege, mert ez az egyetlen stabilis és nem összetett részecske. Annak nincs értelme, hogy megkérdezzük, miért ekkorák ezek a konstansok, mert ez a természet három kiinduló pontja. Csak azt kérdezhetjük meg, hogy a többi fizikai mennyiség hogyan viszonylik ehhez a három alapegységhez.

gregor man 2018.07.21. 20:52:10

@Wez9: "nem létezhetnek forgások a tér nélkül, de a tér nem létezhet forgások nélkül"

Az időbe vetett elménknek megnyugvást hozna, ha elfogadhatnánk:
"Kezdetben vala a TÉR /az euklideszi/ melyben ENTRÓPIA Isten megtörve a szimetriát, megforgatta a Tér pontjait, mozgásba hozva a Lét kerekét..." , de az ilyenfajta megnyugvás valószínűleg csak egy újfajta teremtésmítosz elfogadását jelentené :)

38Rocky 2018.07.22. 08:23:15

@gregor man: Tetszik, nagyon szellemes! Ez tényleg nem több mint egy modern teremtésmítosz. De tudunk-e ennél többet mondani? Mi van, ha a világunk csak úgy van, kell-e magyarázatot adni a puszta létezésre, muszáj-e valamilyen teremtésteóriát kiagyalni?

Wez9 2018.07.22. 09:34:47

gregor man : 38Rocky :
Bármit teszünk, teremtésmítoszt gyártunk. Az is egy mítosz, vagy hit, hogy nem volt előbb a tér, ami kitágulva időt és forgásokat hozott létre, kvázi egyidőben. Nos nem tudom miben különbözik ez attól, hogy a téridőanyag mindig is létezett és létezni fog. Ez így nagyon megfoghatatlan és azt az érzést, hogy okokat keresünk, nem lehet kiírtani az elméből, szerintem. Mert ha örökké létezett, akkor miért látjuk az ősrobbanás jeleit? Vagy a háttérsugárzás más miatt van? (Nem vagyok leragadva semilyen elmélet mellett, elenkező esetben ide sem írnék egy szót sem, de vannak dolgok, amiket másképpen kell megmagyarázni, ha felteszünk egy új állítást!)
Kell e megmagyarázni a létezésünk okát? Hát nem ez volt eddig mindenki célja? Bele tudnánk nyugodni abba, hogy nincs magyarázat, mindig is volt és lesz, senki nem teremtette (ez mondjuk mindegy, hogy ki), illetve nem kellett teremteni, mert öröktől létezik, stb. Ezek a magyarázatok szintén a hit tartományában vannak, nem megnyugtatóak.

Wez9 2018.07.22. 09:49:01

Például, igaz automatikusan további kérdéseket szülne, de egy lépéssel közelebb vinne a forgások okának megmagyarázásához és nem ragadna le sorrendiségéhez, hogy ha feltennénk:
A tér a semmiből spontán elkezdett tágulni. A tágulás és önmaga miatt automatikusan megszületett az idő. A téridő tágulása miatt örvények keletkeztek. A többit 38Rocky megmagyarázta. Ez nekem tetszik. :)
Persze a további kérdés az lenne, hogy mi volt a tér születése előtt. Erre Stephen Hawking azt mondta, hogy ennek a kérdésnek a feltevése is téves, mert az idő előtt nem lehet értelmezni a mi voltot. Az okokra pedig az a válasz, hogy nincs oka, spontán jött létre, nem volt szükség teremtésre. Itt azonnal ott tartunk, hogy szükséges-e teremtés elméletet gyártani és talán az a válasz, hogy nem, de én sem teremtés elméletet gyártottam a fenti modellel, mert az abból születő kérdéseket nem akartam megmagyarázni. Nem tudom... :)

38Rocky 2018.07.22. 10:25:22

@Wez9: Könnyen kerülünk gondolkozási csapdába, amikor extrapolálunk, én erre vezetem vissza a kvantummechanikában megjelenő paradoxonokat is. A teremtésmítoszok esetén is ilyenről lehet szó! Van ugye egy létező világunk, ahonnan szerezzük információinkat. De a világról szerzett információk felhasználhatók-e arra, hogy arról spekuláljunk hogyan jött létre ez a világ? Ha ilyen kérdést teszünk fel, akkor túllépünk azokon a határokon, amire információink kiterjednek; és amikor letérünk arról az útról, amit az információk kiköveznek, tényleg nem marad más csak a hit, a hit akár a világ spontán létrejöttében, vagy a teremtésben, vagy a világ öröktől való létezésében. De amikor már a hitről beszélünk, letérünk a fizika fegyelmezett gondolkozásáról. Ez nem baj, de ez mát túl van a fizikán.

Wez9 2018.07.22. 17:12:58

@38Rocky: Szerintem is spekuláció az arra a kérdésre adott bármilyen válasz, hogy hogyan jött létre a világ, de az is, ha azt feltételezed, hogy öröktől fogva létezik.
Viszont azt talán le lehetne vezetni, hogy a térben hogyan jöttek létre a forgások, megengedve, hogy tényleg forgásokról van szó, mert azért ez még midig csak egy teória, még ha nagyon impresszív is! Tehát azt a kérdést, hogy hogyan alakultak ki a tér forgásai, igen is fel kellene tenni. Hátha le lehet vezetni visszafeé valamilyen mérési eredményből.
Megértem, hogy ezzel a kérdéssel csak akkor foglalkoznál szívesen, ha nem kéne elvetned a "téridőanyag" világod öröktől való létezésének feltételezését. Most kényelmes helyzetben vagy, mert egy kérdéssel kevesebb, viszont itt nagy hiányt okozol bennünk. Nem lehet elintézni annyival, hogy öröktől létezik, mert ez hit kategória, ahogy mondod, spekuláció.
Fontos megérteni, hogy én sem állítok semmit, csak annyit, hogy megéri elképzelni más lehetőségeket is, amelyek még közelebb visznek egy még elfogadhatóbb modellhez.

Ha úgy érzed nincs mit hozzátenned, elfogadom és köszönöm az eddigi munkádat, amivel bevezettél egy lehetséges új világba! Bár manapság nem trendi megdícsérni másokat, én régivágású vagyok és ki merem mondani, hogy a gondolkodásod minimum megüti Einstein gondolkodását, amit természetesen nem kell elfogadnod, de én így gondolom. Volt idő, amikor Einsteinnel beszélgető emberek nem gondolták volna, hogy ebből az emberből ki lesz. Ma sokkal nehezebb maradandót alkotni, mert túl erősek a kötöttségeink, de ahhoz, hogy valami jól működjön a részleteket kell tökéletesíteni. Úgy gondolom, ezen a lépcsőfokon sikerült egyet lépnünk általad. Az idő fogja ezt megmondani, mint oly sokszor korábban, én mindenesetre örülök a lehetőségnek, hogy egyáltalán kérdéseket tehettem fel neked! Tisztelettel! István.

38Rocky 2018.07.22. 18:09:10

@Wez9: Kedves István!
Köszönöm újabb soraidat. Jogosnak tartom megjegyzésedet, hogy meg kell próbálni tovább lépni. Magam is újra meg újra nekifutok a problémának, egyrészt mert örökké bennem van a kétség: hátha tévedek, vagy valamit figyelmen kívül hagyok. Az ismételt nekifutások viszont segítenek a gondolatok elmélyítésében is.
Magam megítéléséről annyit, hogy Newton gondolkozását tartom mérvadónak. Híres mondása szerint: „Ha én távolabbra láthattam a többieknél, az azért volt, mert óriások vállára álltam”. Ez ad nekem is esélyt, hiszen hány meg hány óriás tornyosodik már előttem, így ha én nem is vagyok óriás, mégis kissé messzebb láthatok. Üdvözlettel
Antal

gregor man 2018.07.22. 22:22:16

@Wez9: "Szerintem is spekuláció az arra a kérdésre adott bármilyen válasz, hogy hogyan jött létre a világ, de az is, ha azt feltételezed, hogy öröktől fogva létezik. "

Ilyen beszélgetéseknél volt, hogy feltették nekem provokatívan a kérdést: "Hiszel istenben?"

Visszakérdeztem: "Márminthogy van Isten, vagy nincs Isten?"
-Igen.

Ilyenkor ezt szoktam válaszolni:
- Szerintem téved az aki azt állítja nincs Isten. /Ekkor szoktam kapni egy kis mosolyt./
- De téved az is aki azt hiszi van. /Ez már nem annyira tetsző. :)/
- Ugyanis a "Van" és "Nincs" szavaink, -de mondhatnám a kezdet, születés, véges, végtelen, örök stb, stb,- szavakat is, csak a mi tér-idő-anyag-mozgás világunk tapasztalatai által kaptak jelentéstartalmat, ezért ezekre a "végső" kérdésekre értelmezhetetlenek.

Sajnos, vagy nem sajnos saját elménk nyelvi-logikai korlátaiba ütközünk. És akkor még azt nem is említettem, hogy a matematikai ismeretek hiánya is akadályozza a mélyebb megértést. /Ezzel sajnos én is küzdök./

Tehát tulajdonképpen igazad van: hinni a kezdetben, ugyanolyan tévedés lehet, mint hinni a kezdet nélküliségben, örökkévalóságban.

A Buddhizmus ezt próbálja megkerülni a Nirvana indirekt megfogalmazásával: "A Nirvana kialvása mindannak a feszültségnek, ami a Samsarat fenntartja."
De Buddha hozzáteszi ezt is: "Ha utadban áll öld meg Buddhát." Azaz ilyen kérdésekben a szavak, a tanítások nem mindíg elégségesek, de ettől még nagyon helyes, hogy ezeket megbeszéljük, bár egy fizikustól azt hiszem helyesebb "csak fizikusi" válasz várni, mert ezek nagyon-nagyon jó válaszok!
Többet tanultam belőle, mint a keleti tanokból.

Köszönöm.

38Rocky 2018.07.23. 09:42:58

@gregor man: Ehhez csak annyit tehetek hozzá: az alapkérdésekben hasonlóan gondolkozunk!

Wez9 2018.07.23. 18:36:49

@gregor man: Az isten kérdést megközelíteni tudományos mérési oldalról azért nem lehetséges, mert ha netán talákozhatnék a teremtővel, az első kérdésem az lenne hozzá, hogy, jó, te honnan származol, kik voltak a szüleid, hányan vagytok? Ha erre azt a választ kapnám, hogy ö öröktől létezett és örökké fog, akkor ezzel a válasszal ugyanúgy nem lennék elégedett, ahogyan Antal hasonló fakadású válaszával sem. A dolgok szerintem sokkal prózaibbak. Biztosan megvannak a valós okok, lehet nem érthetjük meg egy fokon túl. Ezen a fokon túl jön a hit, mindenki egészségére, ha szüksége van rá. Hogy én hiszek-e Istenben? Abban, amit az emberek Istennek neveznek és köré vallásokat hoztak létre, legyen az bármilyen kultúrából fakadó, nem. De úgy gondolom, biztosan létezhet olyan magasabb erő, amit annak tartanék. Talán. De ezt a kérdést nem szoktam feltenni, mert nincs szükségem rá. Még is szívesen nézek, olvasok ilyen témájú műveket és tolerálom a hívő embereket. Én racionálisan nézek mindent, mindennek van oka, csak meg kell keresni, jó lenne, ha lenne valami jel, történés, ami átlendít a határkérdéseken, de félek, az összekeverhető lenne az elmebajjal. :)
Arról , hogy mi érthető meg és milyen szinten, el kell gondolkodnunk azon, hogy térfogásokból felépülő valónkkal próbáljuk megérteni, mitől forog az, amiből felépülünk és az egyetlen visszjelzésünk a foton, ami átadja impulzusát az elektronnak a mérés során. Hát így nehezen fog menni, de nem adjuk fel ilyen könnyen!

38Rocky 2018.07.24. 11:07:41

@Wez9: Keressük egy jelenség magyarázatát, amire találunk egy okot. De a megtalált ok sem a végső magyarázat, ezért az ok okára is rákérdezünk. Ez a folyamat az egyre mélyebb okok sorozatán keresztül eljut a végső okhoz, ez pedig maga a létezés. Gondolkozási ösztönünk arra késztet minket, hogy a létezésre is találjunk okot, de erre a kérdésre már nem adhat választ a tudomány, ez már a hit birodalma.